blackroze blogja

A szerda egy nem gyenge nap volt,

az elmémben éget minden műhold.

Eljött az néjfél és már nem birtam,

cérnával de egy szintel lejjeb "lopakodtam".

Ezt a teknikát még katona koromban elsajátitottam,

akkor még a férfivé válás zálogának tartottam.

Kolozsváron kezdtem, és egy pénteken, kis faböröndömmel,

első nap már az elmélettel megismerkedtem,

.

Megmutaták hogy kel szétszerelni a 7.62 gépfegyvert,

a kis marok fegyvert, mindent de mindent, és gyakorló lövedékkel.

Szombaton viszont már megmutaták, gyakorló lövedékkel,

hogy kel a tárat megtölteni, két féle kézzi gránáttal egyensulyozni.

Dél után, miután két óra csendes pihenőt tartva,

kisétáltunk a Győrgyfalvi negyedbe, és ot csendbe.

Az öreg bakák megmutaták mi vár már hétfötől ránk,

azt is ha gáztámadás ér a gázálarc a haláltól is megvéd.

A kis gyalogsági ásonkal, a puha talajba ástunk egy védelmi árkot,

megtanultuk álcázásra felhasználni minden fát de főleg minden bokrot.

Tetszet mert még mindezt játéknak fogtuk fel de mér éreztük,

a belügyminisztérium komoly egységeként, mindent meg is teszünk.

Vasárnap, mindenki mehetet ki de el lett magyarázva,

nem szabad szégyent hozni az egyenruhára, mert dádá lesz az ára.

Gyönyörü nap volt és este, amikor felkelt az újhold,

már a hivatás ereje velünk és bennünk volt.

Hétfőn hat órakkor megszolalt az ébresztés, csodás érzés, 

nem kellet mert már akit az ágy kivetet már, frissen tisztán.

Reggeli csendben és pontban hétkor, a 132 ember nótával,

indult a gyakorlatra, és az első négy km. lejárva, 

                                                           mint csikó a táncra.

Akkor még nem sejtetük ez már komoly dolog mert ebéd után,

jött az eskü tétel és mindenki felemelt kézzel, a haza szeretetével.

Megesküdöt hogy ha kel az életünk elvesztésével de soha, soha,

nem juthat a haza magas bitóra, inkább a sirunkra,virág koszorukra.

Kedden, elindultunk az igazi gyakorló pályára és 14 km. oda 14 vissza,

délben ott volt már a mobil konyha és a "csajkánkat felavatva.

Igazi csontleves és gránátos kocka, utánna hamis gránát dobás,

támadás, visszavonulás, támadás, visszavonulás, este hold csodálás.

A bemelegitő hét alat megtanultunk sok mindent, de főleg azt,

ha egy ember is téved az 132 emberre hozhat végzetett.

Emlékek, álldot szép szerepek mert minden vasárnap,

a zenészek kimehettek ki ki a saját hangszerén az akadémián gyakorolni.

Eljött az oktober és egy keddi napon este, be lett harangozva,

holnap reggel 3 órakór indulunk a havasokba, és két hétig táborba.

Mindent megkaptunk és elindultunk Torda irányába, a megteendő táv,

egy maraton,(42 km.) de még egyelöre csak séta tempoban.

Dél után 18 órára felértünk de akkor már a fáradságtól szédelegtünk,

mivel délben jól beedtünk, a füvön két órát szunyáltunk mindenki már.

Ásitoztunk, és akkor a tiszt megsajnált minket mert azt mondta :

- Fiuk ma takarodó mert holnap már hatkor lesz az igazi : - RIADÓ !!!

Szeptember kilencedik napja, öt óra ötvenöt perc,

lelkemben a láng mindent felgyüjtva, indulok a pokolba.

Ha ezt a páncélt amit magamra adot a sors, valaki megkarcolja,

annak "reszeltek" mert ha Kállai Marika nem volna, már nem lenne torka.

Eljött az az idő amikor 1990-ben, minden a feje tetejére állt,

ember ember ellen, kutya kegyetlen lett, mert az aranybányász !!!

A sogorom megtanitott arra ha azt akarod, körülöted irtozat,

használd az öklödet, de ha kel a "körmös bokszered"(öklöt védő acélkesztyü).

