blackroze blogja

Várom a nyolc órát mert akkor már,

láthatom az áldot szép Marikát.

Aki igazán sosem volt igazán szerelmes,

a majdnem hetven év, egyedi érzés.

Foglalkozás ? Nem is tudom. Csak azt,

hogy a világ legédesebb száját csókólóm.

Hoszu volt az út, de tiszta volt a kút,

forása 1000 méter mélyből jöt a világra.

Mosolya, a napom sugara, a hold árnyéka,

messze megyünk az erdöbe, rozsák kertjébe.

Ő látja napal is a csilagokat, angyalokat,

soha el nem sülyedő, csolagokat, és járja a tejutat.

Ajkainak méze, egy kőltő vére felforra,

a szerelemnek igazi bora, álmok alkonya.

Ott van a jövő és a gyönyörű nő, szelemem,

áldott életem első száz éve után, a többi vajon ?

Már csak három nap és felmegyek Budapestre,

elhozom regényem, és nyomtatásba helyezem.

Akkor lesz végre elég pénzem, szerelmemnek,

családját végre megismerjem, ott lent vidéken.

Első rész.

Sötét éj, hajnali három óra,

denevér már vár arra hogy Izaura.

Dehogy vár mert ha az egér farok,

kikandikál, neki már nem tánc a rok.

Bagoly is ébredezik, harmatban "megmártozik",

pápaszemét felteszi, egy két kört, repülve.

"Belenéz a hűtőbe, és mirelit egerét,

mikroba ropogosra, a fényt a szen János bogár adta".

Indulna a száz lábu randira, ideje hat óra,

adig ötven pár lakcipöt fényesre pucola.

Hangol a tücsök mert a cselója,jobb mint a hegedű,

hátára veszi, és indul gyalog mert messze van Budakeszi.

Áldot a csend mert ilyenkor mindenki "tentikél",

aki éberen örködik nem más mint Abigél.

Valamikor amikor aktivan dolgoztam,

a XVIII ker. a Tinodi utcában, eső után, csigákra "vadásztam".

72 órát éheztetem őket, és mikor megtisztultak,

zubogó foro vízben, "megfürösztötem", házukból "kitelepitettem".

Amikor a haveroknak, tejfőlös öntettel, az asztalra téve,

elöte egy korty boroka pálinkával, lukulusz salátával.

Eték is mint a kisangyalok, mert tudták amit én nekik adok,

az mindig egyedi, és már mindenki kérdi : - Kavé, tejszin ?

Főnők, mi lesz a tizorai, mert akkor addig füvet kel nyirni,

a műtóban a kacsákat kel megetetni, libákat hizlalni.

Száz liba egy sorban, csalánal és kukorica darával,

hat hét alatt, kilos lesz a májuk, és a leadásuk.

Lerbe megsütve, szárnyuk levesbe, melehusuk panirba,

mellé ropogos hasábburgonya, cékla vagy paprika saláta.

Aposom mester szakács volt és mivel a vadászegyesület,

ott evet ott ivott és ot hüsült nem keveset.

Őzhus, nyúlhus, szarvas gombával izesitve,

vörösboros mártásban száraz borral leöblitve.

Egy élete van minden halandonak, ezt kel értékelni,

a becsületes munkától sohasem szabad megretenni.

Mindig is voltak veszéjes munkakerülök de számukra,

ot volt a köfejtő, gránit kavics örlő, és semmi tető.

Második rész.

Ebéd után ellazulva, mert a délelötött,

átudvarolva, az egyetlen Marikámmal az árnyékban.

Kis kezét kezembe téve, kezém a szívére téve,

minden dobbanása számomra egy csodálatos zene.

- Tündérkém, egy biztos hogy hétfőn az lesz az első dolgom,

kérvényemet hogy végre kelhesünk egybe, szépen sorrendbe.

Egy szobába kerülni, étlen, szomjan is egymás mellet lenni,

csak csókólózni, senkivel nem törödni, éjt nappalá téve, szeretkezni.

Tudom volt már erre példa, de nem annyira sűrűn, és polgári esküvö után,

ne nézenek minket, mert mi sem vágyunk másra, csak egy vallomásra.

Egész délelött, nevetünk és akik együt láttak, megcsodáltak, gratuláltak,

sok boldog évet nekünk kivántak, mert utánunk mások is lesznek bátrak.

Az élet olyan mind a lépesméz, mert ménnél tovább tart,

pempőre, propoliszra, vacsora után francia pezsgőre, holdfényes tetőre.

Ha csilagos az ég, rózsák ilatába, rezgő fényekbe, szenjánosok fényébe,

tizenkét tücsök, ciripelése adja a hangulatot, és Marika a családod.

Tudjuk, akkor lesznek igazán boldogok, ha csak egy pát napra,

a kertes házukba, együt tartozkodva, mindenkinek ez lene maga a csoda.

Minden együt töltöt perc egy Isteni ajándék, amitről már lemondtam,

de mégis ezt a csodát amit már nem vártam, párban, párban, párban.  

Harmadik rész.

Nyerő nap nekünk az azgusztus 21, mert a Barbara,

idehívja a polgármestre és szépen felöltözve.

Meglesz az esküvő, szívet melengető, nekem csak Ő,

az egyetlen és utolsó igazi nő hatalmas lélekmentő.

Szeretnénk nászutra menni, éjszakáróléjszakára,

egymás mellet ébredni, felüdülni, virágot ültetni.

Az éjszaka csendjét csilloagok táncoló fényét,

a hóldszép léányával, hárman párba táncolva dalolva.

XXI század számunkra, oly egyedi, mert szeretni,

az életünk minden ajándék napjában egymást csodálni.

Elmeni Párizsba, Londonba, Madridba, de főleg Velencébe,

gondolán, gondolván, utána a milánoi Skálában, Verdy operában.

Megnézni a Vatikánt, és miután az egyházi esküvönket,

Bence atya a kápolnába megáldotta, a sziksztusi kápolnába.

A Romai pápa ki ma világot bejárta de az áldását ránk,

magyarul adhatja, és jób kezével az örök életet ránkruházza. 

Idézet :

"Hej, haj, Rozi,

vasárnap kirándulunk".

"Szerelem dalával ébred fel Emanuelle".

Annyira jó az amikor van valaki akivel,

álmodni tudsz és az is álmodik veled. 

Te vagy a csillagom, mert a hold az változó,

igazi csókkal üdvözöljük egymást.

Amikor végre Debrecembe értem,

zongora hangoló melet kerestem kenyerem.

Minden munkának a javarészét elvégeztem,

hiányt abszolut semmiben nem szenvedtem.

1991 agusztus 29-kén, berontot és közölte,

- Elmegyünk hozzám és szeptember elsejétől.

Mátészalkán egy magán zeneiskolába taníthatsz,

addig mindent elintéz Lajti Károlyné, magyar személyit.

Meghatározatlan ideig lakcím kártyát, 

utána szerzödést, és az egyik kolégámnál.

Külön szobám volt, alig öt percre a munkahelyemtől,

egy péküzem mellet, ahol mindig megvetem a regelimet.

Endrédi Mihályné, lányneve Perei Klára,

fia már nős volt de a 18 éves kishúga.

Cserfes száju Henrietta és a "cukorfalat" nevü,

fekete kiskutyája, melletük volt a "rutinpálya".

Endrédi Miháj ki valamikor nagyon sokat ivot,

az absztinens életre sajnos ráfanyalodot.

Este tea mellé egy marék gyogyszer után,

aludni ment, de nem zavarta ha 22 óráig a TV még ment.

Amikor Klárika a szemembe nézet, tudtam,

ennek nem lesz jo vége, mert öt a vágy emésztette.

Én harminchat éves ö tizenketövel több de szeme,

lángoló vágyat ébresztet, és a vibrálásomat megérezte.

A kislány kilenc órakor, mindig aludni ment,

nála a tanulás volt teljesen szent. 

A bizonyitványa mindig csilagos lett, 

minden versenyen abszolut első lett.

Amikor intézkedni mentünk kettesben,

dél elöt egy kávé és cigi mellet.

Meg akartam csókólni a kezét de száját nyujtotta,

pár percig együt égtünk a lelki pokolban.

Egy este amikor aludni menni akartam,

egy utolsó pohár teával a konyhába oltotam.

Kijöt utánam és a sejem pongyoláját széttárva,

alata csa Éva meztelen testét elém tárva.

Magamhoz szoritva, az erkölcsre már nem gondolva,

félig lehunyt szemmel lehelte : - Menjünk a szobádba.

Hangtalanulszeretkeztünk és amikor ö háromszór én egyszer,

álomba zuhantam és másnap amikor a kádba fürödtem.

Csak ketten voltunk az egész lakásba és megmosta a hátam,

még egyszer enyém lett állva, de csepet sem bánta.

Egy évig tartot e egyedi viszonyunk, édes gyümölcsét,

a magjait elvetve, majdnem teherbe, válálta volna.

Vasárnap, nem kicsit unalmas,

ebédre a barátom, a Balatonból.

Jó csalival kicsalt egy "fogast",

busa alappal, harcsának bajusszával.

Nagyapám egyik kedvenc nótája,

"Sejem kendő, sejem pruszli, sejemszoknya".

Ha legényként betévedt a vendéglőbe,

a hegedűművész "Eltöröt a hegedüm" és vonojában

                           az ősőm ezt 100 pengővel jutalmazta.

Masik két nótája a "Száz forintnak ötven a fele",

"Hogyha nékem, hogyha nékem száz forintom volna".

Imádot táncolni, a télapot játszani, mert pénzért,

mindenki főldig hajolt, rajta élösködötek "vérszívok".

Amikor nagymamám  látokörébe hatolt,

annak ellenére hogy tudta, mérnökként.

Mindenki tisztelte, mert a munka volt élete 50%,

a másik 50% barátai jolétébe "pumpálta"

Amikor elhatározta hogy a Bodoni  és Rózsa neve közé,

a Deák nevet felvéve, a nagyapám lesz a második férje.

Mindenki azt énekelte : - Rozsi, rozsi mi bajod ?

elment végleg eszed mert kodusbotra, keserü kenyérre.

Nagyapám első pillanattól, neki rabul esve,

három hónap után a kezét megkérte. 

Anyámat három évesen nagyon megszerette,

neki nem lehetet saját gyermeke.

A házaságuk után, nagyapámat a szerelem,

igazi férjé, szerető apává, ennek csodájára.

Soha többet pénzét az "ablakon ki nem dobta",

a beosztását nagymamámra bizta.

Amikor 49 év házaság után,

Akkor már Désen lsktak, én 29 évesen.

Zongorát tanítotak ő és anyám és én is,

töbszáz ember megsiratta, emlékét szívükből.

Nagyapám hat évvel túl élte ugyan,

de lelke meghalt de ezt nem mutatta.

Emlékére kertünkben mindig volt rozsa,

vörös, sárga, labda  és bazsarózsa.

Minden évfordulot, a temetőbe menve,

oda senki sohasem követhette.

Mielöt meghalt elötte való este,

gyertyát gyújtot és a lángját követte.

Szerelem nélkül, az ember csak kóró,

arra nem szál más csak a fekete rigó.

Hajnalban viszont az édes fülemüle,

az örök életet, hangja szál a menybe.