Toni11 blogja

Hahó, Ember!

***

Ki ványadt tested rossz szagú mocsárban,

Véres vizekben ernyeszted aléltan,

Ki mélyre bukva szédülős magasból

Most fáradtan már célt se látsz a célban,

***

Hahó, Ember!

Téged kiáltlak tettre! ...

***

Feszülő erők és magas hegyormok

És perspektívák hívnak még a harcra!

A meleg napfény véred ösztökélj,

S hozzád kiált a Messze Janus-arca! ...

***

Kopott szócafrang az esés igéje,

Zuhantál: elmúlt! Most ajozd erödet,

Mert melledre lép a vascsizmás Tegnap,

Mert féltened kell zsendülő Jövődet! ...

***

Krisztust hazudó, szűkszemű Tamások

Mostan akarnak újra megfeszítni,

S gyáván bujkáló Antikrisztusok

Véred tüzét is magad ellen szítni!

***

Hahó, Ember!

Röppentsd erődet szívós akarásba!

Döbbentsd a lábad ormok tetejére!

Legyél, mint kell: az egy akol Krisztusa,

Ki megszülettél végre, gévre, végre!...

***

Csuka Zoltán: 1901 – 1984

***

***

Halo, Mensch!

***

Dein Körper liegt in einem stinkenden Sumpf,

ohnmächtig humpelt durch blutige Wasser,

der aus schwindliger Höhe tief gestürzt bist,

ermüdet, siehst du das Ziel immer blasser.ll

***

Halo, Mensch!

Ich rufe dich zum Handeln auf! ...

***

Spannende Kräfte und hohe Berggipfeln

und Perspektiven rufen dich noch zum Kampf!

Das warme Sonnenlicht spornt dein Blut auch an,

‘d das Gesicht des fernen Janus ruft verkrampft! ...

***

Alte Sprüche sind das Gebot des Sturzes,

du bist gestürzt: vorbei! Nun schöpfe neue Kraft,

Eisenstiefel von gestern trat auf dein’ Brust,

du musst deine Zukunft schützen vorbildhaft! …

***

Christus verleugnende, kurzsichtige Thomasse,

die wollten Christus, nun erneut kreuzigen,

‘d die feigen, versteckenden Antichristen

das Feuer deines Blutes, die Aasfliegen!

***

Halo, Mensch!

Lass deine Kraft in zähe Willen fließen!

Stöße mit deinen Füßen auf die Gipfel!

Sei, wie du sein sollst: Der Christus von Schafherde,

der aus bestimmten Grund, geborene Wipfel.

***

Übersetzung: Mucsi Antal-Tóni

Valami súgja

***

Valami súgja, valami mondja:

A bánatod nagy s a lelked gondja,

Hogy visszasír még álmatlan éjben

Zokogva engem az a két szép szem ...

***

Azt hittem, megjön az eszed végre;

Hisz láthatod, hogy mindennek vége!

A boldog órák mind elmúlának

S mit visszahagytak: — tengernyi bánat.

***

De hidd: a sorsod az érdekel még,

Biz Isten! másként hálátlan lennék.

S a mire kértél valaha engem:

A képed itt van még a szivemben.

***

S tűnődve kérdem: csókol-e férjed?

Magasztal, mint én, tündéri szépnek?

Őrzi e lelked ezernyi bajban?

_ S óh! szeret-e úgy miként én hajdan? ...

***

S valami súgja, valami mondja:

A bánatod nagy s a lelked gondja,

Hogy visszasír még álmatlan éjben

Zokogva engem az a két szép szem!

***

Szabadka (Juhász) Gyula: 1883 – 1937

***

***

Etwas flüstert

***

Irgendwas flüstert, irgendwas redet:

Dein Kummer ist groß, dein Seele leidet,

dass in schlaflosen Nächten immer noch,

mich suchen deine Augen in Zimmer …

***

Ich dachte, du wirst es auch Einsehen;

weil du siehst doch, alles ist vergessen!

Die glücklichen Stunden sind vergangen,

was noch geblieben: nur Weinen ‘d Bangen.

***

Doch glaub mir: Dein Schicksal noch eigentlich,

Gott wisst! Bei mir immer noch eindringlich.

‘d du weiss noch, an das, was du einst batest:

Dein Bild ist immer noch mein Herz standfest.

***

Ich frage mich neugierig: Küsst dich dein Mann?

Preist er dich, wie ich, als Märchenschönheit?

Beschützt dich deine Seele in Nöten?

– Und oh! Liebt er noch dich, ohne Zögern? …

***

Irgendwas flüstert, irgendwas redet:

Dein Kummer ist groß, dein' Seele leidet,

dass in schlaflosen Nächten immer noch,

mich suchen deine Augen in Zimmer. …

***

Übersetzung: Mucsi Antal-Tóni

Délutáni álom

***

Pécsett aludtam. Forró délutánban

tikkadtan égtek künn a háztetõk,

s hogy hirtelen, rázkódva fölriadtam,

tér és idõ széthullt szemem elõtt.

***

Hol is vagyok? Zengett a kérdés bennem,

csellóként szólt a múlt s a tûnt terek.

Berlinben egyszer, máskor Újvidéken

fáradt vándor így sokszor ébredett.

***

Egy árva percig vagy egy évig lengtem

tudat és álom között? Nem tudom.

S közben mi volt? Hol jártam? Kit szerettem?

S honnan fordultam vissza félúton?

***

Nem, nem tudom. Mint búvár mély habokból,

fölértem végre. Élek. Itt vagyok.

Világra jöttem, és éhes tüdõmmel

e levegõbõl nagyot harapok.

