Róza szóbazárja
szembogár
szembogár
ha nyár volna már
tó vizén ringatnának
susogó nádak
ha ősz lenne már
bíbor pillanatmadár
szívemre szállna
ha tél volna már
vadludakkal repülnék
tavasz elébe
ha tavasz lenne
gyilkos fagytól megóvna
egy szem bogár is
/ köszönet az ihletért skarynak :)/
Hat tyúk tava :)
:
Hat tyúk tava :)
Hat tyúk tavában úszkálok,
taraj-hullámok hajló hátán,
ments ki innen, ó én hercegem!
A parton gonosz kakas vár rám.
Ne kacsázz túl sokat e tavon,
nem lesz a víz itt gyűrűknek ura,
tollam száradjon el a napon,
ha nem hattyú volnék, bármily fura.
Hat tyúk tavában a rút kiskacsa
tán anyjához készül, ó én hercegem,
hártyás lábbal eltáncolt csa-csa-csa,
csókolj meg, hogy piruett legyen!
Ne tévesszen meg a kotkodács,
ha „ múlt ifjúság tündértaván”
’hattyúi képem majd felmerül',
mint Nessie a Loch Ness taván.
Ó hercegem, a meséket hagyjuk,
mert végül az igazság kiderül,
sem egyetlen, sem a hat tyúk
az árkon túlra sohasem repül.
te volnál
te volnál
zöld szemű hercegem
ifjúvá vénült párom
mint Helenának Parisz
életem halálom
minden érző sejtem
szívdobbanásom
rajongó éji csendem
szerelem mely teleportál
túl az időn túl az álmon
örök férfiideálom
te vagy te volnál
tudom hiszem képzelem
mindent megbocsátanál
nekem ha te volnál
minek, kinek, miért…
minek, kinek, miért…
minek írok én már
ha elment a hajó
kinek írok én már
ha ’nem írni volna jó’
minek írok én már
elszáll a gondolat
kinek írok én már
ha minden úgy maradt
miért írok én már
magamtól kérdezem
abba is hagynám már
ha /le/fognád a kezem
minek írom én már
a szóbazárom tele
ha hó nélküli tél vár
a hócipőm meg tele
miért írok én már
csak egyszerűségeket
mert ezekért nem kár
ha törli emlékezet
minek írok mégis
a kérdés tán költői
de van egy hipotézis
ugyanazért amiért a világ költői.
/ műfaj: fanyarka ;/
Tükör - képek
Tükör - képek
Diót török a madaraknak,
cserébe remélem rám szavaznak,
vagy ez már vesztegetés?
Engem is zsarol a tavasz,
ha nem várok rá behavaz,
hóasszony leszek, na és?
Mi tehetnék, diót török,
haraszt nem fúj, szél nem zörög,
csak az eső csurran-cseppen.
Tükörbe néz a vasárnap,
visszanéz az elmúlt pár nap,
ráncok ellen nincs tüntetés.
Nem is lehet eltüntetni,
ez nem olyan, mint a zokni,
hozzászokni? Hogy tegyem?
Kávémban kereng a kiskanál,
ám tükrében nem talál
se tavaszt, se vigaszt… csak engem.
/ műfaj: fanyarka ;) /