blackroze blogja

A szerda egy nem gyenge nap volt,

az elmémben éget minden műhold.

Eljött az néjfél és már nem birtam,

cérnával de egy szintel lejjeb "lopakodtam".

Ezt a teknikát még katona koromban elsajátitottam,

akkor még a férfivé válás zálogának tartottam.

Kolozsváron kezdtem, és egy pénteken, kis faböröndömmel,

első nap már az elmélettel megismerkedtem,

.

Megmutaták hogy kel szétszerelni a 7.62 gépfegyvert,

a kis marok fegyvert, mindent de mindent, és gyakorló lövedékkel.

Szombaton viszont már megmutaták, gyakorló lövedékkel,

hogy kel a tárat megtölteni, két féle kézzi gránáttal egyensulyozni.

Dél után, miután két óra csendes pihenőt tartva,

kisétáltunk a Győrgyfalvi negyedbe, és ot csendbe.

Az öreg bakák megmutaták mi vár már hétfötől ránk,

azt is ha gáztámadás ér a gázálarc a haláltól is megvéd.

A kis gyalogsági ásonkal, a puha talajba ástunk egy védelmi árkot,

megtanultuk álcázásra felhasználni minden fát de főleg minden bokrot.

Tetszet mert még mindezt játéknak fogtuk fel de mér éreztük,

a belügyminisztérium komoly egységeként, mindent meg is teszünk.

Vasárnap, mindenki mehetet ki de el lett magyarázva,

nem szabad szégyent hozni az egyenruhára, mert dádá lesz az ára.

Gyönyörü nap volt és este, amikor felkelt az újhold,

már a hivatás ereje velünk és bennünk volt.

Hétfőn hat órakkor megszolalt az ébresztés, csodás érzés, 

nem kellet mert már akit az ágy kivetet már, frissen tisztán.

Reggeli csendben és pontban hétkor, a 132 ember nótával,

indult a gyakorlatra, és az első négy km. lejárva, 

                                                           mint csikó a táncra.

Akkor még nem sejtetük ez már komoly dolog mert ebéd után,

jött az eskü tétel és mindenki felemelt kézzel, a haza szeretetével.

Megesküdöt hogy ha kel az életünk elvesztésével de soha, soha,

nem juthat a haza magas bitóra, inkább a sirunkra,virág koszorukra.

Kedden, elindultunk az igazi gyakorló pályára és 14 km. oda 14 vissza,

délben ott volt már a mobil konyha és a "csajkánkat felavatva.

Igazi csontleves és gránátos kocka, utánna hamis gránát dobás,

támadás, visszavonulás, támadás, visszavonulás, este hold csodálás.

A bemelegitő hét alat megtanultunk sok mindent, de főleg azt,

ha egy ember is téved az 132 emberre hozhat végzetett.

Emlékek, álldot szép szerepek mert minden vasárnap,

a zenészek kimehettek ki ki a saját hangszerén az akadémián gyakorolni.

Eljött az oktober és egy keddi napon este, be lett harangozva,

holnap reggel 3 órakór indulunk a havasokba, és két hétig táborba.

Mindent megkaptunk és elindultunk Torda irányába, a megteendő táv,

egy maraton,(42 km.) de még egyelöre csak séta tempoban.

Dél után 18 órára felértünk de akkor már a fáradságtól szédelegtünk,

mivel délben jól beedtünk, a füvön két órát szunyáltunk mindenki már.

Ásitoztunk, és akkor a tiszt megsajnált minket mert azt mondta :

- Fiuk ma takarodó mert holnap már hatkor lesz az igazi : - RIADÓ !!!

Szerda, oktober 2 napja, és az indulat,

soha aki igazi harcos, elvet fel nem ad.

Ahol nincs ajtó, ot falat kel tőrni, de megállni ?

Azt már nem mert ha megállsz ott nincs történelem.

Háromszáz évvel ezelött a Berei és Barta családnak,

4.000 hold birtoka és generácioról generáciora,

Mindent elmulattak és a szélben szét szortak,

amikor dédnagyapám örökségét megkapta, 120 hold.

Neki 8 gyermeke született, hat fiu és két lány,

a hatodik volt nagyapám, születési éve 1902.03.21.

Mindent megtanult és amikor 1914-ben a kegyetlen,

háboru kirobbant, már keményen dolgozott 12 évesen.

Épitész mérnőki diplomát szerzet, de pálymunkásként kezdet,

húsz évesen már mindent elvégzet és nem egy két állomás éületett.

Nem csak megtervezett de mindenben segétkezett, és egy életet,

erre feltett, boldog volt de mindent egy lapra feltett.

1938-tól 36 évesen akkor már kénytelen keletlen,

amit leromboltak mások ö ujra felépitett, főleg erdészetett.

1956-ban már hatalmas tudással rendelkezett,

1.000 km vasutvonalat négy emberével ellenöriztetett.

Amikor én megszülettem, már csak irodai munkát válalt,

amikor 7 évesen iskolába mentem, vissza vonult.

Még évekig othonról irányitott de az oktatásomban,

jelen volt és ameddig le nem éretségiztem ö volt mindenem.

A pontosságott a szépírást, mindent ami neki volt szent,

egy életre való elvekkel, el látott értelemmel és becsülettel.

Sajnos azt mivel ö sem ismert hazug képmutatást,

a világ megváltozott de ö erről engem sosem tájékoztatott.

Amikor 1974-ben katonának mentem, kilenc kemény hónap,

igazi férfi lettem és csak ekkor engedte meg nekem hogy tegezzem.

1975-1979 négy csodás év Kolozsváron a zeneakadémián,

utánna 11 év a müvészeti iskolában  az "arany városba" Nagybányán.

Inyencek helye, mert mindent egy lapra téve,

a cigány tyúkleves nek repceptjének eleje : - Lopj egy tyúkot.

Szegény sündisznót a tüzbe veteték, és a husát a bodagba beleteték,

az ürgét is öntöték, mindent mi érték, kölcsön veték.

Ahol három hónapig nagyon boldog voltam az Erk volt,

az álvak Bobagus Danga Jean Gabriellné és lánytestvére

Mind a ketten piáltak de kiváloan föztek de félrészegen,

nagyon brutálisan keféltek és egymásra féltékenyek ?

Mimike aki akkor volt 12 éves de már igazi nőként,

sokszor sirva jöt átt az én szobámba, mert a két nő.

Hajnalba úgy horkolt hogy a hóld is belesápadt,

a tanitását ennek a kislánynak maszekben ment.

Az Erki cigány mindent ellopot ami betonba nem volt,

a róma lány brutálisan jó szerető volt, és jó tanuló. 

Akiket én tanitotam angolra, olaszra, de inkább portugálra,

hatalmas pénzeket kerestek Milanoban, Rómában, Rioba.

-------------------------------------------------------------------------

félkegyelmüekkel, idiotákkal tele mákkal.

Almacsutkákkak, meggyel, cseresznyékkel, kurvákkal,

fehér májú lányokkal, bokrokkal, tavirózsákkal.

Ment a kefélés és még a nyúlak is sírva fakadva,

rágták a gyökereket az odvakba, de még a hód.

Vakon munkálkodott a vakond, pedig nem volt még hat testvére,

aki fehérmájú volt az nem más volt mind Hókefélke.

Torkán akadt egy nagy almacsutka de a királyfi megcsokolta,

a hét törpe onnan kezv, már nem ment le, mert a marok Marcsát megszerette.

La Fontaine is írt egy rakás idiota történetett, de a hangy pont ezért 

kurva mérges lett és a tücsköt utánozva a rokknak lett eleven sztárja.

A hangya egész évben robotolt, a tücsök danolt táncolt, semiről tudomása sem volt,

a hangya mondta : - Ha azt hiszed hogy majd a csoda eltart hát erről álmod majd.

- Bolond vagy hangya, én és a munka, te nagyon hülye, egész télen elleszek Rioba,

zenélek bárokba, karneválokba, és a hasamat napoztatva, tekilát iszogatva.

Mondá akkor a hangya - Kár hogy la Fontaine már el van hanvadva,

mert ha nem pár szárnyas hagya a levegöböl alá dobva.

Tengerbe, kővel nyakába, küldené a cápák gyomrába,

ne elegyedjen bele a "való világba", a nagyon hülyék agyába.

Amikor a gyűlölet egy agya elborit,

az emberből eltünik minden mi szent.

Háboruban egyedül, reménytelen,

csak egy igazi páros mindig eséjes.

Az alkohól miért lenne megoldás,

az csak önostorozás, és semmi más.

Vita, verekedés, kegyetlenkedés,

de pár év rácsok mögöt, és magad is

                             lassan de biztosan megölöd.

Ha ezeket a helyeket a sok lelki beteget,

utcára kellene rakni, mert akik életüket.

Ledolgozták és egészségüket is felálldozták,

tudjanak végre megpiheni, talán megujulni.

Embertelen ember, kit a medve megver,

Petőfi Sábdor és az ő Juliája, joltó lelkemnek.

Sosem elmuló élménye, szerecsen, negíze,

seta at erdöben, mokusok vermébe, szikla peremére.

Már csak alig 120 perc és elkezdhem amit elterveztem,

elmenni innen oda ahonnan a bolondok ki vannak zárva.

Ezeknek a Hárshegy is kevés lenne, de ki tudja hogy,

a tolvajlás ebben az orstágban csak mentelmi joggal.

Csak gratulálni tudok a Magyar Péternek a tisza virágának,

de jo lenne ha a villám bele csapna, de a villa nyele, én kezembe.

Ez a nyomorék egy országot képvisel de beteg ez az egész rendszer,

a Farkas Florián és az Órsos Viktor, aliász Órbán Viktor, buvohelye egy kolostor.

Akkor voltam a világ legnagyobb marhája amikor Dumitrana Eugen ki,

Lyonban volt saját zeneiskolája, de én ki szinkronszinten öt nyelvet.

Patriota akartam lenni de ezt már sajnos hiába fogom visszasirni,

csak akkor ér valamit, ha tudni fogok lépni és a szívem kővé dermeszteni.

Ez már rég nem ország mert százhárom éve, a Trianon darabokra tépte,

a lelkét megmérgezte és testvért testvér ellen, mindent mi szent.

Porrá égetett, mert már a Parlamentet is csak bollogato bábuk,

semmibe sem döntenek csak főldig ér a lábuk, véres sebek.

Egy igazi nép akkor nép, ha igazi egység, mert inkább a halál,

az oroszlán király, a fülemüle szabad madár, kalitkában nem hál.

Nagyapám egyik testvére, amikor a birtokát tüzték pellengére,

hat orosz tisztet temetet oltatlan mészbe, es az akasztofa elöl.

Ausztráliába ment, ott földmunkásként kezdte, de birkákat tenyésztve,

lassan egy igazi birtokot, területe 500 hold és aki megkereste, azonnal felvette.

Házakat épitetett, és minden emberének bérezésének felét befektette,

öt év után saját akarata szerint, ha maradt akor maradt ha nem, nem. 

Én sem maradok itt mert csak azok tudnak "boldogan megélni"

aki a Judás harminc ezüst pénzéért meg tudnak alázkodni.

A segnyalás it teljesen természetes, mert ezeknek a szar is édes,

a görény is könyörögne, mert az ő büzze is párfüm, még akkor is

                                                                                        ha rémes.