***

Csuka Zoltán? 1901 – 1984

***

***

Nachmittagstraum

***

Ich schlief in Pécs. An dem heißen Nachmittag

glühten die Dächer in Bruthitze draußen,

und als ich dann plötzlich zitternd aufwachte,

zerfielen Raum und Zeit vor meinen Augen.

***

Wo bin ich? Die Frage hallt’ in meinen Kopf,

wie ein Cello klang das Leben ‘d das Ort.

Einmal in Berlin und Einmal in Neusatz

so wachte ein müder Wanderer sehr oft.

***

Schwankte ich Minuten oder Jahr’ lang,

zwischen Bewusstsein ‘d Schlaf? Ich weiß es nicht.

‘d dazwischen? Wohin ging ich? Wen liebte?

Wo kehrte ich auf halbem Weg zurück in Nichts?

***

Ich weiß es nicht. Wie Taucher aus der Tiefe,

auftaucht endlich. Ich lebe. Und ich bin hier.

Ich war geboren, ‘d mit hungrigen Lungen,

nehme ich einen großen Schluck Luft zu mir.

***

Übersetzung: Mucsi Antal-Tóni

Az ötletre várva 4.

Néha kell egy kis humor is…

***

Egy kávé, a kávéház terraszán, az mindig új ötletet ad nekem

de most csak itt ülök és az utolsó korty kávét is lassan lenyelem,

az ötletre várva, nézem a körülöttem forgó, siető embereket

és egyszerre csak úgy éreztem, hogy valami az asztalról leesett.

***

Gyorsan lehajoltam, és kerestem az asztalról a földre esett tárgyat

de nem láttam mást, csak a szomszéd asztalnál két gyönyörű lábat,

kíváncsi voltam, hogy néz ki annak a két szép lábnak a tulajdonosa

és azokra a kezekre, amelyek ezeket a lábakat minden este mossa.

***

Egy finom kis kezecske előkelően fogta a kis kávécsészének a szélét

de amikor feljebb néztem, megláttam a tulajdonosának is az arcképét,

szerettem volna a hölgy festett arcáról, egy pillanatfelvételt csinálni

nem kellene az unokám előtt, a cukorkásszekrényt mindig bezárni.

***

A felvételt megnagyítanám, és oda tenném a cukros doboz mellé

unokám a szekrénynek az ajtaját kinyitni soha többé nem merné,

azt gondolná mindig egy boszorkány lakik ott benn a szekrényben

és elhinné, hogy még ma is élnek itt, és nem csak a régi mesékben.

***

Az este fokhagymát ettem és talán azért nem csókolt meg a múzsám

vagy az is lehet, hogy egy öreget nem szívesen csókol egy fiatal lány,

de ha a múzsám úgy néz ki, mint az ott, aki oly finoman a kávét issza

akkor azt hiszem otthon, a Tisza is szívesen folyna a Dunából vissza.

***

A múzsámra is hiába várok, ő sem akar ma már megcsókolni engem

de ha ő lenne a múzsám, akkor a csókja nekem most már nem kell,

az ötlet olyan mint a pénz, mert ha azt kapok a bal tenyerem viszket

de a tenyerem nem viszket, de azért még is jöhetne egy kis ihlet.

***

Jaj, megitta a kávét, rám nézett, és kecses léptekkel felém megindul

az agyam kétségbeesetten, a tompa fájdalomtól keservesen feljajdul:

Nem kell a csókja! Inkább nem fogok írni az oldalra soha többé semmit

Hogy mi is lett a vége? Nem érdekes. Hisz, úgy sem érdekel már senkit.

***

De azt azt az egy-két olvasót, akit e sorok vége mégis érdekelne

a véleményem szerint, hogy tőlem még többet is megérdemelne,

azokat meg kérném, akik e sorokat eddig is unalmasnak tartották

e fajta versekről tudni kell, hogy ez ma már egy irodalmi holtág.

***

Ne fárasztják a szemüket, nem történik itt már semmi érdekes

ezt csak azért mondom, mert tovább olvasni, nem is érdemes,

inkább menj le a pincébe, és igyál egy kis pohár pálinkát

és tedd vissza a mellényzsebedbe azt a virágos budlibicskát.

***

A délutáni kávézás vége, az nekem is egy nagy meglepetés volt

az a kifestett öreg hölgy, rám sem nézett és szó nélkül ott hagyott,

bámultam a kijárati ajtóra, mint a ködben egy bornyú az új kapura

ott álltam a terasz közepén, mint egy nyakon öntött viaszfigura.

***

Mucsi Antal-Tóni                                               2012 Június 12

Színvallás

***

Egyszer hallgatni balgán,

egyszer kacagni bölcsen,

védelmet úgy susogni,

hogy a vádat üvöltsem,

szemem vígan lehunyni

és mindent úgy is látni 

s a pinceháton ülve 

a sorsnak nekivágni.

***

Gyalázni dicsérettel, 

dicsérni gyalázattal, 

köszönteni a nagy hőst 

meg sem bökött kalappal,

az igazság ma ennyi

a hazugság ma ennyi,

s hidd el, talán még így is

tudsz vértanú is lenni.

 ***

(Kalangya, 1943. 9. szám)

***

Berényi János: 1902 - 1944

***

***

Bekenntnis

***

Einmal töricht zuhören,

und einmal weislich lache,

Verteidigung so flüstern,

dass ich die Klage schreie,

glücklich die Augen schließen

‘d alles sehen, wie es ist

unten im Keller sitzend,

dass, das Schicksal vorbeizischt.

***

Mit Lobung beleidigen,

mit Beleidigung loben,

den großen Helden grüßen

ohne den Hut anhoben,

das ist heute die Wahrheit,

das ist heute die Lüge,

‘d glaub mir, vielleicht kannst du so

als Märtyrer vergnüge.

***

Kalangya 1943

***

Übersetzung: Mucsi Antal-Tóni