Toni11 blogja

Toni11•  2022. június 6. 07:29

Zempléni Árpád: Örök magyar / Ewig Ungar

Örök magyar

 

(A Turáni dalokból.)

 

Oh, honnan térnek vissza a nagy elmék?

Kiktől öröklik bölcsességüket?

Múltból, amelyről nem tud már az emlék,

Ősöktől, kiknek rég nyomuk veszett.

Év-ezrek jönnek, év-ezrek suhannak,

Az emberiség nő, fogy, vesztegel;

Oly nemzet, melynek lángelméi vannak,

Nagy múltat élt már és nem veszhet el….

 

Magyarság! Nagy rejtélye a világnak!

Mi örök-ifjú öreg nemzetünk!

Ameddig sejtés, tudomány belátnak,

Te mindig küzdél, mint mi küszködünk…

 

De nem veszünk! Az óriási pálya,

Melynek nyomát év-ezrek őrizik:

Véget nem érhet! Az idők bírája

És önbecs érzetünk nem engedik.

Alkotni fel, történelem tanúja!

Táplál a szerszám és megvéd a kard!

Míg a föld újra csodálni tanulja

A munkás szittyát, az örök Magyart!

 

Zempléni Árpád 1865 – 1919

 

Ewig Ungar

 

(Aus den Turan-Liedern.)

 

Von wo kommen zurück, die großen Geister?

Und wem erben sie ihre Weisheit?

Aus Vorzeit, von der etwas weiß, kein Meister

von Ahnen, die nicht mehr gibt, weit und breit.

Tausende von Jahren kommen und gehen,

die Menschheit wächst, zur Neige, geht und stirbt;

eine Nation, wo große Geister leben,

hat lange Geschichte, die nie ausstirbt.

 

Ungarn! Großes Geheimnis für ganze Welt!

Unser ewig junge, alte Nation!

Bis die Vermutung und die Wissenschaft hält,

du kämpfst, wie wir, mit deiner Depression.

 

Aber wir sterben nicht aus! Das riesige Land,

die Spuren sind schon tausend Jahre alt:

Es kann nicht enden! Richter der Zeit verband,

in unser Selbstwertgefühl gibt es kein Spalt.

Schaffenskraft wächst, Zeuge ist der Geschichte!

Füttert das Werkzeug und beschützt das Schwert!

Während die Erde wieder sich aufrichte,

der arbeitende Skythe nie beschwert!

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Toni11•  2022. június 5. 09:25

Majthényi Flóra: Bérc és róna / First und Ebene

 

 Bérc és róna

 

Gondolkoztam sokáig afelett,

Rónát szeressek-é, avagy hegyet?

S mindkettőben volt oly szép valami,

Hogy nem bírtam köztök választani:

 

Szebb-é, mikor az égbe vágy a föld,

Felhőbe nyúl a bérctető, a zöld

Magasba törekszik, mint gondolat,

S ajándokul nyújt friss virágokat;

 

Vagy szebb, midőn az ég a földre vágy,

Magával hozva esti csillagát,

S leszállva a zöld síkra csendesen

Körül a láthatáron megpihen.

 

Majthényi Flóra 1837 – 1915

 

First und Ebene

 

Ich habe lang darüber nachgedacht

Brachfeld oder Berg ziehe in Betracht?

Es war etwas Schönes an den beiden,

auszuwählen könnte ich ja keinen.

 

Ist schöner, wenn Erde nach Himmel sehnt?

Der First nach Wolken und nach grünen lehnt

und nach oben strebt wie ein Gedanke

und mit frischen Blumen, sagt er: Danke;

 

Doch schöner, wenn Himmel nach Erde sehnt,

bringt seinen Abendsternen mit, gezähmt

und landet auf der grünen Ebene

am Horizont der Leistungsebene.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Toni11•  2022. június 4. 07:09

Nádor Béla: Hit, remény, szeretet / Glaube, Hoffnu

 

Hit, remény, szeretet.

 

Ha előtted a hitetlen,

Kinél divattárgy az Isten,

Hogy nyugalmadból kiverjen,

Így kiált: „Csak tréfa minden“ :

Hited legyen menedéked,

Az megóvja lelki élted.

 

Ha felleg borul egedre,

Ha sorsod szeszélye hány, vet,

Remény horgonyát ereszd le,

Jó szándékod hogyne bánd meg.

Ne légy csüggedő, ne gyáva ;

Ne henyélj a készre várva.

 

Bárki légyen az, ki szóval,

Vagy ki tettel rád szorul majd,

Nyújts segélyt, kicsinyke jóval

Elháríthatod a bút, bajt.

Embertársadat ne vesd meg,

Rokonszenvét tartsd becsesnek.

 

Lelkedet a szent Háromság-

Biztosán vezérli révbe;

Gyarlóság, bűn nem gátolják,

Meg nem törhet tiszta fénye ;

Mert a jámbort óvja Atyja,

Semmi bajban el nem hagyja.

 

Nádor Béla ????

 

Glaube, Hoffnung, Liebe.