Amikor az első világháboru után az olá román Erdélyt elfoglalta,

az igaz magyar hón darabokra hulva, a nagyapám testvére.

Minden mocskos románnak neki ment, és belölük hetet,

kinyirt és pöcegödrökbe bedobva, a családjával Ausztráliát választotta.

2024 let számomra az az év amikor eldöntötem, nincs töbet kegyelem,

Ha Marika követ, rendben de ha nem akkor sajnálom de Szombathelyet.

Elhagyom mert nem akarok alkoholisták és nácik között élni,

a Zimerman Jánost élve kerülgetni, mert a torkát el tudnám vágni.

Az igazi katona az orosz mert ott a tél borzasztó, és a farkasok,

igazi vadálatok, írtozatosan kegyetlen ragadozok, túlélő fajok.

Napoleont is az orosz tél gyözte le, mert az orosz katonák ereibe,

nem vér fojt hanem votka, de ha az kevés volt, azt tiszta szesszel potolt.

Mind a két világháborut rengeteg áldozattal de végig harcolta,

az elenségeit dalolva küldte a sötét pokolba, a hadifogjokat Szibériába.

Őserdöben velük épitetett igazi gyárakat, és aki lázadozott,

azt tiszta lelkiismerettel a farkasoknak elevenen oddobott.

Ezt egy olyan ember mesélte el aki valami csoda folyamán,

hét év oroszfogság után csontsoványan, de haza érve.

Évekik gyötörték a rémálmok és soha olyan filmet,

ahol vadálatok is szerepeltek, még véletlenül meg sem nézet.

Nem félnék külföldre menni mert beszélem az angolt, franciát, 

olaszt és portugált, és mivel választani tudok szívem szerint.

Rióba mennék mert adigra repülövel is közlekedhetnék,

azt is letagadnám hogy magyar voltam, ezt az országot a pokolnak.

Virad a reggel, csendes esővel, hideg gyümölcsel,

zsiros "deszkával, alacsony patkával", csomó patkánnyal.

Egy szót sem szólók mától senkihez mert a lelkem,

lángokkal körül véve, és a három fejü kutyámmal, a poklol álatával.

Várom a nyolc órát mert akkor már,

láthatom az áldot szép Marikát.

Aki igazán sosem volt igazán szerelmes,

a majdnem hetven év, egyedi érzés.

Foglalkozás ? Nem is tudom. Csak azt,

hogy a világ legédesebb száját csókólóm.

Hoszu volt az út, de tiszta volt a kút,

forása 1000 méter mélyből jöt a világra.

Mosolya, a napom sugara, a hold árnyéka,

messze megyünk az erdöbe, rozsák kertjébe.

Ő látja napal is a csilagokat, angyalokat,

soha el nem sülyedő, csolagokat, és járja a tejutat.

Ajkainak méze, egy kőltő vére felforra,

a szerelemnek igazi bora, álmok alkonya.

Ott van a jövő és a gyönyörű nő, szelemem,

áldott életem első száz éve után, a többi vajon ?

Már csak három nap és felmegyek Budapestre,

elhozom regényem, és nyomtatásba helyezem.

Akkor lesz végre elég pénzem, szerelmemnek,

családját végre megismerjem, ott lent vidéken.

Csodás és erös, sokak szemébe igazi hős,

a Dózsa Győrgy utcában, mind a két vanatállomást.

Bejárta és a külföldi turistákat, a legdrágább szálodákba,

ha az órát be nem kapcsolta, a fuvar dijat, fontba, svájci frankba.

Feketén ha beváltotta a pénzváltó 30% levonva,

ő istudta de mást nem tehetet, ezért mindig elkeseredet.

Amikor műszak végén hajnali ötkor, royál votkával,

elpanaszolta sajnos kegyetlen egy nőnek sorsa.

Amikor elmondtam neki : - Utlevelem külföldi, konzulátusi,

engem sehol senki nem fog elenörizni, és bennem lehet bízni.

Boldog volt, és amikor az éjszakába, román menekülő ausztriába,

a határon túl érve, akkor ha felmutatott 500 nyugatnémet márkát.

Tiszta haszon akkor ha a taxiba, én az anyos ülésen,

hátul három román, tul minden galibán, bámult bután.

Fejenként 5.000 forintot, a taxisoförnek leszurkolt,

mindenki nagyon boldog volt és Ő szájon csókólt.

