blackroze blogja

                                    Amikor ide kerültem, csak egy élő roncs voltam. 5 hónap korház után, bántam azt hogy életbe maradtam. Szombathely.  Csodás de mégis egy zárt terület. Rabmadárnak éreztem magam. Ha a boltba akartam kimenni, kilépőt kellet kérni. Az elsö évben a Timea boltjába jártam de adodót egy alkalommal amikor olyan szinten megalázott hogy eldöntötem, soha be nem teszem oda a lábam. Akkor tudtam meg azt hogy van egy bolt ami sokkal közelebb van és ö és a munkatársa mindenről számlát ad. Ezt a Timea, akinek kisboltja volt.Ezt ő soha sem tette meg. Amikor megkaptuk a 30.000 ft. vásárlási utalványt, minden vásárloját átverte. Mindent duplán fizetetet meg velük. Mivel kárpotolt mindenkit de onan kezdve egyetlen ember aki az idősek othonába lakot, senki nem vásárolt nála. Sajnos Szombathely nagy és a városiak akik közel laktak és 10.000 ft fölöt vásároltak, 10% engedményt adott. Ennek köszönhető hogy talpon maradt. Onnantól kezdve a Zsolti boltjába járt mindenki. Egy áldot jó ember volt és ha elöre leadtad legalább 1 hétre a rendeléseidet, házhoz szálitotta az árut. Kerekes székkel is belehet oda menni de ha le volt írva listára mit szeretnél vásárolni, kosárba mindent össze szedet. A konyha is tölle rendeltek mindent. Reggel 5 indult és 6.30 már mindent leszálitott. Mindenki imádja mert még soha nem tünt el a mosoly az arcáról. 

                                 A kiskastélyban megismertem egy csodálatos embert. A neve Biró Sándor. Erdészkéntdolgozot Sopronban de amikor megtudta hogy a kereszt annya haldoklik, mindent ott hagyot és akkor költözöt Szombathelyre. Mivel egyke voltam olyan lett számomra mind az öcsém. Szavak nélkül is megértjük egymást.

                                   Akiről ez a történet szól az a Bödör István. A 8 kerületben születet és már 3 éves korába a nagyfiuk áldozata lett. Az ö élete úgy kezdödőt mind a "Pál utcai fiuk" Nemecsekje. Az apja egy igazi genszter volt, pontosabban a koldus mafia vezére, az anya pedig egy prostituált volt aki a külföldi vendégeket magához csalta és amikor már a markukba voltak, minden pénzüket, utlevelüket kicsalták, áthamisitoták az adataikat és nagy pénzeket kaszáltak. Sajnálatos módón egy francia konzult is lépre csalták. Már egy ideje figyelték és amikor lebuktak a férfit 15 évre, a nőt 12 év fegyházra és ezt a szerencsétlen gyereket intézetbe teték. Akkor már tudta, vagy tekintélyt szerez vagy elevenen felfalják. 4 éves korába megtámadta 5 12-16 éves gyerek de akkor már volt egy rugos kése. Kettőt megölt, 3 fejvesztve menekült. Mivel javitó intézetbe került ott sajnos nem egészen egy év után még a 15-18 évesek is kerülték mert tudták, benne nincs kegyelem. Amikor megismertem látam hogy valamiért mindenki kerüli. Amikor oda mentem hozzá és megkináltam cigivel annyira meglepödőtt hogy szóhoz sem tudot jutni. Megkérdezte :

                                 - Tudod ki vagyok ?

                                 - És ha igen ? Nekem se az volt az álmom hogy halálomig egy kerekes szkbe fogok életem végéig élni. Nekem is megvan a keresztem. Sok hibát követem el. A johiszemüségem miat én is 202 nap voltam elözetesbe. Akkor csirázot ki bennem a gyülölet lángoló tüze. A beetetés tökéletes volt. Úgy ragadtam bele ebbe a hazugságba mind a légy a légypappirra. Hiába engedtek szabadon ez az emlék bele éget a lelkembe.

                                 Mindent elmesélt és akkor már halálos beteg volt. Eldöntötem egyszer leírom ezt a történetet. Sok mindent kaptam tölle ajándékba. Rövid nadrágokat, polókat de főleg megtanitot arra hogy általában aki eröltetet mosoéyal közelednek hozzám, annak pokoli a lelke. Sokan nem nézték jó szemmel ezt a különleges barátságot de tudták, elég hacsak kétes tekintettel néznek rá, ment a pofon.

                                 A májrák vitte el és én megsiratam, de csak ott ahol nem látta senki.

Sehol sincs már hó,

napsütés, és a szívem.

Itt ül melletem, fényem,

Ő lesz nekem az éjjeli fényem.

Eddig nem hittem hogy van menyország,

Ő az esthajnal csillag, akkor is ha a vihar csak vád.

Erdöben járunk özgidákat imádunk,

boldog számunkra a végtelen világunk.

                             Sohasem gondoltam volna hogy 70 évesen a szívünk mennyire rakoncátlan tud lenni. Nincs oly fal amit nem lehet ledönteni. Ha valamibe belekezdesz, ne állj meg féluton soha. Kolozsvár. Négy igazán boldog év. Akivel együt négykezeseket játszotunk az a Kruzsnickij Rózsa volt. Nagyon gazdag család volt és a lakásukban két koncert zongora is volt. Volt olyan amikor 4-6 órát is együt gyakoroltunk és volt hogy amikor a szülei nem voltak othon ott is aludtam. Soha sem egy ágyba és magszimum néha csokolztunk. Egyszer hajnalban értek haza és majdnem ideg rohamot kaptak. Meggyanusitotak, biztos megrontotam a lányukat, hiába esküdözöt, elviték egy megalázó vizsgálatra ahol kiderült, ném adta oda magát nekem. Szűz volt. Akkor gyülölte meg a saját szüleit és az első Angliai turnéján kint maradt és megírta a szüleinek :

                     - Ne keressetek mert amikor a szerzödést megírtam egy amerikai cégnél, megtiltotam hogy bármien információt kiadjanak velem kapcsolatban. Gyűlölek titeket és soha nem fogok nektek megbocsátani. 

                     Amikor könyörögtek nekem, srgitsek megtalálni a lányukat egyszerüen ajtot mutatam nekik. Elmagyaráztam nekik, örömlányt bármikor találok de olyan hihetetlen tehetséget mint Ő, soha sem fogok találni. Megérteték és tudták, amit a lelkembe ültetek az a végtelen gyülölet. Akinek az elöadoi tehnikám tökéletesitését köszönhetem az nem más mind egy olyan tanárnő akit Lacrimiora Cofarunak köszönhetem. A kedvenc zeneszerzöje Liszt Ferenc volt. Akkor már nagyon sok pénzt kerestem mind zongora hangoló de azt szokták mondani, jukas marku voltam mert úgy szortam a pénzt mins más ember a buzát a galambok elé. Amikor a harmadik egyetemi év után kimentem a nagyapám testvéréhez aki a Lövölde téren lakot, a fia meg az Örs vezér tértöl alig 5 perc sétálásra a Vadvirág utca 19 szám alatt, a tanárnőmnek megvetem  a Lisz "Les preludes" 24 etüdjét amit a Paganini hegedü müveiben az igazi gyémánt volt. Diszkötésben két kötet. Amikor át adtam neki megkért hogy az elsőbe tegyek bele egy fényképemet hogy soha se feledkezen meg róllam. Megtudakolta hogy menyibe került ez és onan kezdve csak velem jáétszota a négykezeseket. Senki mással. Áldot évek.    

                     Életem felét Erdély országába éltem le de jött az 1989 és minden köddé vált. Hihetetlen az hogy az emberek menyire képmutatok. Ameddig a szülő városomban éltem nem tudtam mi a hazugság. Édes állom, de akibe bele zugtam az a Bauer Marianne volt. Mivel Nagybányán élt én is odamentem dolgozni. Nagymamám 1984 oktoberében hunyt el anym 1986 és nagyapám 1988. Már semmi sem kötöt Dés városához. Több szerelmem is volt de aki a legnagyobb sebet ejtet rajtam az a Cotuciu Marinak az édes annya volt. Öt zongorázni és énekelni tanítotam. Amikor megtudta hogy szeretkezni szoktunk amikor ö nem volt othon, megkérdezte :

                    - Jo a lányom az ágyba ? Menyit ér ez meg neked ?

                    A szeme közé vágtam anyi pénzt amenyit ö egy hónap alatt kereset és ot hagytam. ASkkor már gyönyörü ruhákat horgoltam. A legtöbb nő szetretkezéssel fizetett. Soha nemkellet megeröszakolni egyiket sem de kikötötem, nem fogom feleségül venni egyiket sem. Nevetek és elfogadták ezt a tényt. Az igaz, egyik sem volt szüz. Aki megtanitot gitátrozni az egy olyan ember volt aki föálásban a fafeldolgozo gyárban dolgozott. Együt gitároztunk és életem végéig hálásan gondolok vissza erre az önzetlen barátra.

                   Kiderült hogy az igazi neve Vána Viktoria és a szülei megrögzöt alkoholisták és igazi csalok. Fél órát töltötem ott és mivel volt elég pénzem, a gimnázium elöt volt egy hirdetőtábla :"Korekt albérlöket keresek, a feltételekbe rugalmasság jelemez. Akinek a neve megtetszet első pillanattól az egy özvegy aszony volt, tul a 60 évén. Neve Ster Virág. 

                           Egy két szobás lakással rendelkezet, a két szoba kötött volt a fürdöszoba. Megbeszéltük hogy ki mokor használhatja. Ha be volt riglizve akkor ő használta és forditva. Mivel akkor 24 éves fiatalember voltam, közölte hogy ha barátnöt hozok éjszakára, csak egy dolgot kért, ne dohányozunk a szobába. Volt egy fedet terasz, egy összecsukható heverő. Amikor szép idő volt, ott aludtam. Ébresztő órának ott voltak a tyukjai. Hajnali 05-kor amikor a 6 tyukból legalább 4 megtolyt, tudatára adták a tevékenységük befejeztét. 5.30 már kint ült és megkávéztunk, cigiztünk. 6-kor átmentem vásárolni és 6.30 már reggeliztünk. Nem kellet elmondani mit akarunk vásárolni mert már tudták a mindennapi kivánságait. A fölösleges tojásért azok a szomszédok akik panelben laktak, tölle vásároltak. 

                         Megismertem egy nagyon aranyos lányt. Bele szerettem de volt egy dolog amire nem számitotam. Már akkor angol órákat adtam de leveleztem egy francia lányal. Egy nap amikor a postámat néztem átt ott volt és onan tudtam meg hogy minden levelem fel volt bontva. Elborult az agyam és megkérdeztem a házinénit :

                        - Ki bontota ki az összes levelemet ?

                        - Hát a kedves menyaszonya.

                        - Nekem csak barátnőm van, még nincs menyaszonyom.

                        - Pedig úgy mutatkozott be.

                        Elborult az agyam és amikor a legártatlanabb mosolyal megjelent, ráförmedtem :

                       - Takarodj ki és meg ne lássalak.

                       A szüleinek azt hazudta hogy már lefeküdt velem. Mivel egyenes embernek ismertek, megtörtént a szembesités és akkor sirva bevallota hogy a féltékenység vite erre a végzetes hibára. Az apjátol két olyan pofont kapot majd kiugrot a szeme. Nem volt bennem egy csep sajnálkozás sem. Akkor eldöntötem, soha sem fogok hinni egygyetlen nőnek sem. A legjobb kolégám Szatmáron válalt állást mert ott éltek a szülei. Ott ismertem meg egy igazi elöadó művészt, a Weltman Gábort. Megtanitot bekötöt szemmel lejátszani minden művet amit kota nélkül tudtam. Nyáron az otani müvészeti iskolának a zongoráit csak 8 darabb ingyen hangoltam fel

                             Debrecen, Mátészalka, Budapest. Most Szombathely de nem akarok it maradni. Csak idő kérdése és ujból alkotni fogok. Most holt idővan de elötem még vannak befejezetlen feladatok, de már nem sokáig.

Boldogság gyere haza                                

                         Melletem a Marikám!!!

                         mosolyog egy paripán.

                         Csókja olyan mint a bór,

                         nincsen benne alkohol.

                         Napsütés és égi csoda,

                         vörös rózsa, fehér rózsa.

                         Kizöldült már a mezö,

                         felfrisülhet a tüdő.

                         Lassan eljön a március,

                         a szerelem mágikus.

                         Esküvöre készülünk,

                         messze földre elmegyünk. 

                 Szeretem azt ha én tudok irányitani és nem félkegyelmű nöi szeméjek. Fele életemet Erdélyben éltem le, a másik felét Itt Mgyarországom. Testileg lerobantam de csak csak testileg. Nem maradok tétlen egy olyan helyen ami rosszabb mint egy börtön. Ha ki akarok menni vásárolni engedély kel. Nem vagyok egy báb, én ember maradtam. EMBER !!!