 

Wenn vor dir steht der ungläubig’,

bei wem ist Gott Modeziege

um dich aus der Ruhe bringen,

sagt: «Es, sollte wie ein Witz klingen! »

Glaube soll deine Zuflucht sein,

es schützt deinen Seelengrundstein.

 

Wenn dein Himmel Wolke bedeckt,

die Laune dein Schicksal erschreckt,

senkt den Hoffnungsanker runter,

das gute Ziel wird putzmunter.

Nicht entmutigt, auch nicht Feigling;

warte nicht, bis die fertig sind.

 

Wer auch immer, wer mit Worten

oder mit Taten dich brauchen wird,

deine Hilfe sollst du nicht horten,

bis seine Probleme gelöst sind,

verachte die Mitmenschen nicht,

gönne ihm seinem Angesicht.

 

Deine Seele, die St. Trinität

auf jeden Fall in Hafen führt;

Menschlichkeit, Sünde nicht verschmäht,

sein klares Licht wird nicht berührt;

denn der Vater beschützt der Mensch,

in Schwierigkeit ist kein Unmensch.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Toni11•  2022. június 3. 09:00

Ady Endre: Az ős Kaján / Die alte Häme

 

Az ős Kaján

 

Bibor-palásban jött Keletről

A rímek ősi hajnalán.

Jött boros kedvvel, paripásan,

Zeneszerszámmal, dalosan

És mellém ült le ős Kaján.

 

Duhaj legény, fülembe nótáz,

Iszunk, iszunk s én hallgatom.

Piros hajnalok hosszú sorban

Suhannak el és részegen

Kopognak be az ablakon.

 

Szent Kelet vesztett boldogsága,

Ez a gyalázatos jelen

És a kicifrált köd-jövendő

Táncol egy boros asztalon

S ős Kaján birkózik velem.

 

Én rossz zsaketben bóbiskálok,

Az ős Kaján vállán bibor.

Feszület, két gyertya, komorság.

Nagy torna ez, bús, végtelen

S az asztalon ömlik a bor.

 

Ó-Babylon ideje óta

Az ős Kaján harcol velem.

Ott járhatott egy céda ősöm

S nekem azóta cimborám,

Apám, császárom, istenem.

 

Korhely Apolló, gúnyos arcú,

Palástja csusszan, lova vár,

De áll a bál és zúg a torna.

Bujdosik, egyre bujdosik

Véres asztalon a pohár.

 

»Nagyságos úr, kegyes pajtásom,

Bocsáss már, nehéz a fejem.

Sok volt, sok volt immár a jóból,

Sok volt a bűn, az éj, a vágy,

Apám, sok volt a szerelem.«

 

Nyögve kinálom törött lantom,

Törött szivem, de ő kacag.

Robogva jár, kel, fut az Élet

Énekes, véres és boros,

Szent korcsma-ablakunk alatt.

 

»Uram, kelj mással viadalra,

Nekem az öröm nem öröm.

Fejfájás a mámor s a hírnév.

Cudar álmokban elkopott

A büszke oroszlán-köröm.«

 

»Uram, az én rögöm magyar rög,

Meddő, kisajtolt. Mit akar

A te nagy mámor-biztatásod?

Mit ér bor- és vér-áldomás?

Mit ér az ember, ha magyar?«

 

»Uram, én szegény, kósza szolga,

Elhasznált, nagy bolond vagyok.

Miért igyak most már rogyásig?

Pénzem nincs, hitem elinalt,

Erőm elfogyott, meghalok.«

 

»Uram, van egy anyám: szent asszony.

Van egy Lédám: áldott legyen.

Van egy pár álom-villanásom,

Egy-két hivem. S lelkem alatt

Egy nagy mocsár: a förtelem.«

 

»Volna talán egy-két nótám is,

Egy-két buja, új, nagy dalom,

De, íme, el akarok esni

Asztal alatt, mámor alatt

Ezen az ős viadalon.«

 

»Uram, bocsásd el bús szolgádat,

Nincs semmi már, csak: a Bizony,

Az ős Bizony, a biztos romlás.

Ne igézz, ne bánts, ne itass.

Uram, én többet nem iszom.«

 

»Van csömöröm, nagy irtózásom

S egy beteg, fonnyadt derekam.

Utolszor meghajlok előtted,

Földhöz vágom a poharam.

Uram, én megadom magam.«

 

S már látom, mint kap paripára,

Vállamra üt, nagyot nevet

S viszik tovább a táltosával

Pogány dalok, víg hajnalok,

Boszorkányos, forró szelek.

 

Száll Keletről tovább Nyugatra,

Új, pogány tornákra szalad

S én feszülettel, tört pohárral,

Hült testtel, dermedt-vidoran

Elnyúlok az asztal alatt."

 

Ady Endre 18877 - 1919

 

Die alte Häme

 

Von Osten kam in Purpur-Mantel

bei Morgenrot wie die Träne.

Sie kam mit Weingemüt, geritten,

mit Musikinstrument, singend

‘d sass zu mir die alte Häme.

 

Ein Hallodri und sang in mein Ohr,

wir trinken ‘d trinken ‘d ich hör’ zu.

Rote morgens in langem Reihe

und entwichen sich betrunken

klopfen ans Fenster töricht zu.

 

Das verlorene Glück des Ostens,

das ist ein schändliches Dasein

und die komische Nebelzukunft

Sie tanzte auf einem Weintisch,

die alte Häme ganz gemein.

 

Ich döste in dem alten Jackett,

Purpur auf der alten Häme.

Kruzifix, zwei Kerzen, Düsternis.

Grosse Turnier, traurig, endlos,

wenn der Wein auf den Tisch käme.

 

Seit der Zeit des alten Babylons

die alte Häme kämpft mit mir.

Mein Zedent-Vorfahr könnte dort sein

und mein Kumpel ist es seit dem

mein Vater, mein Gott ‘d mein Wesir.

 

Wüstling Apollo, spöttisch Gesicht,

sein Mantel rutscht, sein Pferd wartet,

doch der Ball geht weiter, alles tobt.

Es versteckt sich, es versteckt sich

an blutigen Tisch ausgeartet.

 

"Mein grosser Herr, mein gnädiger Freund,

bitte verzeih, mein Kopf ist schwer.

Da war jetzt viel, sehr viel von Gutes,

viel von Sünde, die Nacht, das Lust,

Vater, viel Liebe, ‘d es ist nicht fair.“

 

Stöhnend biete ich mein Laute an,

‘d mein gebrochenes Herz, sie lacht.

Das Leben ständig hin und her rennt

singend, blutig und weinselig,

unter unserem Fenster wacht.

 

«Herr, fang mit anderen zu kämpfen,

mir ist Freude keine Freude.

Dass Kopfschmerz, das Rausch und der Ruhm.

In schlechten Träumen ist erschöpft.“

 

»Herr, mein Kloss, ein ungarischer Kloss,

unfruchtbar, extrudiert. Was will

noch dein grosses Rauschgerede?

Was nützt das Blut ‘d Wein Gelübde?

Was der Mensch wert, wenn Ungar ist? «

 

O Herr, bin ein armer, wandern Knecht,

ein abgenutzter, ohne halt.

Warum soll mich zum Tode trinken?

Hab’, kein Geld, mein Glaube ist weg,

mir fehlt die Kraft, ich sterbe bald."

 

«Herr, ich habe Mutter: fromme Frau.

Hab’ eine Herrin: gesegnet rund.

Ich habe ein paar Traumblitze,

ein-zwei Gläubiger. ‘d unter dem

Seel’ ein grosser Sumpf: der Abgrund.“

 

»Vielleicht habe ich ein-zwei Lieder,

ein-zwei üppige neue Songs,

aber sieh, ich will runterfallen

unter dem Tisch, unter dem Rausch

in dieser alten Schlacht Waggons.“

 

»O Herr, schick deinen alten Knecht weg,

bliebt nichts übrig, nur: das gewiss,

Gewissheit ist der echte Verfall.

Nicht zaubern, verletzen, trinken.

Herr, ich trinke nicht mehr, ganz gewiss“

 

»Ich hab', ein Tadel, ein grosser Ekel

‘d eine krank’, verdorrte Rücken.

Ich werde mich vor dir verneigen,

schmeisse mein Glas auf den Boden.

Herr, ich geb’ mich auf den Krücken"

 

Und ich sehe an, Ross zu steigen,

schlägt mir auf die Schulter, lacht laut

und er reitet mit Ross in weite

heidnische Lieder, fröhliche morgens

und Hexen heissen Wind geht auf.

 

Und es fliegt weiter von Ost nach West,

zu neuen Turnieren, magisch

ich, mit einem Kreuz, ‘d, mit einem Glas,

mit der Kältestarre lächelnd

strecke mich unter den Tisch.“

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Toni11•  2022. június 2. 08:10

Szendrői Holozsnyay Cyirill: Ha elborong / Wenn es

 

Ha elborong . . .

 

Ha elborong fájó lelkem

Boldogságom sírján,

S eszembe jut, az a halvány,

Szép szenvedő kis lány :

Szivem fölé száll a kínok

Sötét hollószárnya,

S rám borul a szenvedések

Hideg éjszakája.

 

Míg rajtam csügg felhőszárnyként

E nyomasztó bánat,

Keblemben egy fájó érzés,

Bús sejtelem támad :

Hasztalan már minden könnyem,

Esdő sóhajtásom,

Föl nem éled soha többé

Megtört boldogságom !

 

Szendrői Holozsnyay Cyirill ????

 

Wenn es bewölkt wird.

 

Wenn meine Seele bewölkt wird,

auf dem Grab meines Glücks,

'd dann denke ich an das blasse

kranke Mädchen zurück:

Die Qual über meinem Herzen

dunkler Raben-Flügel,

‘d das Leid des Lebens fällt auf mich

wie kalte Nachthügel.

 

Während wie ein Wolkenflügel

als dunkle Trauer schmückt,

wie ein Wunde in meiner Brust,

böser Verdacht erdrückt:

Und alle Tränen sind nutzlos,

auch meinem Bittgesuch,

du wirst nie wieder aufwachen,

trauriges Gehversuch!

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom