blackroze blogja

Hajnalban már csak rád gondolok, 

felettem ragyognak a csillagok.

Születés napodon, kezedet foghatom,

100 éves korodik csak általad ragyogom.

Ebben a hónapban leteszük az esküt,

fehér hintoban amit hat hatyuemel magasban.

Megbujunk a hóld mögöt, mert ot lesz a nászutunk,

kettőnk szive füt majd ezért biztos nem fázunk.

Közös tüzhely és jöhet a nászéjszaka,

szemed a szemembe, fejed a karomra.

Éjfél elöt biztosan el nem alszunk,

dobogó szíved mely ritmussára alkotunk.

Hajnali 3 óra és a fülemüle dala ébreszt,

még nem kelünk fel mert a félhold csak kérdez :

- Kedves haladok, igazi lángolok, nem álmodok ?

szemetek csillogása az üstökös homálya.

Áldot az élet mert a szerelem virága,

olyan mind a kardvirág, vagy a hofehér kálla.

Tanárod leszek és megtanitlak uszni,

ha medencében hanyat fekve csendben lebegni.

Amikor este édes csókkal válunk,

22 óra után egyesül az álmunk.

Lelkünk kiszál a fáradt testünkből,

ágyunk égben lebeg, igazi örömtől.

                      Olyan jó az ha az ember kellemes társaságban költi el a reggelit. Aki egy igazi angyal az a Takács Anna.  Nemsokára betölti a 85 évét. Nem akárkivel áll szóba mivel a halása egy kicsit megromlot. A foglalkozásokon csak ahoz szól hozzá aminek van értelme. Nem szégyeli a már majdnem ezüst szinbe fénylő haját. Rövid ugyan de mindig nagyon elegáns. Nem volt egy könnyü élete de amikor meghalt a férje, nagyon nehezen viselte el. 55 év házaság után el sem tudná képzelni hogy bárkivel össze kösse az életét. Imád olvasni. Tisztelet tudó és mindenkitől megköveteli a 3 lépés távolságot. Amikor beleolvasot a verseimbe, könybe lábadt a szeme. Adot egy füzetet és bár balkézzel, leírtam azt amit kivánt.

                     A testi táplálék az csak egy dolog de a lelki táplálék tartja az emberbe az életbe maradás akaratát. 5 nap és végre meglesz minden ami az esküvöhöz kel. Remélem hogy e hónap végén már férj és feleseg leszünk.

                    Az emberi lelki halálának az hogy nem tudják elviselni a mások boldogságát. A gyülölet virágának gyökere olyan mély hogy már kiirthatatlan. Olyan mind a borostyán. Ha rákuszik egy fára szó szerint kivégzi.

                    A meleg elöl szinte egész nap job ha nem teszük ki magunkat a leégésnek. Marikával olyan jól elvagyunk hogy a nappal csak pár pillanatnak tünik, az éjszaka viszont végtelen. Még szerencse hogy már kevesebb mint egy hónapot kel arra várni hogy egymás karjaiban töltsük az éjszakákat.

Álmodozni, ábrándotni éjjel kel,

dobogó szívvel, szerelemmel.

Kerek dombon körülnézni,

madár tojást nyersen enni.

Hangos már a szarvas bögés,

olyan mind a vihar dörgés.

Repülnek a kis mokusok,

nekik a mogyoró nem sok.

Hét ágra süt már a nap,

jöl jön most a szalmakalap.

Hullámzik a buza mező,

gomba ilat, szép zöld erdő.

Cserebogár, itt van a nyár,

dombtetön van az árvavár.

Táncol csikó, szarvas bika, 

az agancsát elhulatja.

Kedden reggel tiszta szívvel,

találkozok a szerelmemmel.

Örök lesz a boldogságunk,

soha, soha el nem válunk.

                       Még két nap és betöltöm a 71 életévemet. Két dolog harcol bennem. Az fáj hogy ide kerültem. Ez rosszab mint a világ legsulyosabb bőrtönénél. Junius 2 napján el fogom kezdeni azt harcot és nem érdekel kinek tetszik és kinek nem. A Marika osztrák rokonai mindent megadnak azért hogy aki mindennél kedvesebb nekik boldog.

                Ma egy rakás olyan dolgon részt kellet veni ami minket nem érdekelt de nem huzhatuk ki magunkat. 14 órától 16 óráig kimegyünk és ott már senki sem bámul a szánkba. Már csak 4 honapig tart ez a pokol de utánna mivel egy nő veszi át ezt az intézményt, tudni fogjuk hogy mivel a Marika nagyon tud harcolni azért hogy véget vesen enek a rémálomnak, bármekora áldozatra képes.

               A csoda benünk van,

               a szerelem alaktalan.

               Amikor hajnalba, holdra,

               nézek és Ő látja bennem.

               Est hajnal csilaga, szembogara,

               a tejuton boldogan sétáló ara.

               Árnyékként követem, szeretem,

              ő a lelkem, muzsám és szellemem.

              A főldi boldogság, az égben,

              folytatodva ahol az idő végtelen.

             Irigyeink vannak, mert boldogtalanok,

             szívünkből szálnak igazi dallamok.

             Madarak hangja, felhők árnyéka,

             angyalok hárfája, lelkünk bálja.

             Táncolni fogunk mert testünk sulytalan

              de lángolni fogunk, csillagként ragyogunk.

              Az örök boldogságot a szívünkben tároljuk,

             nappal minden percünket egymásra áldozunk.

            Csokjának méze, lelkünk szárnyaló fátyla,

            szerelmünket minden világ csodája áldja.

           Amikor melletem ül, a lelkem megüdvözül,

          az ég feletünk mindig kék, hajnali zengő ég.

          Mi már csak egymásért vagyunk és létezünk,

          egyetlen gyémántban örökké egyesülünk.

         Gondolatban Velencén gondolászunk,

         a pápa is azt mondja ámore mio.

        Az élet egy vizió és mégis oly csodás,

        a háborgo tengeren sirály vallomás.

                Néha a pillanat olyan dolgokat tud létre hozni amitől egyszerüen megáll benned az ütő. Ebéd után a csendes pihenő alatt a három partner, hiába várta a negyediket nem jöt. Fel sem tünt hogy szirénázó mentő állt meg az othon elöt. A negyedik partner még az ebéd befejezte elöt, lefordult a székről. Fére ment a szája és egy hang sem jöt ki a torkán. Még szerencse hogy a nővérek ebédeltek. Azonnal felhivták a 112 és a két mentös már a mentöbe minden erőt megfeszitve probálták vissza hozni. A kártyapartnerek úgy reagálták ezt le :

              - Ancika, ugorj be helyete. Már így is veszitetünk legaláb 10 percet.

              Csak néztem és megcsiptem magam. Ilyen nincs a világon. Amikor 2025 december 20 napján a szobatársaim ara ébredtek hogy hörögve fuladok felgyujtoták a vilanyt a számból és oromból szivárgot a vér. A mentőben mindent megtetek és lehet ha 5 percet késnek már csak a szerveimen több testben élnék tovább. Jelentkeztem szervdonornak. Két tüdö, két vese, egy szív, egy máj és mivel a tudomány hatalmas lépésekkel halad talán egy agy. Két ember imádkozott értem. Az egyik a Biró Sándor a másik a Kállai Marika aki nem csak a szerelmem, de a menyaszonyom, a muzsám. Amikor elöször meglátam, szegény csak ott ült magába roskadva. Meg sem mert mukkani. Mindenki játszot valamit. Oda ültem mellé és megkérdeztem :

             - Tudsz malmozni ?

             - Miért kérded ? Persze hogy tudok. Már nagylány vagyok.

             Első partit elveszitetem és olyan csodálatosan ragyogot a szeme, bele habarodtam. A második partit szintén elveszitetem de akkor már gyanut fogot. A harmadik partiba minden létező hibát elkövetet és nevetve mondta:

             - Miért hagytál nyerni ?

             Válaszként szájon csokoltam. Anyira meglepödőt de éreztem hogy gyengéden megszoritja a kezem. Minden időt ami rendelkezésünkre állt, együt töltötünk. Aki látta a jelenetet, félre hívt és a fülébe sugta:

             - Vigyáz vele mert ez egy nagy nöcsábász és minden pénzedből ki fog forgatni. Ez egy igazi gazember.

             - Hiszen nincs senkim és ö volt az egyetlen aki nem nézet le a kisnövésem miat. Ő csak boldoggá akart tenni.

             Amikor a rokonai akik Ausztriában élnek meglátogaták, nem tudtak eleget csodálkozni amikor a Marika szemébe ott tündöklöt a fény. Tudtam hogy szeretne a családjával lenni és diszkréten le akartam lépni de megkért hogy maradjak. Nekem akkor senkim sem volt. Nem tudtam elképzelni az életet egyedül, de annak semmi értelmét nem látam.

            Utána tudtam meg amikor telefonszámot cseréltem a Gordon Viktorral. Megkért, ha bármi történik a Marikával azonnal értesitsem. Vissza adtam neki az életakarást. Böven túl volt a 85-dik évén. Bármit megkivánt mindig kiolvastam a szeméböl és egy csókja töbet ért mind a világ legdrágább gyémántja. Több mind két éve hogy csakegymásal törödünk. A világ elveszitette az értékét. Ő volt az egyetlen nő aki pici kezei közé fogta a lapát kezemet és egy hála csókot lehelt rá. A legkegyetlenebb pillanat az amikor este el kel válnunk mert én a kiskastélyba lakom Ő meg a nagyba. 16 órakkor kettesbe maradtunk a társalkodoba és zárt ajtok mögöt önfeledten csókóloztunk. Alig 70 perce váltunk el és csak ara tudok gondolni, holnap jön az új családom. Boldogan fogok "álom tengerébe merülni" kint fuj ugyan a szél de ez minket hidegen hagy. Két test de egyesült szívünket csak a halál fogja elválasztani. Ha Ő meghal az én lelkem is meghal. Pont azért akarom hogy legalább 100 évig éljen. Akkor még van 11 boldog évünk. Versben foglalom minden érzesünket. Ő lektorálja és behunyt szemmel halgatja. olyankor egyesül a lelkünk.