blackroze blogja

Amikor a gyűlölet egy agya elborit,

az emberből eltünik minden mi szent.

Háboruban egyedül, reménytelen,

csak egy igazi páros mindig eséjes.

Az alkohól miért lenne megoldás,

az csak önostorozás, és semmi más.

Vita, verekedés, kegyetlenkedés,

de pár év rácsok mögöt, és magad is

                             lassan de biztosan megölöd.

Ha ezeket a helyeket a sok lelki beteget,

utcára kellene rakni, mert akik életüket.

Ledolgozták és egészségüket is felálldozták,

tudjanak végre megpiheni, talán megujulni.

                    Aki "páholyba ül", és az adofizező emberek pénzét kezelve, genszterek világban, dronokkal harcolva. Orvgazdák azok kik kellő kamat ellenében, jól élve, mert egyiküknek a szegyen "nem kenyere".

                   Ilyen a Mészáros Lörinc, Matolcsi és Habonyi, de nem szégyenlős a banjár kinek neve Sándor Csányi. sterény vagyonuk öszesitve alig 2.000 milliárd, aki ezt családjának noztositja, az ennek az országnak atya és pápája, mert a Karmeliták sátrába van szerény othona.Életem legkevésbé könyü része, Dunaujvárosban eset meg. 

                  Mátészalka, Piricse és Ramocsaháza után(akkor emelték Baktalorándházát városi rangra). Ajáltak egy tanári állást egy magán zeneiskolába. Igazgatoja egy Kis Árpád Bálint névre halgató, (egyelöre még jelzőt nem fogok használni), több helyen müködö osztályokkal de kétszer anyi fizetésért mind amit addig valaha kaptam. Egy háromszobás lakást bérelt számunkra. Rajtam kivül még két ukrán nő lakot ott. Az egyik neve Liuba, a másik neve Irina. Mnd a két nő mindenféle pengetős hangszeren játszott, de Liubának a melék keresete a gyogymaszzsból származott. Elég jól törték a magyart de nekik csak utlevelük volt, természetesen T.B. nyista. 

                   Csak nekem volt magyar személyim és társadalmi biztositásom. Már akkor kezdödtek nállam olyan eleinte szédülések amik aztán néha az ájulásig fokozodtak. Minden a legnagyobb rendben ment. Az Árpi mindhármunktol vonta az adot, a T.B., csak egy alkalommal amikor a buszon elvesztettem az eszméletemet, két napig voltam korházba és amikor kiadták a zárojelentést közölték, mivel semmim nem volt befizetve ez sajnos 30.000 forintba fog nekem fájni.

                  Amikor viszont kérdöre vontam azonnali hatájjal kirugot és közölte, nincs mit keressek az albérletbe sem. Egy dologban voltam szerencsés, fél órát bögtem de utánna megnéztem az állás hirdető táblát és rátaláltam egy másik szélhámosra. Neve Hankovskij. Amikor megtudta Erdélyben születtem, rögtön szerzet nekem egy albérletet. 70 éves volt de "falta a nőket". 

                 Elkezdtünk kiálitásokra járni, minden féle két forintos termégből hatalmas hasznot húzni. Kedvenc helye Temesvár volt, ott megismertem egy igazi üzletembert, neve Victor Medinciu művészneve Michael Jackson. Egy másik hatalmas szóval biró emberrel kibéreltek egy hatalmas stadiont és ot ez a sztár három este egymás után hatalmas sikert aratott. Amásodik lépése megvette a vámot és addig ez két kapuval működöt és volt olyan hogy 9-10 órás sort is kikellet állni.                              

                Kibövitette tizenegy kapura és onnantól kezdve max fél óra de az átkelő tarifát megduplázta. Volt ott egy hatalmas hangár ahol azokat az árukat amik vámkötelesek lettek volna, az átvételig ingyen parkoltatta de amikor az átvétel megtörtént az árunak egy ezrelékét megkapta.

               Kolozsváron már ismerték és a szálodába olasz ikerpár, kinek születési helye Korszika, és a Tubinó kávélyukat igazi divákkal reklámozva, azonkivül márványt és amiből nagyot kaszáltak az tulajdonképén kincstári jegyek, amik már a kutyának sem kelletek. Értékük alig 15% megveték és amikor Iliescuec  vissza álitoták 100% hatalmas vagyont kaszálva, vagyonuk fel szököt 1.000.000.000-ra.