Belerázkodtam és megkértem : - Aranyom, ne ted ezt velem,

az érintésedtől fel fór a vérem és te túl csodás, életrevaló vagy.

Elmentünk hozzá, és azt mondta : - Zuhanyoz le, én addig,

reggelit készitek és tudom szereted a finom deszertet.

Élveztam ahogy a testemen a foro víz végig folyt,

el sem hittem hogy bejött meztelen és ilatos tusfürdővel.

Hajamat, hátamat, fenekemet, és a nyakamat maszirozva,

a harci fegyverem, kökeményen ágaskodott, a vérem felfort.

Hozzám tapadt és amikor minden testrészemet megmosta,

éreztem hogy nekem végem van de a háloszobába, Ő hanyat.

Magába fogadot, és amikor a csucsra jutotam, nem hagyot,

teljes energiám, tőb ezer kis Bencémet, befogadta, és állomba.

 Megkérdeztem : - Tündérem, ha teherbe esel, én boldogan,

jó apa leszek mert nekem csak egy gyermekem, de nem láthatom.

Az egyetlen feleségem akitőt tizenegy éve elváltam,

nem engedi meg hogy meglátogassam, de csak a nevem.

- Ne hid hogy nem lennék boldog de sajnos egy műtét miat,

nem lehetek anya és ezért egyetlen férfi sem, szeretni ? Nem !

Tudod te egy nagyon értelmes ember vagy, én csak egy "selejt",

akit minden férfi csak egyszer ejt, utána meg sem ismer, mert kalandra fel.

Nem értetem meg de amikor eltünt életemből, mert kiment külfödre,

szép gondolatomat elvitte, és négy levélbe ismertette, mi lett vele.

Az utolsó levelének pecsétje elárulta nekem, valami Amerika,

egy egyedi városban telepedet le, pontosan Wasingtonba.

Amikor életemben elösszőr, 

amagyar tengerszenben negédesen.

Nagybátyámnak volt ot egy bárkája,

elöte egy egy cölöökre épitet "palotája".

Kora hajnalban kiültünk pecázni,

egy nen "ruhafogasra" mozgo csalit akasztva.

Szegény csuka amikor a hármashorgot bekapta,

a busának levét használva az alapba, jól megpaprikázva.

A felesége ki akora már a megpucolt halat,

egyrészét halászlébe, a másikat panirba "fektetve.

A halőr hozott nekünk egy hat kilos harcsát,

ezt megfelezve ellétuk az egész családját.

Ilyenkór a víz igazi csoda, főleg háton "tutajozva",

a napelentős sapkát vizesen a szemünkre huzva.

A svájci unokatestvérunkel, ő csonaba, 

mi négyen öt körülúszva, kacarászva.

Cseréltünk utána és a homokba beleásva,

véres husdarabkákkal a rákokra vadászva.

Amikor szerencsétlenek már vagy negyvenen,

levegőt kapva tudták nekik már medvehagyma.

A foro víztöl de főleg az idegtől, bevörösödve,

utolsó utjuk vezetet a serpenyőbe, ecettel hűsitve.

Várt rájuk a mindig korgó, morgó üres pocak

vörös cékla lébe, és utánna fuladozva az Egri Bikavérbe.

Tengerparton egyedi volt a cápaleves és a homár,

utánna kecskeszemü szöllő és omlos lágykenyér.

Noé bárkáját kikölcsönözve, fekete tengeren,

a három görög települést megközelitve.

Histria, Tomis és Galatis, ahol Ovidius a görög költő,

a romaiak elől menekülve, a szőllőt ide telepitve.

Mindig porzot szegénynek nem csak a torka,

de mivel a talajban, homokban a szőllő töke gyökerét megvetve.

Nem hullámzot már a homok, és porzani sem portót,

a levét két részletben egyszer mustá, utánna borrá.

Aki eből a nedüböl keveset ivot,az csak danolt, és boldog volt,

aki már többet ivot az már táncolt, ugrált, boldogag riogált,

Aki már teljesen "elázott", átment bögömajomba,

a kalapját földhöz csaapva átment szamárba.

Minden jóból a kevés az igazi mert ami már sok,

anak az essze is elmegy és eltéved mint "Ábel a rengetegbe".