blackroze blogja

Gyerekeknek
blackroze•  2022. szeptember 22. 19:58

Mond gyermekem........

Születésed nekem fény let az égbolton,

szívem lángra lobbant és érted dobog.

Mi belölünk születet, értelem és érzes,

nincsenek szavak, csak fényes csillagok.


Tudom szülőként, nagyon boldog vagyok,

feleted Isten és szárnyaló angyalok.

Örökké örzik álmod, szépé hajnalod,

érted fogok élni és csak érted harcolok.

blackroze•  2016. január 30. 14:04

Egy gyerekmese. Ha tetszik mond el.

A pici mag.

Csodás meleg. Szegény kis „különcködő”. Pedig csak egy volt a több száz magocskából, ami ott szorongott a napraforgó nap felé fordított tányérjában. Az égő nap kicsit zavarta, de mivel senki sem panaszkodott inkább csak azt élvezte, nem egyedül van és csendesen elbóbiskolt mivel a többi mag is ezt tette.

Teltek a napok es érezte, amit természetes, nem minden testvére egyforma vele. van köztük, nagyobb, és természetesen kisebb.

Egy nap iszonyú zajra ébredt. Fénycsóvák vakították, és hatalmas dörrenések süketítették. Valami langyos, cseppek formájába kezdte kellemetlené tenni ezt, de a napraforgó gondolt egyet, lehajtotta a fejét és már csak a zaj és a fény zavarta, de az eső már nem. Akkor tudta, meg hogy az ad neki erőt, és attól lesz az, ami később fejlett állapotban vetőmaggá neveli. Teltek a napok, de egy nap szintén zajra ébredt, és akkor került egy nem várt helyre. Valaki úgy gondolta, hogy pont jó lesz ha „elcsócsálja”. Egy gyerek vágta hona alá és mivel észre vették, futva menekült árkon bokron át.

-         Jaj, ne ráz annyira, mert megszédülök.

De az csak szaladt tovább egyre messzebbre, és akkor történt meg az, kieset a tányérból és nagy ott koppant a földön. Egyedül érezte magát és siratta a sorsát. De ebbe bele kellet törődnie. Ez volt neki megírva.

Teltek a napok és olyan csend vette körül, mint még soha. Nem volt boldog, de nem tehetett róla. Már kezdte megszokni az egyedül lettet, amikor hangokra let figyelmes:

-         Anyu, hogy kerültek ide ezek a napraforgó szemek? Össze szedhetem, hogy elültessem őket.

-         Jaj, édes kis fiam, te minden magot el akarsz ültetni.

-         Anyja, almafám már van, amit én ültettem, szilvafám is. Milyen jó lenne, ha hátul a kertben lenne kukoricánk is.

-         De te fogod gondozni.

-         Köszönöm anyu, szeretlek.

-         Csak ezért, látod, akkor most megint sírni fogok.

-         Tudod nem azért.

……………………………………………………………………………………………………

 

Eltelt a tél, de én sajnos nem emlékeztem semmire, mert egy cserépben földben aludtam át a telet. Amikor viszont felébredtem nem ismertem magamra. vékony kis palánta lettem és olyan jó volt bent a melegben. Sajnos ez az édeni állapot nem tartott, soká mert egy reggel ki lettem ültetve. Megint sokan voltunk, de megint kilógtam a sorból, mert én lettem a leg magasabb. Büszke is voltam magamra, mert bennem is sok szem lett. Imádtam a napot, mert minden reggel vele szembe ébredtem és szomorúan, de minden este elbucsuztam tőle. Akkor értettem meg én a nap szülöttje vagyok, és embereknek ezreit etetem a számtalan testvéremmel. Kel még több a boldogsághoz?