             Megveték a Kolozsvári Mátyás király titkolt házát, ahol mindig felvett álruhát. Szegény munkaadom, négy öt ingyen ital után, mivel a két olaszlány miniszoknyába járva, mindent mrgigért két forint árba. Amikor részegen lefeküdt a két olasz kikérdezett :- Ki ez az elmebeteg, aki azt hiszi az olasz olyan buta mind a kismalac farka.Amikor elmondtam nekik a teljes igazságot, megkérdezték, menyire ismerem a katonai világot. Amikor elmondtam megkérdezték,nem szeretnék bérgyilkosként velük együt müködni. Azt válaszoltam az igaz hog most mélyponton vagyok de hazátlanná válni ? Megérteték és gratuláltak nekem. Ezek után a fönökömmel edszer és mindenkorra végeztem.Felkerültem Budapestre és négy hónapig voltam a "Négy tigris" piacon takaritó. Minden pénzt megfogtam és amikor már "gazdag voltam", nekem való munkát találtam.Megismertem egy nagyon szomoru nőt. Akkor a "Fedél nélkül" ujság forgalmazásábol éltem, egyáltalán nem egyszerüen de a sorsomban már, már beletörödtem. Kikérdezett és megkért kisérjem haza mert ot vár rám egy finom vacsora. Egy másodpercig sem gondolkoztam, és elmentünk hozzá haza. Még a vacsora felénél tartotunk amikor egy elég goromba ember, bejött, nekem nem köszönt de láttam, ezt az embert első pillanattól megutáltam.

             Egyikünk sem szólt de amikor látta hogy eszem ágába sem volt elmenni, amikor az Erzsi kiment a konyhába mosogatni rámförmedt : - Takarodj innen mert ez az én barátnőm. Ha nem korházba kerülsz, ezt én garantálom.

             Felállt de még mielöt a kezében levő késsel ártani tudot volna, hasba rugtam és egy törölközövel egy hajszál hijján megfolytotam. Szönyen meijedt és mint a villám elszelelt. Gabika akkor megjelent, megcsokolt, és könyes szemekkel.

             - Szoval ezért keletem, de nem baj én egy percig sem féltem. Ez volt végre számomra a tökéletes új kezdett.

             A szilvesztert a Magyar családba ünepeltük és amikor éjfélkor a pezsgöt megbontotuk,mind a négyen, Demeter Gabika, Magyar Zoltán, Magyar Monika, mivel a férje már nem kicsit volt berugva, csak Monika és én mentünk ki a teraszra.

Cigaretázva, együt lezuhanyozva, együt bujtubk ágyba, és kalandunk titokba maradt. Két gyerekük volt egy szintén hivő fia és egy külföldön dolgozó lánya. A Zoltán a munkába temetkezve, fel sem fogta azt hogy a feleségének velem van viszonya. Mivel már impotens volt neki már rég nem hiányzott a szex, de a felesége nem panaszkodott mert minek is.

             Úgy buktunk le hogy a lánya megakarta lepni anyát de amikor a lakásba belépet, én az anyával hörögtünk csendesen de nem figyelmesen. Közölte velünk ha ennek véget n em vetünk, családrontásért feljelent és börtönbe mehetek. Sirt de megértette, ennek a történetnek itt lett vége.  

             Tudtam hogy ebben az átkozot életbe csak a hacosok maradvak életbe és én ezt katonaként megtanultam. Ot hagytam Dunaujvárost és megkezdödőtt Budapesti életem, de ez már egy másik történet.

              Csak a magamon levő ruhám volt de tudtam, van némi tartalékom. 23 éjszakát aludtam a remizbe huzott hálókocsikba de egy dörzsölt csavargotól kaptam egy tipet.Szerezek be egy hajléktalan igazolvány és akkor be tudok menni és az éjszakáimat fedéllel a fejem fölöt tudtam eltölteni. 

              Elmentem takaritanu a "Négy tigris" kinai piacra. kemény munka volt de járt hozzá szállás. Keten voltunk a szobába. A munka reggel 5.30 kezdödőtt és 19.30 tartot. napi nettó 1.000 fr. de anyit ehetünk amnyit nem szégyeltünk. Élére raktam a pénzt és amikor már tudtam továbléphetek kiköltöztem Cseppel szigetre, és egy két ágyas szobát két hónapra elöre kifizettem. Végre a magam ura lettem.

             Margit sziget volt az a hely ahol megismertem egy minden hályal megkent csavargót. Péter Robert volt a neve, és a barátjával aki kiváló rajzolo volt, szénrajzokat készitettek. Az egyetlen szépséghibájuk csak a casino volt mert minden pénzüket elvertek. Amikor nem volt még enivalora sem pénzük, akkor felmentek a vonatra és poroltokat loptak amit aztán taxisoföröknek jó pénzért eladtak. Lebukás lett a vége és a tárgyalásig bekerültek a Marko utcai gyüjtöbe. Sajnáltam is meg nem is, mert aki ennyire elmebeteg mást nem érdemel.

            Mégis neki köszönhetem azt hogy, finoman fogalmazva, valami elkezdödőtt. Amikor megtudta hogy zongora tanár vagyok, elvitt egy hangszerboltba és mivel nem volt számára lehetetlen, vet nekem egy Yamaha szintetizátort, 12 tölthető akumulátort töltövel együt.  Ez kőkemény 50.000 ft. került de egy csodálatos kezdetett is jelentet. Goliát ellemel müködöt és egy töltésel majdnem 24 órát lehetet játszani. Csak egyetlen kötötségem volt, szombatonként lakodalmakban kellet szolgáltatni a zenét és a "tisztelet dijjat" ő tete zsebre.

           A második helyszin az a Vörösmarti tér, a Zserbo cukrázda elött volt. Szék volt bőven és elmagyarázta ha ráhalgatok igazi arany életem lesz. Térdemre tetem a hangszert és amikor el kezdtem játszani, egyre többen kezdtek leülni és alig egy óra alatt "teltház lett". Robi mondta, most már mehetünk de a tulajdonos kijött és felajálta, mindennel ellát csak legalább két órát amikor a csúcsforgalom van addig.

          Megérte de akkor már Robi vérszemet kapott. A lebukása után elkezdtem játszani a Déák téri metro öszekötö folyosoján. Az emberek megálltak, halgaták a zenémet és úgy szorták a pénzt mind a sivatagi szél a homokot. Elhaladt elötem egy fiatal vak gyerek akinél harmonika volt és amikor meghalgatot megkérdezte, lenne e kedvem társulni ?

         Belementem és amikor a Monticsárdást elöadtuk, egy kissebb vagyont szedtünk össze. Eldöntötük, kiköltözünk a Cseppel szigeti Nova szálloba és mivel én lettem a vakvezet világtalan kisérő nem kellet semmire jegyet vennem. Egy alkalommal viszont egy nagyon aranyos kislány, a Magdika megállt és amikor megfogta a Joni Tibor kezét megkérdezte :

        - Bevenénk a csapatba mert ü viszont blokflötén játszaná a primet. Na ná ! Így alakult ki a trió és onnan kezdve minden felborult. Egymásba estek és amikor közölték azt hogy gyereket várnak, elköltöztek és én egyedül maradtam.

        Akor ismertem meg a Gecse Tamást és a kiséröjét Szilágyi Krisztinát. A Tamás a vakok intézetébe lakott de már kifele állt a "szekere rudja", mivel néha sajnos csunyán leitta magát. Felajálotam nekik hogy nekem Csepelen van egy lakosztályom és boldogan oda is költöztek. Krisztina nagyon aranyos volt. Egyszer amikor a Tamás ott volt ahol a "király is gyalog jár", egy majdnem két méter magas csavargó megkérdezte a Krisztinát menyi nálla egy menet. Szerencsétlen se köpni se nyelni nem tudot. Kiderült hogy a "hustorony" sem. Elborult az agyam és meg észbe sem kapott amikor kirugtam a lábát és amikor már a földön feküdt, elkezdtem a fejét a földhöz csapkodni. Két B.K.V. ellenőr mentette meg. Gejger István és Pocsai Marika.

         Kihivták a rendöröket és a két ellenőr melettem tanuskodott. Eredmény a "hustorony" kapot egy pár "karperecet", de én sem úsztam meg egy enye, benyével. Ki kellet fizetnem a korházi kölcséget. Anyi baj. A Tamásék beválálták azt hogy egy teljes hónapig, istápőolják. Megint egyedül maradtam. Sajnos elkezdödőtt egy szomoru korszak amikor nem engedték hogy az aluljároba zenéljek. Az dühitet a legjobban joban hogy et volt egy "vak" hölgy és neki senki nem szólt. Amikor nyomdafestéket nem türő módón fejeztem ki a gondolataimat, megszolitott : - Gyere ülj melém és garantálom senki sem fog etől a pillanattól kezdve elküldeni.

         Gondoltam, egy próbát megér és tényleg. Ő tartotta a dobozt és olyan jól kerestünk, de tetszet az ötlet. Bemutatkozott : - Bobanguis Danga Jean Gabrielné a nevem és Erken lakom, a lány testvéremmel. Nagyon boldog lennék ha elkisérnél. Kegyetlen az élet egyedül és a lakás kölcségek sem két forint.

        - Jó, rendben. Ez a település több mint 100 volt Budapesttől és mivel neki meg volt az igazolványa, én voltam a szeme, az utazás nem került semmibe. Amikor viszont Erken leszáltunk a buszról, levette a szemüvegét és tiszta csoda. LÁTOT.

        A lánytestvére hihetetlen jól fözöt és amikor este fejenként megitak egy egy üveg Éva vermutot, beájultak. Gabinak volt egy félvér lánya, Henriette. tizenkétévesen olyan magas volt mind az anya, és már igazi nő volt. A fürdöszobábol meztelenül jöt ki de az anya nagyon csunyán lehordta és onan kezdve egy átlátszó háloingbe járt ki.

        Mind a két nö felváltva bujt velem ágyba. Örülten tudtak szeretkezni de regel már rumos kávéval kezdték a napot. El is neveztem Vermut Gabriellának. Három hónapig tartot ez az idil. Akkor a Gabi közölte vagy elveszem valameiküket feleségül vagy "le is út, fel is út". Ez egy vasárnap történt. Bementem Budapestre és akkor kezdtem el zenélni a Széchenyi fürdő elött. Soha többé nem láttam. Visza Csepelre Szilágyi Krisztinához.

        Volt neki egy mozgáskorlátozott barátnöje Mártonos Zita és mivel az anya az Uzsoki korházban bérelt egy kis fodrászüzletet, amikor késöig dolgozott, minden szerdán és csütörtökön nem egy maszek munkája volt ot aludt a lányánál. A VII kerületben lakot a Dob utcába. Jo kis lakás volt, minden volt benne. Egy nagy szoba, elötérben gáztüzhely és egyéni bekapcsolható fütés. Nekem meg volt a munkám de ez nem volt hivatalos. Egy nap megkérdezte az anya : - Lene itt egy betegszálitó és műtössegéd állás. Jo a fizetés és nem ártana azon elgondolkozni ha nem lesz elég évem akkor nyugdij sem lesz. Közöltem vele, nagyon boldog lenék de egy zenetanári diplomával a zsebembe semmi esélyem. El nevete magát és azt mondta : - Én ezt elintézem neked.

        Amikor a munkaügyi osztályon jelentkeztem, azonnal felvetek és reggel hét orakór már szép fehérbe öltözve, az oktatást az egyik legrégebben ott dolgozo kolégára bizta. Egresi Kálmán volt a neve és a másik koléga a Zsigmond Zsiga volt aki azelött pálya munkás volt és a 120 kilos tehetetlen beteget úgy tete át a fekvő asztalra a gurulos ágyrol mindha sulytalan lett volna. Májer tanár úr volt az osztályvezető orvos, egy orosz volt az igazgató és a tündéri Dombovári Irénke volt a plasztikai sebészeten a növérke. Aki a mütéteket végezte egy arany kezü nö volt neve Beatrice Bella. Amikor megtudta hány nyelven beszélek el volt ragadtatva. Sajnos a szakirodalom angol nyelven volt és nem kevés latin szaszavakkal "telehintve".

        Amikor elmagyarázták hogy ahová beosztotak az nem más mint az Onkoradiologia és a roszmályu kolégák fogadásokat kötötek, egy hét és fejvesztve menekülni fog inen. Eltelt egy hét, kető, egy hónap, fél év. Napról napra egyre töbet tudtam meg eről a szakmáról. Már tiszteltek és a szabadidömben nyelvleckéket adtam. Ez 1998-ban kezdödött de már 1995 ota voltak olyan pilanataim amikor szédültem és volt hogy el is ájultam. 

        2000 március 8-kán öszeestem a folyoson és amikor magamhoz tértem akkor már a II belosztályon feküdtem. Reggel az ügyeletes orvos Határ tanár úr elküldöt, pontosabban fekvőkocsin elguritatot egy röngenre. Aki átvet mint "beteg" azt úgy hivták Igaz Iván. Egy hires töbnemzedékes jogász család sarja volt de neki nem fülőt a foga a jogi pályához. Őgyogyitani akart de hogy szó ne érje a házelejét, párhuzamosan elvégezte a hat év orvosit. mind a két helyen kitünően vizsgázott és amikor az apja a jogász diplomát megláta bekeretezve a falon anyira feldühödött hogy kitagadtaa családból.

        Meglett a röngen de adigra már jobban lettem. Fel akartam kelni hogy továb dolgozak de Iván közölte, felejcsem el és még egy kiegészitő röngent kel ezt már állva. Akkor ijedtem meg hogy it kicsit nagyobb a baj. Közölték velem, egy hét pihenés és lemondás a cigiről, kávérol, zsiros enivalokrol.

        Szeptemberben el kezdtek elökésziteni a műtétre. Egy olyan sebész kezére biztak aki 20 éve csak heti két nyelöcső mütétet végzet és ha nem letem volna egészségügyi dolgozó 1.000.000 forintba került volna a mütét. A lényeg az hogy túléltem, de emelnem már nem volt szabad és így átkerültem a baleseti osztályra ahol csak a müszereket kellet a mütös orvos kezébe adnom. Szomoru is meg megbékélt voltam. Még45 évesen nem szerettem volna "fübe harapni".

       Szeptember 25 este, már nem kaptam vacsorát, reggel hatkor a mütös orvos aki szerény 20 éve csak nyelöcsöveket műtöt, megkérdezte : - Szeretnéd koléga megtudni mi fog veled hat órán keresztül történni ?

       Mivel a kedves kolégák, (akkor az Uzsoki korházban voltam műtössegéd és betegszálitó) közöltem : - Ha minden köték szakad, a szerveimet felajálom...

Az orvos rámmosolyodot és közölte velem : -ez egy rutin mütét. Nem ép egyszerü de garantálom hogy egy pohár pezsgövel még kocintani fogunk. A mütét ota eltelt majdnem 24 év és áldom ennek a doktor profeszor tanár nevét. 

Hullámvasut volt minden percem,

első emlékem, a zene, és első lépésem.

14 hónapos koromig csak ültem és figyeltem,

akkor talpra álltam és azota soha meg sem álltam.

Ovoda, egy gyönyörök othona, udvaron eperfa,

mindenki két pofára zabálta, és azt álmodta.

Nagyapám legjobb barátjának két ikerlány,

egy bíronő lányával a négyesünk volt a mintapélda.

Cerna hagunkon énekelve, az első korusban,

ebben a kategoriában, Kolozsváron versenybe szálva.

A fődij egy gesztenye torta volt, és mivel 24 szelet,

minden kisbarátunk kapot belölle eleget, és a szeretet.

Akkor még az ovonő, minket az életre készitve,

megtanított abszolut mindenre, nemre nem volt tekintetve.

Megtanultunk, kötni, horgolni, lábtörlöt kukorica levélből,

amikor már több mind ötven volt, áruba bocsátott.

A szülök semmi pénzt nem sajnálva, mert tudták az ovodának,

szűk volt az anyagi kerete, és mivel mindenki enni finomat.

Megtanultunk főzni, és minden alapanyagot a szülök adták,

ezzel is élesiteték virágzó memoriánkat, mert fogékonyságunk.

Kimentünk az erdőbe, és elmagyarázták nekünk, a világ tüdeje,

az éltető okszigénnek megtermelöje, ehető gombák helye.

Rengeteg dolgot meg lehetet ismerni, amiért pénzt nem kellet kiadni,

az erdőt tisztán tartani, óvni mert a természet, megköszönte.

Vitünk magunkal sáega répát almát és amikor a szarvas,

kezünkben a csemegével, megengedte, a "gyermekeit kényeztetve.

A mokusok is tudták, és a válunkonállva, a mogyorot meghántva,

az ölünkbe, barna szemükkel, a farkukkal legyezve, szeretve.

Hét éves korunkban elmentünk az iskolába,

egy osztályba jártunk és mivel már akkor két éve.

Zongoráztam és minden év végén a családunk magán zenetanodája,

koncertet adott és minden szülő a gyermekeinek mindent megadott.

Egy gyógyszrésznő, kinek egyik mellég hivatása, fényképész,

a sötét kamrába, a művészi fotokat retusálva, ö volt mindenki állma.

Margineanu Cica volt a neve, de hangjának csilingelése, mind madár,

emberi szellemet, és a Milanoi Szkálát, elhozta és Őt a pacsirta is áldotta.

Záró müsorban a nagymamám büszkesége, Kövesdi Palika,

hatalmas kezeivel Chopin, Shumann, és Lisz műveket az égieknek.

Negykezes koncert, nagymamám és édes jó anyukám, de a nagypapám,

csodás mély hangján a nép muzsikáját felélesztette, és énekelte.

Edyik kedvenc notája szövege, nagymamámról és rolla szólt :

"- Eltörött a hegedüm, nem akar szolani,

Rózsi, Rózsi mi bajod, nem akarsz szolalni.

A hegedűm, majd megreperálom,

szolalj meg hát, rubintos virágom."

Nagybányán kezdtem a zongora tanári pálya futásom, 

a Dumitrana Eugen kilégámmal minden vasárnap  el voltunk.

A második szakmámnak köszönhettem azt hogy rengeteg pénzt kerestem,

a zongora hangolás, teljes felujitás, a Szatmári zongora állományát.

Ingyen megcsináltam de az igazgatónak köszönhető,

a diákok othoni zongorájának hangolását, karbantartását.

Az iskola mühelyébe tudtam elvégezni, és mindezt, örömmel,

 Weltman Gabinak aki érdemes művész volt, az előadoi tehnikámatomat,

                                                                                    gyémántá csiszolt.

A felesdége egy főldre szált angyal volt mert csiloggó hangja,

a közönséget, ki lélegzet visszafojtva, percekig tapsolva.

Évente három gyereknek a hangját tökéletesé varázsolta,

a világ versenyeken csilogtatta, és amikor Jean Pal Rampál.

Személyesen felkeresve, a francia fővárosba vitte, mindent,

lábai elé fektetve, és tudta Európa ezzel a világ nyolcadik csodáját elnyerte.

Gabi mondta : - Barátom gyere velem mert ze sok nyelvet beszélsz és négykezest,

az egész világot bejárhatjuk és dollár milliokat keresve, lehetünk a társadalom elitje.

Azt hittem, ha a hazámban maradok, és itt alkotok,

én leszek a történelem halhatatlan része, de sajnos.

Elmélet maradt de mégsem sajnálom, mert a családom,

gyökereit soha ki nem írtom mert az örökké valoság az álhatatosság.

Idézet :

"Hej, haj, Rozi,

vasárnap kirándulunk".

"Szerelem dalával ébred fel Emanuelle".

Annyira jó az amikor van valaki akivel,

álmodni tudsz és az is álmodik veled. 

Te vagy a csillagom, mert a hold az változó,

igazi csókkal üdvözöljük egymást.

Korán reggel Liszt Ferencel,

félig vakon de hét arany vezéttel.

Az én áldöt keresztapám, hét fiu gyereket,

szeretet volna de csak öt vált valóra.

Álmos, Bende, Botons, Csaba, Huba,

a többi sajnos már nem mert felesége.

Ötösik gyereknél a szülésbe belehala,

a férje ujra nem nösülz meg soha.

Kinek szíve magyar, kezeben kardal,

ijjal és nyillal vadászik tatárra, barbárra.

2024 juliusán már csak egy napig világit,

a borostyánköves gyürüjében a láng ?