blackroze blogja

Aminek nincs kora,

a léleknek asszú bora.

Ebben a hónapban remélem,

ö lesz az igazi feleségem.

Szavak, hegyekben vanak csa havak,

sielni, mokusokkal regelizni, tavak.

Vulkánikus tavak, éjjeli madarak,

alvó bogarak vulkánikus tavak.

Szent Anna tó, Bodi tó, Gyilkos tó,

B betüs fürdök, ahol az élet szinte örök.

Borszék, Buziás, Bodok, igazi fenyök,

hó alat gombák, forások, tavaszal orgonák.

Vizben pisztrángok, ebihalak, tüzhangyák,

odvakban alvó vadméhek, medvehagymák.

Az első virág mely átszurja a havat,

fákon logó jégcsapokébredő mormoták.

 A szívem lángol, a macskám doromból

egyelöre még sajnos üres a disznóól.

Minden darabja a pádlásra felhordva,

készülhetünk az igazi tavaszi vadászatra.

Velence, gondola, csilagok ábrándra,

halk zene szól, lelki egyedi kalandra.

Amikor a hernyobol kibujnak a lepkék,

Tisza partján repülő virágok, mákok.

Kállay Marikával merülünk tengerbe,

saját szigetünk Robinton elméletbe.

Miénk a világ, nincsen ot nádas,

a "sivatagi taxi" nekünk a hátas.

Nem a rim és nem a szín,

az élet néha boldogság, néha kin.

Ha nincs hold az égen,

"utazok" Göncöl szekéren.

A tenger is hulámzik,

az eszkimó sosem fázik.

Négercsók, igazi bók,

nemmindenki tánca a rok.

Bécsben a keringő, rondó,

Argentinába csak a tangó.

Rioban egy honapig tart a karnevál,

sámánok világában csak a dob dukál. 

            A Marikám még reggelizik. Alig várom hogy egy mézzes csokkal üdvözöljem. Jöhet a séta. Ebédig miénk a világ. 110 perc. Minden pillanat amikor foghatom a kezét egy valoságos csoda.

            Szerelem volt első látásra. Azota nagyon sok versemnek a lelke, szelleme.

            Ma már sajnos szeptember 21. Egy kártya játékban nyerő szám, de az élet nem játék. Minden pillanata egyedi de megismételhetetlen. 

            Vasárnap. Már hajnali 5-kor már korom sötétbe felgyorsult a szívverésem. Hálás vagyok neked Istenem hogy egyedivé tetted az életem alkonyát.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

            Amikor elösször meglátam, szegényke nem kicsit meg volt rémülve. Olyan egyedül érezte magát anyyi idegen közöt. Csak ült és nem szolt senkihez. Szerelem volt első látásra. Már akkor tudtam a nevét. Mindenki vagy kártyázot, veszekedtek a valamelyik a játékban elkövetett egy gigszert. Volt aki sakozot. Oda ültem mellé és megkérdeztem :

           - Tud malmozni ?

           - Na ná !!

           Elkeztünk játszani. Az első partit símán megnyerte. Nem szolt semmit. A második partinál már tudta hogy azért nem vagyok olyan hülye mind aminek mutatom magam. Akkor megfogtak picike kis kacsoját és egy szelid de tisztelet tudó csókót leheltem rá. Eldöntötem hogy vagy ö nlez életem legnagyobb áldésa vagy senki más ezen a főldőn.

Eltelt 68 év és megöregedtem,

agyvérzés után fél testem elvesztettem.

Amikor a Kálai Marikát megismertem,

megváltozot az értelmem, lángra lobbant szellemem.

Áldot szeme fényében "megfürödtem",

utánna csodálatosan "tiszta lettem".

Sajnos kettönk közé a rosz emberek,

egy szinte áttörhetetlen falat emeltek.

Szívtelenek mert életük maga a pokol,

lakásuk olyan mint egy akol, de inkább disznóóll.

Ha bármi fog történni, addig fogunk harcolni,

ameddig egy szobába a sötétben szentjános bogárként 

                          világitni, csokolozni, egymás ölébe bujni.

Vannak emberek akinek a lelke fekete,

köből van a szive, pokol az élete.

de ennek nemsokára vége, jöhet a béke,

az angyalok angyala, életem álma.

Két egyéniség, fötötük az ég, égszinkék,

a Balaton egy kis pocsoja, békáknak othona.

Bécs a szerelmesek várossa, Marika menyünk oda,

a szíveink ki vannak éhezve az örök boldogságra.