blackroze blogja

Hihetelen de ma regelire,

husmentes, édes tejbegrízbe.

Nem mindeg kel a pocinkat terhelni,

császár kőrtét, megreszelve, kanállal "betermelni".

Sokan lázadoztak, de akik majdnem idegbajt kaptak,

párizsit, kényérrel,tormával, szajukat "elvágva".

Meglepő lenne, amikor mindennek az ára,

a csillagos égbe lett "elvarázsolva" az agyukat kihagyva.

Amikor a kerekes székes boltba, mindent végig járva,

10.000 forintot röhögve ot hagyva, és szinte semmi nem került "kosárba".

Ami egy havi illetményem, ha nem itt lennék bent, talán egy hétig,

és akkor se lakás, sem gyogyszer, még egy szem szőllő sem.

Vajon aki egyszerüen nem tud épp ésszel gondolkodni,

én csak két napig hagynám a való világban boldogulni.

Panaszom nincs mert napi öt alkalommal, mindent de mindent,

a szellemi táplálék, ingyen van és csak az boldogtalan ki agyatlan.

Van aki 25 fokban is fázik, én az éjszakákat is Ádám ruhában,

egy szál takaroban, nem irha bundában, magamat tisztán.

Őnálló lettem, mert it mindenki milliomos időben,

nem baj ha nem negyed óra alatt, inkább negyven perc alatt. 

Azt szokták mondani akinek sérült az esze(rövid távu memoriáját edzve),

nem szégyen ha írni tud, dátumra pontosan,jegyzésére legyen notesze.

Tornászni, biciklizni, közben beszélgetni, a pincében Nikolettel,

mindent meghalgava, tanácsokkal ellátva, repiti lelkedet a fényes magasságban.

Már csak háromnegyed óra, és addig megpróbálok valamit,

Remélem sikerül mert próbálkozok rendületlenül.

Imádom mert vissza adta a lelki egyensulyom,

levette lelkemről a fél tonna olmot, és szárnyakat adot.

Igazi nővel lehet hogy semmi sem oly kellemes,

mind egy kéjnő ki pénzért retenetesen kedves.

A nőknek legrégebi szakmája, férfiakat rabbá téve,

legvéresebb háborukba is egyedi módón belevive.

Az első ilyen nőm, én negyvenhét évesen,

ő csak huszonegy még nem de egyetemre járva.

Nevét nem árulta el csak nekem, nyelvben az angol,

de londonban nem mert ot a köd, neki nem paszolt.

Ösztöndijra sajnos nem volt jogosult,

bentlakásra, "barátok fogadására", nem ment el a bárba.

Párizs let volna álmai városa, új hazája,

eröl is csakaz tudta, aki öt hihetetlen de boldoggá?

Két feltétele volt, aki nálla egy két három órára "landolt",

csak józanon, és mindenképen csak tiszta és ápolt.

Egy óra 12.000, két óra 20.000, egy egész éjszaka 50.000,

csak az utolsó kategoriában csokolozva, szerelmet valva.

Első lépésben zuhanyzás, susit rendelve, foro csokit,

a gyönyörű rozsáimat kristály vázába téve.

Imádni való volt, mert a harmadik együt töltöt éjszaka után,

meglepő módon ovszer nélkül adta oda magát.

Megkérdezte, mivel tudta én othon vagyok a francia nyelvbe,

menyi idő kel elsajátitani, gyakorolva, hitelessé téve.

- Ez tőled füg de szerintem két hét, napi négy órával,

már boldogulni fogsz, kellő öltözékbe garderobba.

Eltelt két hónap és amikor megint meglátogattam,

meglepödve láttam már nem ö fogadot, aki helyete, unottan.

Ránéztem és kiszaladt a számon : - Na ne!!! 

Szerencsére tudtam elérte a célját,

Francia országban lelte meg új hazáját.

           2023.XI.21.Már 5 órától fent vagyok. Sokszor azon gondolkodok mit vétettem hogy két ilyen szobatársat kaptam. Egy félkegyelmű nem normális volt bokszolót, egy sulyos alkoholistát aki minden nap tök részegre issza le magát mert a harmadik annak csak a szája jár, ő mindenkinél okosabb, ő találta fel a spanyol viaszt, a többit inkább nem sorolom. Volt egy idő amikor ő is mindennap leitta magát a sárga főldig. Akkor törte össze magát és azótától jár csoszogva. Egy igazi álszent. Senkinek nem mer semmit sem a szemébe mondani de a hátamögött mindenkit kipletykál. Rám is mindent mondott. Szerencsére hidegen hagy mert mindig megnézem ki az aki engem a szájára vesz. Szomoru de az igazság az, nincs szándékomban a nem emberből embert csinálni.

           Szilvia a mindenem. Ő ÖREG KOROM EGYETLEN CSODÁS AJÁNDÉKA. Nem hazudunk egymásnak, abból a korból mind ketten kinötünk. Nem a szavak számítanak, hanem a szembeszéd. Az mindent elmond és csak mi ketten tudjuk kiolvasni a gondolatainkat, érzelmeinket.

Akkor még gyanutlan voltam, de nem vak. Ez 1979.VIII. történt. Az iskola szeptember 15 kezdödőtt, de szeptember elsején kellet jelentkezni az állásra. 10 NAPIG LAKTAM NÁLA. Nagyon gyanus lett számomra, minden ebéd után amikor állitólag " ügyeket intézet", este rögtön a fürdöszobába kezdett, utánna csokólt meg. Egy alkalommal lementünk vacsorázni. Vacsora elött itunk egy pohát kisüstit, ö hármat ivot. Akkor vettem észre hogy az első pohár elött enyhén reszket a keze, a harmadik után már nem. Hát így állunk. Nem kicsit alkoholista. Férfiben is nem egy szép látvány ez a tulajdonság hát még nőben. Találtam egy nagyon jó albérletet. Egy örmény nőnél.  Ster Virág volt a neve. A férje, arany bányába dolgozott, ot kapta meg azt a betegséget ami nagyon korán elvitte. A betegségnek a neve vicces volt. Szaturnizmus. A tüdöbe lerakodott sziliciumnak köszönhető. Azt a szervezet nem tudta kidobni.

Különbejáratu szoba, csodás kertel, kilenc tyúkja úgy tojtak mind a kisangyalok. Az első fizetésem 1700 lej volt, az albérlet úgy hogy szoba, fürdöszoba használattal, mosással reggeli, ebéd, vacsora, napi két kávé, vasárnap sütemény, mindezért 1000 fizettem. Vasárnap délután átmentünk a Balázs családhoz, römizni, kártyázni. A Balázs lacibácsi remekül főzöt. Nem csoda hiszen mesterszakácsként irányitotta a legnagyobb étterem kisszakácsokat, pincéreket. Három gyerekük volt. A Laci, a Karcsi és az Ildikó Szilvia.Én akkor 24 éves voltam a Szilvia 29. Még soha nem volt férjnél.

 Nagyanyámek mighivták a Virág nénit hozzánk és amikor meglátta az anyagi helyzetünket, kiakadt. Természetesen beszámolt a Balázs Lászlónénak, aki eldöntötte, én leszek a veje. Ha két nő eldönti hog csapdát állit egy olyan embernek aki nem veszi észre ezt a mesterkedést, úgy jár mind a légy a pokháloval. Együt kirándultunk az erdőbe, gombát, erdei gyümölcsöt, tejának valót szedtünk.Ot csokóltam meg elösszőr. Úgy rám csavarodot mind a borostyán. Egy este kicsit többetbittam a keleténél, és ott marasztaltak éjszakára. Bejöt megágyazni egy nagyon rövid háloingben és megtörtént az amire számitottak. Csak hajnalban lopozott vissza a saját szobájába.

Olyan szerelmes voltam hogy csak. Juniusban történt. Juliusban megkértem a kezét, augusztusban meglett az esküvő, és szeptemberben közölte velem, gyermeket vár. Állom szép honapok.

Apám május 29 született, én május 31. A fiam 1981 május 30-kán. HA TUDTAM VOLNA HOGY AKKOR KEZDÖDÖTT EL ÉLETEM POKLA,HÁT NEM TUDOM MIT TETTEM VOLNA.

Nagyon nehéz szülése volt. Császárral szűlt és két hétig én fürdettem, kötöztem. Nem volt egy csep anyateje sem. Az első két hónapban anyosom etette, pelenkázta, a pelenka mosás rám hárult. Szivesen tettem hiszen a fiamról volt szó.

A szülés annyira megviselte hogy tudomásomra hozta, nem akar több gyereket. Soha többet.

Fájt, de ezt is megértettem. Ez volt az első lépésem a " PAPUCCSÁ VÁLÁSOM RÖGÖS ÚTJÁN".

Mint zongorahangoló, én tartottam karban a zeneiskola 28 hangszerét, a népmüvészeti iskola 11, a koncert teremnek, ami a külturpalota dísztermében levő két Stenwey koncert zongoráját. Akkor már menekültem othonról, halálra dolgoztam magam ésminden pénzemet a családnak adtam.

Az egyik kolégám aki a Konstancai zeneiskola tanára volt, megkérdezte menyiért válalom be az otani hangszerek rendbe hozatalát. Mondtam hogy a fele tisztelet dijjért mint a Bukaresti hangoló.

Junius 20- tól szeptember 1-ig volt a szabadságunk. 22-kén vonatra ültem és 24-kén már elkeztem dolgozni.  Főleg éjjel dolgoztam mert akkor hüvös volt. Nem érdekelt semmi csak az, SZABAD VAGYOK!!!

- Uram, kisegitene pár forintal, élelemre gyűjtök.

- Miért nem megy el dolgozni?

- Mert beteg vagyok és műtét elött állok.

- Tudod kit etes ezzel a kamu dumával.

- Bocsánat.

Senki sem sajnál, még én sem saját magamat. Nagyon gazdag családban születtem. Mindenem megvolt. Közgazdászként kezdtem a pályafutásom. Ha nem volt legalább 1.000.000 a zsebembe,"meztelennek éreztem magamat". A felső 10.000-hez tartoztam, és akit feleségül vettem szintén. Az I kerületben vetünk egy 5 szobás kertes házat. Két kocsink is volt. Ami sajnos cserben hagyot az a józan eszem. Családunknak egy holdingja volt és hárman voltunk tulajdonosok. Meghivások, hét végén üzlet emberekel vacsora. Nem is lett volna semmi gondom. Megszületett az első gyerekünk, egy angyali kislány. A következő ikrek. Két mesésen szép fiu. Boldogságunk tökéletes volt. De ha valakinek megvan mindene, akkor elkezd unatkozni. Akor történt meg az hogy elindultam a lejtőn lefele. A legjobb barátom felesége egy kasznóba volt a rulett asztalnál. Ha egy számra tettél, akkor 36 szoros pénzt nyertél. Ha csak színre tettél, akkor dupla. Első téteim 1.000- 5.000 forintok voltak és a nap végére már 150.000 tiszta nyereséggel zártam, és akkor kaptam vérszemet. Ha vissza gondolok arra, most legszivesebben felpofoznám magam.