blackroze blogja

Gyász
blackroze•  2024. április 18. 15:47

Rosszhirsorozat.

                Amit nagyon szivesen megtenék a bankárokat ültetném a vádlotak padjára. Attol óvjon meg mindenkit a Mindenható, hogy a legaprobb öszeget is felvegyél tőlük. 50.000 kezdtem és egy csomó "mézesmdzagot bezabáltam".

           Azota kifizetem töb mint 200.000 és még mindig tartozom töb mint 100.000.  Legszivesebben egy válról inditó rakétát vennék és az M.K.B. bank épületét a levegőbe repiteném. Akkor aztán lenne miért megbüntetni. 

           A Csányi Sándorral kezdeném, öt "betoncsizmával" a lábán oda ahol a legmélyeb a Duna oda bedobnám, és a sok szerencsétlent megszabaditanám a kamatos, kamatos és késedelmi kamat kifizetésétől. Utána következne a három "patkány".

           Mészáros, Matolcsi és a legvégén a Habonyi. A parlamenti képviselőknek meg adnék egységesen 120.000 forint fizetést. Akkor megnézném hogyan "hervadna le a vigyor a képükről".

           Sajnos ehez egy foradalom kelene, de egy ilyen gerinctelen nép csak a segnyaláshoz ért, de nem csak ehez.


           Egymást is eladnák két forintért. MOCSKOK. EZ A NÉP EUROPA SZÉGYENE.

blackroze•  2024. április 16. 16:22

Alig mult el dél, de !!! III rész

A legundoritobb a Planéta, a féreg, a "plébános",

mindenkiről minden rosszat, undoritóat mond.

Éveken keresztül sáncból ki sáncba,

sokszor aludt hulla részegen a bodza bokorba.


Mind két lába "csámpás", tánca nem a palotás,

fözésében sok a rántás, szerelmi élete a "rárántás".

Mindenki utálja, mert egy aljas besugó,

a "harminc ezüstért" mindenre kapható.


Remélem egyszer valaki eltöri mind a két lábát,

fogait kiveri, látását elveszi, mert kerekes székbe.

Nem lesz oly "nagyfiú", csak egy pokol fajzat,

az úrnájának nem kel majd túl magas ajzat.

blackroze•  2024. április 8. 08:14

Megtaláltam.

Az egyetlen verses kötetem a cime : Ne néz vissza,

Zalaegerszegi nyomdában lett "fazonra szabva".

A baj csak az volt, senki sem mondta,

mivel a világot túlságosan hűen ábrázolta.


Ha az let volna előre kiírva,

tizennyolc éven felülieknek és erős gyomruaknak.

Sajnos könyvkereskedésbe, nem kerülhetet,

de a háromszáz példányt dedikálva, barátoknak.


Mindegy mindig csak a 111, de ha vissza kerülne,

kezembe, és pár estén bemutatva, szívvel szavalva.

Még egyszer el szeretnék innen menni,

végleg, és ezt a környéket örökre feledni.

blackroze•  2024. április 7. 10:05

Verdi Aidája reggel nyolc óra elött. II rész.

Enek a családnak, Bárándy az ügyvéde,

téged pillanatok alat keresztre feszitne.

Nem beszélve arról, Erdélyi születésedre,

vissza vezetve, minden onan jövő embernek.


Bezárod az utját, pokollá változtatod világát,

tudom elvakit a dü és nem látod a fényt.

Alagutadban tudom, nem lesz könnyü,

de észel és egy vödör mészel, mindenre.


Egyszer mivel a XV kerületben,

munkát adok neked, festened ?

Kert rendezést, utca seprést,

mindennapi kenyered, de jozanak kel lenned.


Lépésről lépésre, a bosszú gondolatát feledve,

vissza tértem a normális életbe.

Két Attila egyik ács, a másik pék,

napi 10-12 órában minden percemet munkával.


A felesége pék Attiláé, minden főldi jóval,

az ács pedig, megtanitot, mindent kéz alá adni.

Meglett a munkám, napi háromszoros kajám,

fedél fejem fölöt, és megismertem Gömbit.


Igazi neve Zmika István, már akkor, 

nem az Apollo utcába laktam.

Nyelvtudásomnak köszönhetően, 

egész Europát, kemény tisztelet dijjakért.


Párkány, Komárnó, Komárom,

London, Párizs, Varsó, Bécs.

Repülővel, vonattal, Angliában limuzinnal,

Lutonból, Londonba, harmincnyolc mérföldet.


Londonból Párizsba, csalavonattal,

nem egy éjszakát töltötem Párizsban.

Három csilagos száloda lakosztályába,

százötven euroért, mindennel mit szem.


Bécs volt mégis a kedvencem, mert egy kiálitó teremben,

volt hogy a tárgyalás három négy nyelven, fotelekben.

Forintban töbszázezres egyedi butorok, csillárok kristályból,

üzlet aszonyok ruhájuk brokátból, aranyláncok karperecek.


Elözékenyek de a három lépés távolságot megtartva,

érezteték veled, nem operából léptek, áriák voltak és lettek.

A pénzt nem sajnálták de nem ültek velünk egy asztalnál, 

amit mondani akartak állva elmondták,és aztán.


Jól kerestem, hogy mit éreztek irántam egy csepet sem érdekelt,

a lelkem büszke volt és a pénzük elöt sohasem térdepelt.

Amikor István korházba, a Robert Károly utcába,

két hónapig kellet ot maradnia, de minden második nap.


Munkámat irányitva, nem egy ember anyagi gondjait megoldva,

áldoták is érte, mindent megtéve, akkor is ha a hivatalos ut meg lett kerülve.

A mikor kiengeték tünetmentesen, alig egy hét után,

szemem láttán hunyta le szemét, és amikor a 112-ős ügyelet ránéztek.


Szomoruan mondták, miután tükrön nyomot nem hagyva,

halál beálta idejét nyugtázva : - Béke legyen lelkének.

Nemtelt el egy óra, és Isten is megsiratta sűrü hohulással,

a családja két nap, két éjjel siratta, virasztotta.


Fel nem fogtam, mert egyszerüen, álmomban vele beszéltem,

attol féltem hogy tizen nyolc évig voltunk együt jóban roszban.

Akkor vált ez bennem tudatossáamikor hamvait tartalmazó urnáját,

a temetőbe letéve, családja térdelve, kivánt neki jó utat a menybe.


Aki egyszer megszületet, élt, megöregedet,

testét a főldnek, lelkét, hogy öszinte legyek.

A feltámadásban nem hiszek, mert onan senki,

nem tért vissza, csak a gyenge embereknek szent a biblia.



blackroze•  2024. március 31. 17:56

Március 31. V rész

Már csak másfél nap, és egy szalma kalap,

április elseje után, minden bolond néz propán-bután.

Ha sok babot evet a tüskés sün, bokrokban,

villámokat szórva, mély hangokkal csak dörög, dörög,

                                                      sündörög, rög, röhög.


A magyar verseknek, nagy klaszikussait, követve,

a kortárs is szeretne, a testi halál után velük elkeveredve.

Nem várnak csodára mert 100% minimum 50 év munkássága,

a szerncsésebbek töb kötetet is hátra hagyva, ha lehet akkor,

                                                              nem egy poros könyvtárba.


Május 31-kén, töltöm a hatvan kilencet, Szombathely "őserdelyében",

alkotok, álmodok, szerelemre vágyok, akkor is ha néha csalodok.

Szében sirájként "vitorlázok", esőben ki nem megyek, így meg nem ázok,

Nem egy ember dicséretét fogadva, boldogan kezet rázok, és nem kérek virágot.


Buza virág, nárcisz és tulipán, a galambok tojásukon ülve,

boldogan "csókolózva", csak úgy galamb módra, párjukat soha.

A csalás, ámitás, képmutatás csak az emberek műve,

ezért a sok vállás, sárdobálás, gyerekek könnyeiben "alakoskodó mosdás".