Róza szóbazárja

Rozella•  2019. november 16. 19:16

F/r/ázisok


F/r/ázisok

 

Fülel a csend. Kérdezne még.

Égre néz, belebotlik az éjbe,

„benne hallgat a sötétség”,

… de arról, ha lent néha fényt lát,

talán mégis szólni kéne…

mert nem látszik most a Hold, 

a sok felhő eltakarja, ki tudja 

eléri-e a holnapot

az éjszaka száz polip-karja?

Bevonzott a 'szombateste'.

Becsempészte magát észrevétlen

ide mellém, - ilyen természetű

a beste, felírja nekem a sötétre,

hogy semmi sem véletlen.

Mindjárt hét, de nincs még késő,

nem én kések, csak a fázisok

közé került egy homokszem.

Tudom, Óz a nagy varázsló,

én prózaian csak Róza vagyok.

Sorba szedve néhány fényesebb szó,

nekem a szürke köd kiábrándító,

de nem segítenek a csillámporok,

s amit nem mondhatok, arról hallgatok...

Talán ezért is ilyen vacakok

a szombat esti f/r/ázisok…

 

/az idézet Petőfi Sándor Falu végén kurta kocsma c. verséből való /

 

 

 (néz, lát, fülel,  hallgat, becsempészte, késő, fázisok, véletlen ) –  megadott szavak felhasználásával…



Rozella•  2019. november 13. 11:05

a 'nagy utazás'


a ’nagy utazás’

 

állva kell végigutaznom

nem bánom látom más is ezt teszi

a tömeg áll csak a lépcső mozog

folytonosan le is fel is vezet

ügyesen kell fellépni lelépni

időben hogy ne legyen baleset

már csak meg kell találni melyik

peronra is kellene menni

mindenki épp indul vagy érkezik

hömpölyög a valahonnan valahova

útközben  még át lehet gondolni

mindent gyors be-és kiszállások

vigyázat az ajtók záródnak

aztán már csak harsány plakátok

suhannak el a sötét falakon

akciós feliratok olvasnak

fura zajos csendeket telefonokat

nézeget az unalom a közöny

behunyt szemmel is átnéz a gondokon

állok én is türelmesen kibámulok

a legtisztább ablakon

az üvegben néha látom magam

csak néhány elmosodó pillanat

játszik az időnek főpróba

amint mélyen a felszín alatt

valami fogódzóba kapaszkodom

… …

érzem a huzatot fölfelé menet

már mosolygok amott egy darab kék ég

visszamosolyog látom a szemed

a kezed integet már nem állok

végre nem a lépcső mozog én  

repülök  jó veled újra a föld fölött 

 

 

Rozella•  2019. november 10. 19:31

Az vagy

 


Az vagy

 

Az vagy

amit gondolsz, amit érzel,

amit leírsz,

amit elrontasz…

Az vagy, amit álmodból

egy csillag kiolvas.

Amit nappal kimondasz:

zanza, sok apró életjel,

köztük fel-felvillanó

sóhajok, apró fénymagok,

mit csillagok közé szórsz

minden éjjel.

Az vagy, ami elszáll

az ébredéssel.



 

 

Rozella•  2019. november 7. 10:20

tört énekek


tört énekek

 

nyárból való

történetek

hol a nap hol a hold

keringenek

álmok szállnak

 tört énekek

szél zenél eső dalol

a tegnap száján

a mosoly máig ér

 a bánat hosszú keze

keringőre kér az ősz

lassan véget ér

csendesülő zene

lecsengő akkord elzeng

 itt kint ott bent

 kezdődik

a tél éneke

 



Rozella•  2019. november 6. 18:55

látszatok és jelentések



látszatok és jelentések

 

itt már minden tetted

közszemlére tetted

 

képtelen álmaid

képei belepték a falat

 

mégis sokszor képtelen

csupasz falak várnak

 

egy falat boldogság is 

megakad a torkodon

 

sötétben égő érzés a félelem

oltani vízzel nem lehet

 

s lámpádba az a fél elem

ha sötét lesz kevés lehet

 

jó volna másik világra lelni

mert itt nem jó ez bizony

 

szemed megakad egy másikon

de pechedre túl magasan van

 

neked elérhetetlen ráadásul égő

beismerni  nem is ég  egész más ikon  




Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom