blackroze blogja

             Amikor hajnalba megébredek, általában 04-kor, van hogy el sem hiszem a valoságot. Zenész családba születtem. Egy kis bányász városban. Neve Dés. Olyan tiszta sót bányásztak amit már a romaiak akik leigázták az egész dák birodalmat, nekik megérte hogy Krisztus születése után 140-től onnan szálitoták mert Romába 1 kg.só ára egyenlö volt egy kg. aranyal.

             Dédnagyapám akinek 400 hold birzoka volt a felesége 8 gyereket szült. 6 fiut és 2 lányt. Én még ismertem mert amikor a 100 születés napját ünnepelte akkor én 3 éves voltam. Nevetve jegyezte meg :

             - Gyerekek csak az első 100 év nehéz. 

            Még minden munkát el tudok végezni. Reggel már loháton járta a birtokát és 07 elöt sohasem regelizet. A temetésén töb mint 1000 ember bucsuztatta. 5 generáciora visszamenöleg, egy elkeritet helyen volt a temetkezési hely. Amikor viszont az első világháboru befejeztével már nagyapám sem mehetet átt. Mivel Erdély a románoké lett, nagyon hamar a borostyán "elrejtete, senkinek meg nemfordult az eszébe hogy ennek kilétét valakinek elárulja. Ö töle örököltem a munka tiszteletét. Amikor 102 évesen elaludt, az a néni aki minden reggel hozta neki a fél liter bivajtejet, csodálkozot, hogy még nem a hintaszékbe csodálja a napkeltét. Bement és már láta hogy a menyországba költözött.

             Nagyapámat imádtam. Mindenre megtanitot amit tudnom kellet. A legjobb barátja Albert Lajos volt. Mivel pap volt az apja egyetlen munkahelyre sem veték fel. Erdész let és bár rengeteget dolgozot, soha még egy köszönöm szót sem kapot. 1926-ban felvete iroda takaritonak de csak papiron. Együt jártak vadászni és a felesége olyan vadast fözöt hogy mindenki megnyalta a 10 uját.Amikor Gheorghe Georghiut mivel komunista elveket valot ki akarták végezni. Désig menekült de ott bezárult a kör. Egy cigányaszony mentete meg az életét. Mondta neki gugoljon le és ráült. Amikor a kutyk be akartak menni a putriba olyan büz jöt ki hogy szét szaladtak a szél minden irányába. Amikor megválasztoták Románia elnökévé a cigány aszonynak egy csodálatos házat adot, amit a náci pártiak othagytak. Olyan nyugdijat adot neki hogy soha sem kellet dolgoznia, max. unalom üzésből Akor vete fel harmadik névnek a Dés nevet. Igazságos volt. Csak azokkal volt kiméletlen akik loptak, csaltak és utáltal dolgozni.

          9 éves voltam amikor meghalt. Ceausescu vete át a helyét. Még susogtak, biztos hogy nem természetes halálal halt meg. Megkezdödött az a 25 év amit Ceausescu korszaknak neveztek. Azzal kezdte hogy kivivta  szovietek barátságát és az öszes miniszteri tárcát kiosztota a 4-6 elemivel rendelkező rokonai között. Egy dologhoz nem mert hozzá nyulni. Az emberek hitéhez. A harmadik osztálytól megszünt a magyar oktatás és ennek köszönhetem hogy a duplabetük, a hosszu és rövid magánhangzok használata. Szerencsére ezt 90% potolta a nagymamám. Tökés Lászlóval konfirmáltam. Mindenki sajnálta amikor Temesvárra költözöt.

          5 éves koromba kezdtem el megtanulni zongorázni. Boldog gyerekkorom volt. Nem ismertem a hazugság szót. Ezzel a fogalommal akkor találkoztam elösször amikor Nagybányára az ország arany városába egy müvészeti gimnáziumba tanitotam.1979 és 1990 között.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------

             Budapesten és az egész környéket végig jártam. Kedvenc helyem Pécel volt. Mindent ott vásároltam. A Budapesti árakhoz képes alig 30%-ért. Isaszeg. Egy Turkevei cégnek szortam. tetöfedök és aszfaltozok. A legmoderneb gépekkel dolgoztak és akkor értetem meg menyire más egy olyan cég ahol noha a dolgozoknak csak 8 osztályuk volt de 12 órát végig dolgoztak szó nélkül. 

            A Rácz Elek hozott össze velük. 2018 három hetet töltötem ott mert senki nem hite el hogy én is elfáradok. December 15. Mondta hogy szeretnék végre pihenni. 16 beültem a kocsiba és január 6 napján tértem vissza. Mivel azok akik egész évben keményen dolgoztak, Kenderesiek, Kondorosiaknak volt bérelve egy 4 szobás lakás. Minden szobába T.V. és mitre reggel 9-kor felébresztet a frisen fözőt kávé ilatára a fönök felesége már tálalta is a regelit. Saját tavuk volt és olyan halászlevet etem amit senki óly csodásan nem tudot elkésziteni. Azt bánom hogy nem jötem össze egy fiatal özvegy nővel. 30 évesen veszitette el a férjét. Én 20 évvel idösebb voltam. Nála lakhatam volna és mivel még akkor odáig nem ért el a vasutvonal de Szolnokig volt buszjárat.

          Mivel Eleknek köszönhetem mindent nem hagyhatam cserbe. Nem sértödöt volna meg de Budapestről Gyál, Vecsés Üllő, Maglod, Monor, Monori erdő. Anyit kerestem amenyit nem szégyeltem de a munka nemessé teszi az embert. 66 évesen nem tudtam elfogadni hogy eltelt feletem az élet. Nagy árat fizetem ezért. 2023.01.02. Amikor megébredtem és nem tudtam megmozdulni tudtam, nagy a baj. Agyvérzés és elveszitetem a testem jobb oldalát. 

         A házinéni csodálkozot hogy létezik hogy szerdán én még othon vagyok. A Réka lányvizsla ott szükölt az ajtom elött. Jol nevelt kutya volt. Hihetetlen de nagyon szerete a fejét az ölömbe tenni. Ha csontos ebédem volt megvárta ameddig a tángyérjába tetem a csontot. Ot is hagyhatam az ebédemet, nem nyult volna hozzá. Reggel a házinénivel kiment a Büditóra. Ott kiszsladgálta magát. Ha a szomszédból átjöt a macska, megfelezte vele az ebédjét. Volt hogy éjszaka együt aludtak. Az unokája amikor bejöt látta, it retenetesen nagy baj történt. 

        Szirénázó mentövel vitek korházba. 4 honap korház után amikorcsak infuzioval tápláltak meg sem szolaltam. Bántam hogy életbe maradtam. Megalázonak éreztem amikor a növérek úgy tetek tisztába mind egy csecsemőt. Amikor bekerültem a korházba 80 kg. nyomtam de amikor Szombathelyre kerültem már csak 53 kg. maradt belölem. Aki átsegitet az első honapokon az a Kovács Feri ápoló volt. A mentál higéniás aki szora birt az a Bella Elvira. A második a Bilics Violetta.

       Lassan kezdtem visszatérni az élethez. Mivel már 2009 ota a poet.hu oldalon írtam, verseket, történeteket, onan kezdve minden ünnepségen részt vetem. Az első szereplésem augusztus 20. A szintetizátoron bal kézzel játszotam. Eldöntötem hogy el kezdek bal kézzel irni. Lasan mindent agyban átirányitotam és csak csodálkoztak. Ennyi makacsság.

       Amikor áttetek a kuskastélyba megismertem a Biró Sándort. Sokkal töb let számomra mind egy testvér. Ha a városba kellet intézni bármit, a saját programját felrugta és mivel tolokocsis letem bárhová elvitt. 

       Mivel fel kelet mennem a fövárosba személyesen, teljesen megropantam. Amikor megtudta felvit vonattal. Csak egy ebédet fogadot el. Reggel az 5.14 peces busszal mentünk ku a vasut álomásra. Soha nem tudnák elég hálás neki. Mindenki meglepödött amikor Benedek úrnak szolitot.

       Ha valamit meg akart nézni a számitogépen azt én tetem meg neki. Egy igazi arany ember. 

Esküvöre készülök, egy igazi gondolába ülök,

képtelen képek, csodás emberek, életek, fények.

Aki számomra egy egyedi ember, az a Varga Miklos,

ösi neve az Ajtai Damokos, Budakeszii kastélya, nagyon buta fia.

Nem volt olyan amit ki ne probált volna, harminc évig alkotott Afrikába,

Párizs volt számára a kiálitások hazája, és amikor a sors össze hozott.

Sok mindent megbeszéltünk, a fián is segitet, de a felesége, ezt nagyon nem birta,

amikor meghalt az egyedi kastélyát porig rombolta, és a férjét elenem hangolta.

Az imádot festöje a Csontvári Margó Tivadar volt, de ő nem vászonra, hanem fémlapra,

négy dimenzioban gondolkodva, a nyolc képét Párizsnak ajándékozta és egy új dimenziot a világnak.

Sokat dolgoztunk együt mert a fantáziája végtelen volt, értelmes, mindig szerelmes és végtelenül csendes,

nagyon megsirattam amikor megtudtam, a holtestét elvitette a szajna partjára, imádot városábba.

Értékes emberekkel hozott össze, mert a francia nyelvet perfektűl beszélte,

sok irását leforditta angolra, olaszra, németre, mert tudta mit kiván az élet tölle.

Sohasem felejtem el mert a tudása, olvasotsága, a szikla kertjét mindenki csodálta,

az értelmes ember öt leutánozta mert a háza közepén ott volt a furt kutja.

Utcán zenéltem és nagyon boldog voltam,

magam idejét, csakis szoroztam, osztottam.

Megált meletem egy aranyos lány, fekete hajjal,

szénfekete szemekkel, és megkinált szőlővel.

Gondoltam egyet és meghivtam ebédre,

a napszemüvegét levéve, látam "bonyolult a tekintete".

Elpanaszolta, hogy bár egy korekciós mütéttel,

de mivel sehova nem volt felvéve, nincs TB-je.

Budapesti lakcím nélkül, semmien munkára,

sajnos a családja, mostoha anyossa két gyerekét.

Salgotarjáni volt, de ot semmi munka nem volt,

el van kenődve, mert sem férje sem szerelme.

Akkor laktam Csepelen a Nova szállóba,

egy három ágyas szobában, a kulcs mindig táskába.

Mondtam neki, jöjjön oda lakni, és neki egy két ágyas,

szobát kibérelek de megkérdezte : - Ugyan minek ?

Én az egyik ágyon, tisztán zuhanyozva,mert ha pihenésre,

ha nics annyi gondom, akkor nagyon hamar elalszom.

Remélem nem fogom megzavarni, ha nem fognak kizavarni,

lényegében meg lehet próbálni, legroszabb e perkban egy padon......

Amikor bementünk az étterembe, a pincér megjegyezte :

- Vacsora két személyre a hőlgy az étlapot milyen nyelven.

Mosolyom után a hölgy azt mondta : Én ugyanazt kérném,

egy menta teát, és szolitson, jaj bocsánat, be sem mutatkoztam.

Sebeők Monika Witti, mert a családom Londoni,

onnan kellet a férjem miat elmenekülni.

Szegény gyermekeimet, senki nem tisztelte,

felettem mindenki pálcát tört, szemmel majd megőlt.

Éjfélig beszélgetünk és reggel megregeliztünk,

megkérdeztem, miért a pincérnek kel mosogatni.

- A válasz egyszeű mert dolgozni senki sem szeret,

kevéslik a pénzt, mindent mert a munka nem nemesit.

Ránéztem és látam a szemébe, annyira boldog lenne,

hosszutávon, bejelentve, mert az évek telve.

Mindenki felet ha elmulik az élet, semmi nélkül,

a szegénység nem szégyen csak kellemetlen.

Adtak kettő hetet és akorára, minden klapolva,

beállhatot szépen, az igazi "torna sorba".

Meglett a műtét, és utánna a munkát megkapta,

két gyerekét ovodába és iskolába irata.

Tudtam hogyha le akarnák vele feküdni,

nem mondot volna nemet, de ez nekem.

Amikor én tovább léptem, mecsokolt és azt mondta :

- Igazi nagy lélek vagy és hid az élet cserbe sohasem hagy.

Őszinte vallomás I rész.

Valamikor 1997-ben hittem a tiszteletben,

akkortájt, nem aludtam utcán, és talán.

Együt laktam egy hatalmas szobába,

alig hatvan hárman, hajléktalan igazolványal

                                                  ingyen utazhattam.

A "Fedél nélkül" ujságot forgalmaztam, és az Ungi Tibórral,

az Omszki tora jártunk és versenyt úsztunk, tétre,

A vesztes fizette a kávét de a reggelit, ki ki magának,

a bográcsos birkát, pörköltet, spenotot, foghagymaszószt.

Akkor irtam az első "szöszeneteimet", minden héten egyet,

a szeretet szolgálat biztositot mindig szép öltözetet.

Kedvenc helyeim a Deáktér, de a Blaha Lujza tér,

a metró mozgolépcső aljába, áltam és érdeklödőre vártam.

A sors utamba hozta a Paládi Pétert,

mindent bevalottam neki és ö azt mondta :

- Ebből én ki tudlak húzni, de egymást sosem szabad átverni.

Egy magasszintü oktatás tanfolyamot kelene elinditni.

Adot nekem 500 euró, és egy irodát bérelt,

a Szemelwejs egyetemen kiváló tanárokat.

Termek és szeptember végén indult a kurzus,

az inditó diszkurzushoz én adtam a pulzust.

Dőlt a lé és a tanfoljam angol neve, röviditése,

a H.E.C. let a neve, mert mondta ez jó hec.

Szerencsére én pénzhez nem nyúltam de,

mindent fehér lapnak aljába, az aláirásom.

Azt mondta, ha mindenek jó lesz a vége,

december elsején, 500.000 forint és havi 100.000 lesz fizetésem.

December elsején Ő let a kámfor, és amiket sajnos ki nem fizetet,

mindenki nállam jelentkezett és szemét aljas csalónak nevezett.

December másodikán a XIII kerületben a rendőr üvegpalotába,

mindent leírtam, és bevalottam mekkora diplomás marha voltam.

Kérdezték a rendörök : - Mekkora a becsült kár, nagyábol,

- Sajnos ez több mint 4.000.000 de a szényen remélem megől. 

- Hát az biztos ezért nem jár Nobeldij, mert akinek a lelke nem "görbe",

rajtad kivül aj, aj fel nem fogható, de még 27 balekot huztak még csőbe.

Az öszkár amit még egyelőre felbecsülhetetlen, sajnos több mind 1.000.000.000,

az már Svájcban van letéve aranyban, és ebben a formában lenyomozhatatlan.

Adj meg egy elérhetöséget és felejcsed el, éld életed és ha valami csoda,

semmi sem lehetetlen, mert tehetetlen, de az élet kegyetlen.

Hitem a Salánki nyomozonak, az Orbán örnagynak, rang és tisztelet,

mind katona ember, még akkor az eskü, minden szívben szent.

Eltelt a december, ünnep és a szilveszter, 

január, február és a március hat, amikor....

Megjelent Salánki és azt mondta : - Minden sínre,

a madárka belekerült a törvény renszerébe.

Március nyólcadik napján, ebéd után 16 órakkor,

két aláirás és az élet továb landol és mindenki "kutyaGOOOL".

Én szarvasmarha mondtam :  - hütsetek pezsgőt

szeretet Krisztinám és a barátnőd a Zita, szerelmük tiszta.

Mind a ketten osztoztak mert, szerelmesek voltak,

hárman voltunk párban, hulámokban és akik nálunk háltak.

Villás reggeli, minden mi a tiszteletet élteti sőt félti,

barátok közt tudtuk, mi kel hogy a lelküket Isten menti.

Megbüntetet a sors de megtanultam, a törvény aljas, hazuk és otromba,

onnantól kezdve sohasem írtam alá semmit mert ami velem történt az otromba.

Fájdalmas lecke de ezér senki más nem volt hibás, csak az aki nem ismert csalást,

fájt ugyan de minden nap a sorsomat elátkoztam, és onan kezdve a szavam álltam.

--------------------------------------------------------------------------------------

Eltelt a szeptember, oktober, november és a december,

ot sírtam ahol senki, soha rám nem lel, mert a Margit sziget.

Közeledez az 1987 és fel nem foghatam, miért is élek,

az 1986 már borzasztóan fárasztó volt, de inkáb voltam holt.

Eldöntötem hogy december 13-kán, lezárom életem,

a metró alá ugrok ahol még sebessen, a korlátlan életben.

A Gejger István kit jól ismertem, megérezte rajtam,

lejött utánnam és tölle két nagy pofont kaptam.

Felvitt és meghovot magához, megvacsoráztatot,

a családja három napig távol volt, és végre ágyban.

Pizsama, villás vacsora, és mindent neki elmondva,

megsegitet abban hogy a fényképemet a főirodába kirakta.

Onnantól kezdve egyetlen ellenőr se küldőt el,

mindennek tetejébe a négyoldalas ujságomért hetente egyszer.

Hihetetlen de egy ezrest kaptam és azt is elintézték,

hetente egyszer az éterembe, velük ebédeltem.

Megismertem egy hihetetlen valásos nőt, mint kiderült,

igazi szeretőt, de lelkileg retenetesen meggyötört.

Megállt elöttem, és amikor látta nem látok nem hallok,

az elöttem levö dobozba, két darab 500 forintost.

Elsirtam magam és ö magához ölelt, nem csólt de szájon csokolt,

akik ezt meglátták tapsoltak és azt mondták, ez a boldogság.

Fementünk a lakására, gyertyafényes vacsorára, utánna pezsgő,

hajnalig nem tudtunk egymással betelni, mindent felejteni.

Amikor megkérdeztem : - Egyetlenem, mi lesz ha teherbe esel ?

szomoruan mondta : - Bár ez a csoda elöfordulona, de nem, nem.

A férje azért hagyta cserbe mert 11 évig bár titkolta,

a méhének sohasem volt magja, és adoptálni, lehetet volna.

Szilveszterkor mondta : - Lesz számodra egy meglepetés,

A Magyar Zoltán és felesége Éva, meghívták és amikor megkérdezte :

- Már nem vagyok egyedül, baj ha a páromat is elhozom,

nem egy buta ember csak a sors retenetesen elbánt vele.

Házukban ot volt egy harmonium és a Zoli autodidakta módón,

egy kicsit megtanult, de a hitközösségbe ahol hangot adott.

Amikor megtudta, megkért, tanitcsam meg kotát olvasni,

ő viszont segit nekem mindenben, mert miért nem.

Elmentem velük a Markó utcába, és amikor liftel felomentünk a tetötérbe,

kiszálva, az örnagynak más lett az ábrázata, és oly nagy pofont kaptam.

Három napig, semmit sem ettem, de fort a tiszta vérem,

vérnyomásomat megmérték, veremet vizsgálták, és egy kétszemélyes cellát.

Aki ot volt, ép cigaretázot, és hatalmas méretétől megijedtem,

de rámmosolyodot és amikor könnyes szemekkel egy töröt cigit.

Felém nyújtott egy Malborot, és egy üveg konyakot : - Na mesélj,

de elösször huzd meg és amikor már ellazultál, akkormond.

Én vagyok a Lamper Levente, ennek a helynek visszatérő,

vendége, benfentese, mert ide az ör is csak piálni, bagozni.

Látom rajtad, "első áldozó vagy", nagy ügy, de kioktatlak,

mert it minden "madarat", beháloznak és életük végéig "megbilogoznak".

Én kocsikat lopok és külföldön eladok, de a társam aki sokat kaszinzot,

onnan egy nem kis összeget "meglovasitott", és vádalkuval engem feldobott.

Keresték hogy engem egys életre le tudjanak kapcsolni, de a párom,

eltüntette, és méjen a főldbe, eltemetette, és mindent semlegesitve.

Elmondtam egyszer, még egyszer és mégegyszer, már észre sem vettem,

viradt és bennem a vér már vízzé vált, mert azt mondtam magamban: - Ez gyagyás.

- Jól van, és jól figyelj, mert első itt töltöd napon senki hozzád nem szól,

ha megtörsz, olyan gyorsan feszitenek keresztre, hogy annyi sem mondasz : - Kisnyul.

Kioktatlak mert mindent hazudnak, lépre csalnak és akkor egy életre,

keresztre feszitenek és árnyékként követni fognak de én még.

Hatvan nap alatt kiokositalak, aztán neki mehetnek a fehér falnak,

hiába "adnak" rácsot egy vakablaknak egy költő lelkét, szellemét.

Nem lesz egyszerü mert azt hogy csak 72 óra, ez csak mézes madzag,

a pokháloból addig ki nem engednek de ha okos leszel "fújhatnak szélnek".

Nekem Nyugaton a ködös Angliában, hatalmas tanyám, lovardám,

angol milliomosoknak szorakozását, kicsapongását válalnám. 

Elkezdödőt a kihalgatás és ahogy a Levente megjosolta,

minden  kreált bizonyitékukat a felhő "megrontotta".

- Vald magad bünösnek és akkor meguszod, két év felfügesztettel,

akkor már tudtam ebben van a csel, tele kobra méregel.

"Facsarták így, facsarták úgy" és amikor a kirendelt ügyvéd,

zöldágra velem nem jutot mert az ki nekem mondta : - Ez a te érved.

Álszentként mondta : - Sajnálom barátom, de a harminc nap,

elég lenne neked hogy megpatanj és ezért inkáb kel neked pap.

Szembe röhögtem és csak anyit mondtam : - De jó,

vegre pihenhetek, de estétől reggelig engem ne félcsenek.

Egy dolgot kérek, egy csikos füzetet, tollat, had írjak,

lelki szemeimel álmaimmal, beszélgetek holdal csilagokkal.

Kiröhögtek mert azt hitték elmentek othonról,

innen kikerülve, már egy másik osztályról.

Zárt osztály de mivel csak egy csendes bolond vagyok,

kényszerzubony nem kel, de életem, vérem,egyebek. 

Valatak, és mivel minden ami töllem halotak,

megfelelt az igazságnak és már szinte "lovat adtak".

Eltelt huszonyol nap és álszomorusággal,

hosszabitás még hatvan nap, de gondolák "kalitkám".

Leventének mindent bevqalotam és sirva fakadtam,

- Medig lehetek még rab, mert nekem hiányzik a nap.

Mondta a Levente : - Ezek a ganék, még 90, 120, 

és utána 30, 30 de nem több mint egy ev.

Én most kimegyek, de cserben sosem hagylak,

minden hónapban két karton Malborot, kávét.

Aban a dobozban amibe a cukrot, egy kis patront,

leveledet abban, én meg mindent hogy mit kel tenned.

A feleségem legjobb barátnéja, amikor meglátogat,

egy óra boldogságot is ad majd, mert zárt ajtok mögöt.

Szeretkezni fog veled mert az örök zsebe is feneketlen,

ne izgulj mert nekem, ez csak pár fillér és mindent megér.

Amikor az 52 napon, mondták szrencsem elhagyot,

egy levelet Írtam a parancsnoknak és azt kétem.

Ne nézek idiotának, mert ez már mindennek határa,

az Orbán örnagyot küldjék el a büdös picsába.

Hátra bilincselt kézzel, levitek a pincébe,

gyomorszájon rugot de amikor meggondolatlanuk.

Odahajolt és szembeköpöt, tiszta erőből lefejeltem, 

az órát szilánkosra törtem és ugy alárugtam, korházba került.

Leszakadt a baromnak mind két heréje,

férfiaságának szomoruan de búcsút intet.

Egy joakarom egy névtelen levele után,

magáhoztért nincstelenként az utcán.

A 60 után a 120 következet,és a levente gratulált,

hetvenkét óra és 210 nap után,kinyilik kalitkám.

Amikor egy 14 zárkában ahol 10 ukrán pénzbehajtó,

két kinai, és egy pakisztán, akkora mind egy sátán.

Amikor szerényen félre huzodva, versemet írva,

a pakisztán odajöt és megkérdezte : - A szerelmemnek,

mivel egy hónapon belül kint leszek, írj egy szép verset,

olyan legyen mind egy vallomás, mert két gyermekem.

Semmi gond mert ha leírod hogy mien,(barna, szőke, kék vagy zőldszemű),

akkor lesz a versem egyértelmű, ésszerű, lelkem mélyhitű.

Adot egy képet, és megparancsolta a csendet, hogy koncentrálni tudjak,

tizen egy verszaqkban szívem lelkem tudásom beleadtam.

Amikor elolvasta elkezdet bőgni, és kijelentette én vagyok a spanja,

minden kivánságomat teljesi csak nézek rá, mert mint bárány szelid.

Naponta legaláb 5-8 verset irtam és boldog voltam,

élveztem a napnak minden sugarát, és a "főnők" megszolitást. 

Élni tudni kel mert a tested csak egy keret, mint tortából egy szelet,

nem kel felfalni minden tortából egy felet(az annyi mint hat szelet).

A száguldó vonaton, megismertem egy francia tanárnőt,

de ezt most nem mert életemből ez egy más fejezet. 

------------------------------------------------------------------------------------

Eltelt három hónap és amikor mindhárman a messze világban,

egy albérletet biztositot, ahol két kislány kik zenét tanultak.

Én lettem számukra a tanáruk és verseny vizsgán az akadémiára,

hálából egy szintetizátorral megajándékozva, az Örs vezér terét dallamosra.

Egy vasárnap kezdtem és röpke három óra alatt kerestem magam "rongyosra",

a rendörök is mivel látták egyéniség vagyok, szerény és nem ütöt, kopot.

Felfelé ivelt már a keserü életem, de ezért mindent megtettem,

ami hijánzött életemből az maga a szerelem, nem csak a szívtelen szex.

Öszinte vallomás II rész.

Megismertem a Gecse Tamást és a Szilágyi Krisztinát,

a Tamás az vak volt, és a Krisztinánál lakot.

Tizennyolc éves korában egy meszes gödörbe landolt,

két szeme világa elszált de vakon harmonikázva.

Tudta szegény hogy csodára nem várhat,

de azt is tudta a Szilágyi Krisztinát, növérként imádta.

Nem egyszer mondta : - Életedet ne rám pazarold,

én már csak a múlté vagyok de két kezem által, látlak.

A herminai vakok intézetének volt a lakoja,

de a piálás miatt került majdnem utcára.

Amikor megismertem, megkérdeztem :

mit szolnál ha, te vinnéd a primet, én meg szintin kisérlek ?

- Képes lennél egy ilyen emberrel össze állni,

én csak egy alapszinten tudok harmonikázni.

- Ne butáskodj mert te is nagyon jól tudod,

a lelked a zene, szíved egyedibe, mámorát,

                                            hagyd el a borod, barát.

Annyi pénzt össze szedtünk hogy a Cseppel szigeten,

a Nova szálodában egy négy ágyas szobát béreltünk.

Minden szombat este, az ott élök buliztak, bugi-bugiztak,

az élő zenét eleinte ketten de harmadiknak a Brigitte furuján.

Élet, élet, élet, ez a rongyos élet,

amedigg két kezem van semmitől sem félek.

Jöhet a jövö mert még messze a félidő,

minden nap az élet egy igazi köszöntő.

Öszinte vallomás III rész.

Egyszer egy amerikai turista minket megcsodálva,

megkérdezte : -Ki beszél angolul, és a Tamáson miért van 

                                                                      napszemüveg.

Elmagyaráztam sajnos a látását elvesztette, és ezt szégyeli,

a szétcincált önbecsülését, ilyen formában álcázza.

- Ezen könnyen lehetne segiteni mert Amerikában,

egy egyszerü beavatkozás által a látását visszakapja.

Szegény Tamás levette álcáját, és két kezével leolvasta,

ennek az embernek szándékát, de arcán nem let mosoly.

- Uram, nincs annyi pénzünk hogy ezt megengedjük,

erről tovább inkább ne is beszéljünk de mit játszak ?

Hozd magaddal a magyar szellemet, mert ez a nemzet,

csak ezt szereti ami egyedi, és ezt nem lehet tanítani.

- Az utiköltség ne legyen sohasem gond,

neki magángépe van és milliárdos vagyona.

A műtét nem olcsó csak párszáz ezer dollár,

de a cége minden szépet és egyedit szponzorál.

Elrepültek és alig két hét után,

levél érkezet de csak egy szót háromszór.

-Látok, látok, Istenem látok,

sajnos vissza nem megyek de boldog vagyok.

Egyik szemünk sirt de a másik nevetet,

ekkora csoda csak egyszer történt veled meg.

Ha megnösülsz adjon néked a természet sok gyereket,

ne csak apa legyél de nagyapa, sőt dégynagyapa. 

Az élet imádni való, mert nics megismételhető,

minden annó fábol készült amikor még "kis srác voltam".

A bölcső, az ágy ahol tested megpihen, de ha ketesben,

éjjel ott él a szerelem és ott virágzott fel benünk a gyermek.

Ha már a testünk elfáradt, lelkünk kiszabadul,

a szemünk bezárva se meg nem vakul, lábunk nem sántúl.

Aki három generácion keresztül, mindenbe lelket vetet,

az nem más mind az Ábrányi család, ki minden csodát.

Amikor az idős Ábrányi megüdvözült, minden szem nedves lett,

nem akarták hogy a teste földbe és csak a lelke jusson a menybe.

Szorásos temetésén több mint ötszázan sirtunk,

az emléktábláját márványból, arany betükkel, paddal, kegyhejjel.

Öszinte vallomás IV rész.

XVIII ker., ott lettem mindenes,

sok cégnek lettem a reklám embere.

A legrégibb az "Egy csempe", tulajdonossa a Rácz Elek,

tizenegy évig voltam neki és feleségének a "szeme fénye".

Több mint 1.000.000  szórólapot, Pesten és utánna,

egy optikus cégnek tovább adva, de neki csak neki.

Háromszór egy évben, két hetet szorásomnak "tengelye lett",

értem mindent megtett és soha el nem feledett.

Következő cég egy hires optikusnak, kinek Gyálon, Űllön és Ócsán,

telephelye volt és bármit megadot volna ha valaki a "Korekt optikát".

Napi húsz km. legyalogoltam, és hat nap munkáért 40.000 kaptam,

tudtam meddig két lábam, lelki "szárnyam", szárnyaló vágyam.

Mellé jöt még egy hajszobrász nőnek reklámanyaga,

három az egyben (telefon, TV, internet) nagyon sok helyen.

Tüzifa, briket, ezt két év alatt felfutattam a csucsra,

a lányuk lett számomra az otani újságban a cégein reklámozója.

Belépée életemben a Kassai Dániel,

az önkormányzat egyik irodistája de.

Terep munkára lett kárhozttatva,

sajnos erre neki nem füllőt a foga.

Amikor szembe jött velem és láttam hogy koléga,

odaszóltam : - Kellemes sétát, jó mulatást.

Amosolyomtól leeset az álla, és vissza fordulva,

megkérdezte : - Ne haragudjon, de mi ebbe a moka.

Kegyetlenül utálok a napon sétálni, és főleg ázni, fázni,

de a főnökőmnek nem merek visszapofázni.

Megadnák bármit de senki sem válalja,

mert ezt senki fillékért nem válalja: - Barátom megtalálta.

Összejöt az egyesség és onnantól kezdve,

a Banga Zoltán lett az aki bemutatott, és 

Kunhalmi Ágnesnek lettem a jobkeze,

Kiskunmajsán lettem erre "felszentelve".

Négy órára 20.000 fizetet, és a XVIII ker.,

én lettem a sajtó referens, és egy vagyont kerestem.

Királyként éltem, két kézzel szortam a pénzem,

a jövőtől valahogy sohasem féltem.

Ami élmény egy emberi életbe,

azt nincs infláció mi azt elvinne.

Boldogság gyere örökké haza,

a szívem tiszta fény, lelkem csoda laza.

Albérletem lett és azok akiknek létem,

"piszkosul kellet", és a boldog szellemem.

A Tinodi utca 50 szám alatt laktam,

az utca végén a Szentkirályi utca sarkán.

Három ingatlanos min három aranyos,

Sandi, Zsuzsa és Renáta, kik már az irodaberletidijját.

Fizetni már alig tudták és aki azelöt nekik mindent megadot,

átment a konkurenciához, mert dupla pénzt kapot.

A Sandika oly szép volt mind egy nyugtató állom,

a ferje othagyta, mert Sandinak nem volt méhének "magja".

A másik volt a Zsuzsa aki a spanyolt kente vágta,

Tenerifében minden pénzt akkor befektette, és menyire jól tette.

A Renáta viszont a törököt, görögöt, Istanbulban, egy szálodát bérelt,

két év alatt megvett és onnantól kezdve, igazi báronő lett.

2022 decemberig, Magyarországon egy holdingot hozott létre,

sok embernek lett az aki mindent megteremtet.

Nem akart gyereket örökbe fogadni, hogy aztán mások,

a volt férjének fontosab volt ,a rövid ital, a bor, a sőr de főleg az Arany ászok.

Szó szót hozott, és mivel anyira kellemes társaság volt,

ameddig egyenesbe jönnek nekem ez semmibe sem tellet.

Nem hittek nekem de amikor még a szóróanyagnak a tízszeressét szétszortam,

a déli ebédemet velük együt az irodában fogyasztottam.

Kávézás, füstölés, nevetgélés, "miting"  = üzleti megbeszélés,

nem csak a XVIII, XIX kerben, de Gyálon és Vecsésen,

Teltek a hónapok és köztünk egyedi barátság csiszolodott,

en voltam számukra a pot nagypapájuk, imádot munkatársuk.

Ahol szintén amikor már kitikadtam, a Nemes cukrázdába landoltam,

Mohitó üditőt, egyedi süteményeket, jégkrémeket, és a házinénimnek.

Mivel sulyos cukros volt de itt laktoz és gluténmentes süteményeket is,

Megvettem és akkor is sokat beszéltem de nem mondtam semit mi értelmetlen.

Öszinte vallomás V rész.

Volt nekik egy üressen álló helység, ahol internet is volt,

hűtőszekrény és az alkalmazotaknak, zuhannyzó és amikor a fönők aszony ott volt.

Fel tudtak frisülni, fél orát pihenni, ellazulni,

mivel a nők tudták, menyire jó ha egymást megtudták megbecsülni, tisztelni.

Kiadná valakinek de a mai világba, nehéz olyant találni,

akiben meg lehet bízni, nem a lopástól félni.

Felajáltam nekik : - Én tudok nem egy de három olyan valakit,

akiért ugyanúgy felelek mind saját magamért, senki másért.

Amikor azt kértem, legyen tekintettel arra hogy ezek a nők,

szívemnek, lelkemnek, épitő és boldogitó tényezők.

Amikor megláták egymást rögtön tudták, társulásuk ideális,

onantól kezdve, bennem vakon megbizva, a munkát hazahozva.

Nemes cukrázda, minden boldogságom tudtam nagyon tudtam,

a biztonságot, mint a hegycsucsot meghoditva, magasba.

Életem tiszta mind a hegyi patak amiben "zuhanyozhat",

a meztelenségedet ne stégyel, itt elég egy szöllőlevél.

Drága Violetta, szívemnek igazi hajnala,

ki lelkemnek fénye, mindennap új kezdete.

Bella Elvira, igazi hű társa, szárnyait kitárva,

szál a felhők fölé, amikor még a hold, visszanéz.

Nap o leon, Bonaparte, a franciák örök bálványa,

az orosz hidegnek let szomoru áldozata, és amikor számüzve.

Halála után is még Párizs fölöt lebegve, ö volt a királyság réme,

vajon hol lehet a nyughatalan lelke egyedi szelleme ?

Az én lelkem fényben, sohasem pihenve,

minden éber percemben, búzát ültetve,

Husvétok igazi nagyfülű angyala, kecsesen ugrálva,

mindig vevő lesz a fehér és sárga répára, fokhagymára.