Békesség a szívben

babumargareta01•  2022. január 27. 22:49

A pillanat varázsa

Mozdulatod meg nem ismétlődik,
az mindig örök s egyetlen,
az az ölelés meg nem ismétlődik,
ami követi, csak emlékem.

Az a virágzás meg nem ismétlődik,
utána más a virágzás
s a gondolat meg nem ismétlődik,
csak egy szilánk mély nyílása.

Az a kiáltás meg nem ismétlődik,
az már örökre elnémult,
az a jaj soha meg nem ismétlődik,
nincsen két jaj, csak a múlt.

Az a kacagás meg nem ismétlődik,
ha fakad is utána más,
a pillanat után más pillanat jön majd,
de sose ugyanaz.

Simogatásod nem lehet egyforma
az mindig más és más,
vállamon pihenő karod forróságát
lelkemben csak álmodozás.

Suttogó hangod s kezed a vállamon
mindig felriaszt,
éhes szívem könnyen türelmetlen lesz,
hátha van még vigasz,

Kategória

babumargareta01•  2022. január 27. 21:52

Dal egy szomorú férfihoz

Mint szomorú fa süppedő tetőn

magadban állsz, és úgy hull szép szavad,

mint a száradt levél, amely forog

forog, amíg csak földet ér.

 

Szél pengeti a messzi bokrokat

zörgő szekéren robog az idő,

amerre jár, felporzik a világ

s a sűrű ég gyorsan fakul.

 

Már bevallhatod, rossz volt életed

mert céltalan volt és keserves is,

orvul terített le egy ragyogó napon

nincs mihez kezdened.

 

így jártak mind, akiket szerettél

miért lenne hát a te sorsod különb?

A vénülő világ sodrában élsz

s láthatod, hogy duzzog az idő.

 

Diadalmas madarak húznak el

fejed fölött, és nőni kezdenek,

a szép hársak halálos árnyai,

mert már erősen-közeleg az ősz.

 

Még állsz, de sorsod a földre lever,

majd, mint kín a sebesült katonát,

aki vérzik s a piszkos földbe mar

fénylő és tiszta fogával.

 

babumargareta01•  2022. január 25. 14:26

Busan

Szobám mesél a síri mélyről,

Hol szúbogár időket őröl,

S mint óra mivé, tik-takol

Egy zongorának halk akkordja 

A régi-régi dalt dalolja

De merre ö ma ? Hol?

 

Borongva néz az ég fejemre

Melódiája szivrepesztve 

Ajtókon át remegve sir.

Tépázza már a szél a fákat

A por-belepte táj be bágyadt!

Ily kínra hol van ír?

 

Kifáradt hangon bügva-nyögve,

Tiz gyönge ujját elgyötörve 

Bevégzi már a dalt.Ez árva lélek eltiportan

Nem úgy, mint szent menyasszonysorban

Elfülva fölsóhajt! 

 

Koromsötét a mennyek boltja,

A nóta vége csonka, csorba

Mint ócska tőr, mely szúrna még.

E dalban régi szerelemről 

Két árva bús siráma csendül

S cikázva zeng az ég . ..


babumargareta01•  2022. január 25. 11:24

Sorsommal nem vitázom

Sorsommal nem vitazom


Ó távolok, kéklő messzeségek,

 Hozzátok én már el nem érek

Hívtok, de jaj, minden hiába.

Szállnék, ám béna már a szárnyam, 

Csodákra én hiába vártam,

Év évre múlt

És már lehullt,

Az életem reményvirága.

 

Bús-megadón, miként a vének,

Már nem csatázok, nem remélek, 

Sorsommol sem szállók vitába.

A szivemet, mely lángra lázadt

Már elcsittitja bús alázat,

Már nem kisért 

Minden miért

A végzetem a fajtám átka.

 

Ezer kísérlet: hátha, hátha !

Hiába volt s minden hiába,


babumargareta01•  2022. január 22. 17:14

Ember élete

Nyár hevét űzi a hives őszi szél 

Téli havat bont friss tavaszi vírágszál.

Rózsa-vörös a nap, a mikor felkél, 

bíbor-vörös, midőn este alászáll.

 

Napot szül a Nap. Messzi tengerbe 

torkol a sok folyó. Minden hajnal 

friss fényt fakaszt és a vizek medre 

új-új habot hömpölyget szakadatlan.

 

Soha többet! minden ember egyszer él csupán 

és szétomló üres buborék e lét?

Süppedt halom, melynek virága, burján.

Ha így összeadtak, o mily szegény az élet.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom