Békesség a szívben

Erósz !Soha ne kerülj te engem

inkább vedd ki tegezedből nyilad 

inkább feszítsd meg s találd el szívem.

Hidd el jobb szeretve lenni

S nem félni a szív sebétől,

Mint élni így vágytalan,nélküled

mint egy gyáva ki fél a szenvedéstől.

 Én felkorbácsolt kéjjel takargatom

szívünk frigyéből született boldogságom

Száraz ajakkal könnyeket szomjazom

szerelmes kacajjal kérkedek válladon.

De egyszer majd eltűnnek dolgok,

testem leng és türelmet hordozok

egyszer tova szállnak a holnapok

marad majd a ma s a jövendő titok.

Néha vártam gyermekként a morajt

ma már csak türelmetlen mosolygok

torzít szám,a csönd véres zajosan

vonít furcsán s bölcs csendre oktat.

Ha ajkam bezárul az éj perceiben

mámoros kedvem összezárul örökre, 

hiába lesem önzetlen volt szerepem

mában kutatom a rég megunt kedvem.

Volt már részem behunyt szemekben

ölelő karjaimmal férfit ölelt szerelmem

s volt már részem hamis csókokban,

vad mámorban nem aludtam párnámon.

De ha egyszer eltűnnek, emlékek

felébredsz párnádon behunyt szemekkel

kék nyakéked szorítja fehér nyakadat 

s a hideg éjszakában a bánat fojtogat.

O várt a hídon ,én néztem
szemeiben tündökölt a láz
vad ,haragos nyugtalanság
mitől semmi jót nem reméltem .
Fordult a kocka ,
én megálltam ,ő nézett hosszan
visszafele útnak nincsen nyoma ,
szájamban keserű nyálam 
megcsuklott torkomban .
Híd közepén nincsen karfa
rozoga ,billenős kartámfa 
és két ostoba:
egyik aki csatát nyerne
másik aki már nem bírja
holt avar szomjúságát
még a láz is bírná végóráját
rozoga híd kényszer nászát .
Zizzen a kiszáradt termés 
halálos csendben 
a híd karfája csak egy halk
hulló lépes a víz gyászán
csak egy csepp lesz rándulása
míg agyadban százféle gondolat
betolakodik gyilkosan ,
tanú nincs ki lássa
ki kit kergetett a halálba. {

Oly nehezen kapható
baráti szeretet
két kéz egybeolvadó
varázsos türelem ,
jóság bujik itt -ott
szív szívet érint
szem szemet kutat
szemérmesen
a dolgok oka megfejthetetlen.
Míg lelkeket matat a szél
fénylik a villogás 
és mesebeli emberség 
szemünk íriszen
keresi virágok illatát
s megszületik a pillanat
gyorsan mozgó érzelmek alatt
Míg fagyosan kocog a világ
egymásra talál két barát. 
így élsz e mohó szeretetben
megfoghatatlanul tovább.

Szememben villám kél
ha én megyek ,ne keressél
eltűnt léptemet
nem rendre
fojgja  majd korul  keserved,
egyszerre 
és maga után vonja 
a rengeteget.
S ha villogó láng csap fel
a zölden, vörössen
elégeti lábam nyomát
nem látod hova léptem
De te csak várj ,ne félj 
sérelemből adódó vész
nem egy nehézség ,
de csak védd türelmed
s ha valami fáj
seperd lépteimmel
terhelt szíved ,
s a különös menekvést
mi örökös csalódást
okozott
két fél között.
az marad kettőnk
között .
Ez történt eltűnt lépteimmel
a rács kerítés mögött ,
még a Hold is nevetett
túlbuzgóan,fényesen.