blackroze blogja

Kora reggel megfürödtem, 

szép ruhába felöltöztem. 

Áldom érte minden napom, 

csókk és szívem fellobantom. 

Randizom a szerelmemmel, 

napsütésben, mélykék égben. 

Tünnek el a csilagok, 

rollereznek a rákendrolok.

Doli drága müvésznő,

Preszer Gábor a zeneszerző.

Zalatnay és Nagy Feró,

rájuk vár az igaz meló.

"ÍNyolc ora munka, 

nyolc ora pihenés, 

nyolc ora szorakozás."

"Kis lány a zongoránál, fehérem az orgonánánál,

Jaj de szépen játszota a Liszt rapszodiát.

Kislány kit úgy szeretem, akit soha nem feledttem, 

rabja voltam mind egy kis diák".

Korda Gyuri és Balázs Klári,

a zenéjük sem lári fári.

50 éve szerepelnek,

fényben ég náluk az élet.

---------------------------------------

Én elmegyek, szolt egy kis gyerek,

neked elmondom, másnak senkinek.

S addig megyek mig lesz egy kis sziget,

ott boldog leszek.

Nem montam, neki nem mondtam, 

nincsenek szigetek ?

Csak azt mondtam fiu légy velem,

otan boldog leszel. 

Elrepült 56 év. Mindha még csak tegnap let volna. Bálokba jártunk, elöadások, énekkar, nota este. A házadat, pénzedet elveszitheted de az emlékeidet nem veheti el se az árviz de még a tűz sem. Az ott marad a szivedbe. Beleégve.

                       Még két nap és betöltöm a 71 életévemet. Két dolog harcol bennem. Az fáj hogy ide kerültem. Ez rosszab mint a világ legsulyosabb bőrtönénél. Junius 2 napján el fogom kezdeni azt harcot és nem érdekel kinek tetszik és kinek nem. A Marika osztrák rokonai mindent megadnak azért hogy aki mindennél kedvesebb nekik boldog.

                Ma egy rakás olyan dolgon részt kellet veni ami minket nem érdekelt de nem huzhatuk ki magunkat. 14 órától 16 óráig kimegyünk és ott már senki sem bámul a szánkba. Már csak 4 honapig tart ez a pokol de utánna mivel egy nő veszi át ezt az intézményt, tudni fogjuk hogy mivel a Marika nagyon tud harcolni azért hogy véget vesen enek a rémálomnak, bármekora áldozatra képes.

               A csoda benünk van,

               a szerelem alaktalan.

               Amikor hajnalba, holdra,

               nézek és Ő látja bennem.

               Est hajnal csilaga, szembogara,

               a tejuton boldogan sétáló ara.

               Árnyékként követem, szeretem,

              ő a lelkem, muzsám és szellemem.

              A főldi boldogság, az égben,

              folytatodva ahol az idő végtelen.

             Irigyeink vannak, mert boldogtalanok,

             szívünkből szálnak igazi dallamok.

             Madarak hangja, felhők árnyéka,

             angyalok hárfája, lelkünk bálja.

             Táncolni fogunk mert testünk sulytalan

              de lángolni fogunk, csillagként ragyogunk.

              Az örök boldogságot a szívünkben tároljuk,

             nappal minden percünket egymásra áldozunk.

            Csokjának méze, lelkünk szárnyaló fátyla,

            szerelmünket minden világ csodája áldja.

           Amikor melletem ül, a lelkem megüdvözül,

          az ég feletünk mindig kék, hajnali zengő ég.

          Mi már csak egymásért vagyunk és létezünk,

          egyetlen gyémántban örökké egyesülünk.

         Gondolatban Velencén gondolászunk,

         a pápa is azt mondja ámore mio.

        Az élet egy vizió és mégis oly csodás,

        a háborgo tengeren sirály vallomás.

Elmult a nyár, össze dőlt egy vár,

a kamrából elökerült a szamovár.

Forró tea, forró kávé, 

megbüntetet a B.K.W.

Megprobáltam blicelni,

jegy nélkül halkan utazni.

Sajnos helyben 4.000,

de kamatostól (16.000)

EGYSZER MINDENNEK ELJÖN A VÉGE,

GOLYA MAMA HOSSZÚ UTRA.

MÉRGES LET A NAGY VÉREB,

NEM KAPTA EL A VEREBET.

Sündörgöt a öreg roka,

hamis ember fejére került mind paroka.

Vakarozik kutya macska,

eszegeti öket az éhes bolha.

Hogy lett farkatlan a medve,

halra támadt éhes kedve.

Amikor a szorgos halász,

egy szekérre való halat.

 Elöre szaladt és hanyadt feküdt,

a halász a halotnak nézta és a halakra réáfektette.

Szorni kezte le a halat, de jó lesz a sok finom falat,

kétszine miat,( vörös róka, jeges tenger fehér róka.

Meglátta ezt a medve, halra rá lett éhezve :

- Drága roka, édes roka, zseni vagy és jószívű.

Ennyi halat saját magad, már a fele rád rohad,

áruld el a fortélyodat, hálám ad neked hatalmat.

Jol van nó, ha lákbe mártod a farkadat,

egy óra és rengeteg halat, mindegyik finom falat.

Bele ment a buta medve, farkát belogatta végre,

de befagyot és az ereje, kevés volt hozzá az esze.

Bement a roka a faluba, nevedgélve elmondta :

- Adok nektek egy medvét, de kérem a belét.

Falunak apőraja naggya, nekiszaladt, farkát vesztve,

hiába van valalakinek hatalmas teste, ha nincs esze.

Hová tüntél égszinkék,

szürke madár a verébb.

Lassaban dobban a szívem,

de megtalált a szerelem.

Szamár elött tüskés kóró,

nem lehetek ilyen csoró.

Megvénült az esztendő,

beszürkült minden felhő.

Amikor dédnagyapán,

a századik születésnapján.

Anyit mondott : - Gyerekek,

éhesek au egerek, alusznak a bőregerek.

Afrikába születtem, de a fészkem,

a Kárpátok aljába, Petőfi hazájába.

A golyának is van Szendrei Juliája, 

nádfedeles kunyhoja, nem villany oszlopra.

Eletem legvadam korszaka, akkor váltam azzá,

Nagybányán, vállásom után, nem néztem propán-bután.

1989 decembere amikor egy megtervezett rendszer,

összeomlot, és jött valami, ami borzalmas volt, mert korholt.

1990, egy év, és szembe néztem olyan emberekkel akik senkik voltak,

gyávák de mivel akik dolgoztak, robotoltak, azok csendben áldozottak.

Gerinctelen férgek, el akartak valamit tiporni, a világi embert rabbá teni,

embert ember ellen uszitani, de mikor  megtörtént, tudtam "vért venni".                                                         

Amit Marx és Engels megálmodot, az ideális társadalmat, Lenin az állat,

félre értelmezet de megkérte árrát, és csendben de négy év alatt, falat.

Mao, Stalin, Kadafi, Ki Mir Sen, Musolini, és tudnák még sorolni, 

a komunitmus 75 éve alatt, 300.000.000 ártatlan embert e rendszer.

1995 óta éltem Budapesten és mindent elkövettem de rabláncot,

sohasem viseltem és soha sem volt csak egy munkahelyem.

Amikor az Atlantisz kaszinóba a Zmika Istvánt megismertem,

egész Európát nem egy válalkozó lába elé tettem, és a szabad teret                                                                                                     élveztem.

Amikor meghalt februárban, lakni Budára mentem inkognitoban,

jártam sárban, hóban, és amikor olyan emberek ilegális, dolgokra ?

Megjelent könyvben "A Budai miliárdosok" igazi csalok de vagányok,

metcénások akiknek vagyona milliárdok, fönökük volt Palotás János.

A százak klubja elnökeként alig egy fél év alatt, 2.500.000.000 ft,

elsikasztot de mivel mindenki a zsebébe volt, aki élt és meg nem holt.

Az Árpád Fejedelem utján volt a "tanyája" lángelme babája, és a kinaira,

de a bérgyilkos bandáját volt pénzéhes légiosokból verbuválta mindenkit leálázva.                                                                                               

Igazság, gazság, betyárkodás, álarc mögé bujva, küldtek mindenkit,

oda ahonnan már csak holtan, senki sem tudta hogy a Duna deltába.

Lepre telep volt, és ott mindenki "szabad volt", de elszökni ?

A mozgó homokra rálépni, csak akkor ha a semmibe akartál elmerülni.

Erdélynek "arany várossa" volt Nagybánya, és a bányász sogorom,

egyszer megkerestem és ameddig vártam egy két korsó sört "bevágtam".

Egy bányász engemet madárnak nézet, és késsel a kezébe, 

                                                                    nekem csak korsó,

de úgy orba vertem, egy hétig, sajnos korházba kezeltettem és a vétkem.

Amikor onnan kikerült, engem két barátjával megkeresett,

bennem a vér megfagyott  és amikor baráti jobbot nekem adott:

- Soha sem gondoltam volna hogy valaha valaki kezet emelni rám,

de veled megütöttem a bokám, és ezért látom, már szánom, bánom.

Megismertem a Nagy Bandó Andrást, állitolag író de gazember csaló,

rá akart venni és a titkos bandájába felvenni, az ő keze alatt elkárhozni.

A nincstelenek pénzéből magának félre tett szerény 130.000.000 ft.,

én azt mondtam : 

- Ha a két kezem elhagyna akkor sem kerülök pokolra.

Megismertem egy volt légiost, aki 15 évig Afrikába, elötte szent ?

Semmi sem volt de mégis, amikor a Cseppel szigeten fönököm ?

Burágo olasz kocsikat szereltünk össze, és egy gyönyörü nővel,

szerelembe eset, már mindent máskép értelmezett, és újból ember lett.

"Szeretlek én, jöj vissza hozzám",

lázasan csókólóm mindig a förő szád.

Nem hittem volna hogy 8 X után,

lángra lobantja szívem, szárnyalni tanítja lelkem.

Osztrák rokonaim elfogadták a szerelmem,

ujra bimbozik a halhatatlan lelkem.

Fényben uszunk a naprendszerbe,

mindig egy irányban nyugatról, keletre.