Róza szóbazárja

Rozella•  2021. május 8. 19:28

Napi gondolat

 

Napi gondolat

 

Felhőmezőkön

ma sátrat vert a Nap,

sugárcövekekkel

az éghez tapadt.

Amott a völgyön túl

nagy hegy magaslik,

mögé bújik a fény,

sosem hanyatlik.

 

Csillagmezőkön

ma sátrat vert a Hold,

minden kis virágnak

altatót dalolt.

Aludj te is, álmodd,

hogy újra felragyog,

s holnap is láthatod

a legszebb csillagod.




Rozella•  2021. május 6. 19:29

Neki elhiszem


Neki elhiszem

 

Léleklantom most halk húrokat penget.

Mélyülő csendek kottái

szerteszét hevernek,

rajtuk már Május lépked kábán,

mint aki végre hazaérkezett,

a reményt is magával hozva,

ha egyedül is, s ha árván…

 

Nehéz út után merészen,

hangosan dudorászva

szívét egészen kitárja;

Harsány-zöld ruhában

üdvözölni a fák eléje futnak

nárciszok mosolyát kötve csokorba,

miközben madárkórus hangol

lázas lármasággal

egy nem-online világban,

hol minden szív-hangszeren

játszani tudnak,

s a gólyák - bár sosem tanulták-

most léleklantomon

megszólaltatják a csend-zenét,

szárnyaik alá bújó fészek-meleggel

befogadnak engem is éjjel,

míg eső-áldás érkezik a széllel.

 

A várakozás gyermeki örömével

hallom levélrügyek neszét:

csak élni akarnak ők is, szenvedéllyel,

és hallgatni újra meg újra

a megunhatatlan tavasz-mesét:

a mindent megadót, a semmiért…

 

Ahogy rég, most is Május meséli el,  

s neki elhiszem, odavan az életért.

 

 

 

 

 

 

Rozella•  2021. április 11. 15:02

kukucs:)



kukucs :)

 

szél hozott

de nem visz el

egy másik világba

csak átemel innen

hol könnyű hinnem

semmi nincs hiába

felhőfüggöny mögül

mert sosincs bezárva

kikukucskál a szerelem

életbe halálba

s kinyújtott kezemen

 utat talál

 április nem téved el

 új zöld ruhában

 besétál a mába

 




Rozella•  2021. április 3. 18:28

Áprilisi meditációk

 

 

Áprilisi meditációk

 

 I.

 

Évszakváltó léptekkel belém oson

Április,  a bolond.., de mi múlik pár fokon?

Vagy csak szeszélyét próbálgatja rajtam,

hogy megtudja, ébred-e még hajlam

szeleburdi, tündér-tavaszra bennem,

miközben bent, a szétsugárzó csendben

lassanként újra kiegyenlítődnek

rendben, már-már megszokottan,

ismeretlen-ismerős szélsőségek.

 

Olykor nyíltan, máskor csak titkon,

tág pupillájú, pimasz kis pillanatképek

a hátam mögött kajánul összenéznek,

mikor a görbülő szájú felhőt faggatom,

mesélje nekem el, mit lát odaföntről,

ahová nem ér el már földi világ zaja,

ahol a tiszta kékség a lelkemen szörföl,

.. de ő csak sír, s nem mondja mi baja.

Érzem, valami fényeset hullat rám,

úgy pereg szívemre, mint Isten szava.

 

Pár csepp remény a világegyetemből

örök nyomot hagy rajtam, akár a tavasz

szivemre ömlő öröme-bánata. Értek a jelből.

Megtartom ami jó, elhagyom, ami nem az.

Még gyorsulva tágul minden szívverés-ütem,

mi elmúlik egyszer velem, vagy nélkülem.

Akkor majd felhőknek támasztom a hátam,

kiülök egy lázas hullócsillag peremére,

Szeretet, Nap és Hold lesz a tarisznyámban,

s emlékezni fogok minden szerelemre.

 

*************************************************************************

 

II.

 

Az április  most épp olyan szeles s heves,

amilyen  én voltam egy tavasszal,

melyik is volt az, már nem lényeges,

előttem az idő vezet pár utcahosszal.

A vele versenyt futó mitugrász szél

szívet-lelket kavar, vágyat csillant,

folyton szavamba vág, visszabeszél,

felkapcsolja bennem a napvillanyt.

 

Égig tágult ablakomban bámész virágok

nyílnak, s kertemben az örök-zöld

újraéled, intenek felém kinyíló világok,

a sosem-volt valóság minden űrt betölt.

Álmom rózsaszínű  barackvirág most.

Illatvarázsban, fényszárnyú éjben létezem,

szememben kis kékszárnyú lepke szálldos,

míg éj-pillantásodba vágyva megérkezem.

 

   

 

 

Rozella•  2021. február 21. 22:56

Ismeretlen madár

 

 

Ismeretlen madár

 

Éjfekete szemén a szónak

látom elfáradt, s aludna már.

Arcán lassan lecsorog a holdcsónak,

szája szegletén gubbaszt egy madár.

Fészket nem rakó, ismeretlen faj lehet,

mely szárnyait lebbentve épp elrepül.

Csőrében tartja meg nem írt versemet,

de nem ehető neki, inkább kiköpi…

Ám Isten néha csodát tehet,

akár észrevétlenül,

- hiszen még él, s elém hull véletlenül.

Hagyom pihenni, már ne zavarja semmi,

tudom, álmában mindig boldog,

 s ami rossz, holnapra elfelejti.

 

 

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom