Róza szóbazárja

Rozella•  2020. május 25. 19:12

Fekete kendőben

 

Fekete kendőben

( a Hargita lábánál )

 

Óriás fekete-fenyő-karok

tárulnak az ég felé,

hűs májusi esőben

a Hargitába kapaszkodnak,

ahogy anyjába a gyermek.

Úgy hiányzott már

nekik az az ölelés,

sírni sem szégyellnek,

ha megpillantanak

egy-egy sötét felhőt

ott fönn a bérceken.

Onnan ereszkednek le 

nehéz, fekete kendőben,

gyászba borultan,

haza-érkezőben.



Rozella•  2020. május 17. 17:15

fél elem


fél elem

 

házfalak mellkasán málló anyajegy

az UV-tól kaphatták emlékbe

mikor a szívemre szakadó jéghegy

csúcsa beleolvadt a mélybe

 

most szimultán hullámzik a fény

ultramarin ereimen átfut a félelem

talán nem is vagyok én emberi lény

csak az univerzumból egy fél elem

 

a szemem a kezem sem a tulajdonom

sejtjeim másik féllel olvadtak össze

e szimbiózisban meg nem tudhatom

mit jelent a soha és mit az örökre

 

de a házfalak egyszer leomlanak

betemetik ami megmaradt nekem

s elfoszlik köddé az összes pillanat

nem marad itt más csak egy fél elem

 

 

 

Rozella•  2020. május 9. 19:24

ragozunk, rímelünk...:)


ragozunk rímelünk… :)

 

ragozunk és rímelünk

magunkból majmot mímelünk

magyar nyelven oly jó vihogni

komolyan hogy is lehetne bírni

ami beszorul azt ki kell írni

teszünk veszünk egyet mást

főleg levegőt s reménykedünk

hogy amíg csak itt leszünk

ős-sejthalmaz is lesz velünk

jelenben jelenleg keressük a nyerőt

stopperral mérjük a jövő-időt

ez jutott nekünk  múlt-homokóra

futtában állunk meg egy szóra

olykor elmenőben is érkezünk

a mi házunk a mi várunk

s pár tiszta hang az énekünk

legtöbbet digitálisan dumálunk

de amit tényleg meghall a szívünk

nem kicsit fals de legalább sajátunk

az egész ragozott kis életünk…

 

 


Rozella•  2020. május 1. 18:59

a május eljött

 

 

a május eljött

 

a május eljött

ajándékba szelíd esőt hozott

fákra aggatta s felhőpapírra írta

mit el nem áztathatott

olvasgatom csendes cseppszavát

nem tudom hogyan talált meg

engem szomjas merengőt

ki csak dudorássza a tavasz dalát

magában és téged kérve kér

ne tarts szívem fölé ernyőt

 

 

 

Rozella•  2020. április 29. 19:54

megmaradni

 


megmaradni

  

fölöttem vonuló felhőgalaxis

belőle éltető apró cseppekben

infúziót kap egy globális praxis

nem értem csupán része lettem

 

 mint annyi más embert a világon

körbevesz száműzött léleksereg

 a 'semmi ágon' ott az igazi otthon

talán nekik  nekem s  mindenkinek   

 

ha lent majd  kihunynak a fények

de addig még jó itt a földön lenni

és mint valami mesebeli lénynek

mégis sikerülhet megérkezni

 

oda ahová vágyom s lebegtetett

törékeny szabadság-szárnyon

lepkeként röptetni tova az életet 

s megmaradni itt-ott egy virágon





Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom