Róza szóbazárja

Gondolatok
Rozella•  2019. február 11. 11:20

Árverés előtt


Árverés előtt

 

Elrejteném, de nincs rá módom,

meg aztán miért is tenném?

Olyan lettem, mint egy vén komód,

hát tessék! huzigáld ki az összes fiókom!

Úgysem találod meg, (fogadni mernék),

ami annyira a szem előtt van,

mint albumban sok képtelen emlék...

 

Talán nem is keresed, hisz kacatok közt

turkálni  kinek is volna kedve?

Csak én hittem sokáig naivan,

(szent ég!), hogy néhány semmiség

is érték, annak, aki pont ezt kereste...

Pókhálós lett a fal is a komód mögött,

tudod, évek óta nem volt itt kifestve.

 

Történetek, álmok, mesék, látomások,

a fiókok szőtték, mint hálóját a pók

(mert ez a nagy várakozások kora),

ő sem tudja mire vár, de ha eljön az este,

jól jönne neki  még egy utolsó vacsora,

mert nem tudhatja, zsákmányra lesve,

hogy holnap a vaterán egy ódon komód

titkos fiókokkal, és mögötte a pókkal

együtt lesz elárverezve…

 




Rozella•  2019. február 9. 20:59

Másképp


Másképp

 

Elmondhatnám, biztos lehetne másképp.

Gépiesen írnék meg minden verset,

és nem számítana mi volt a szándék,

ami gyakran más, mint a végkifejlet.

 

Fölül csak betölteném azt a pár szót,

megadnám az épp aktuális nyelvet,

választanék formát, vagy annak látszót,

s a gép dobna egy vadiúj szonettet.

 

Olvasnám a furcsa, gépies lírát,

mint igazi verset, mint egy valódit,

amiben pár szót talán Isten húz át...

 

Hallgatnék rá, végül megírnám másképp,

habár a gép okos, csak sokat lódít,

s ha igaz lesz, a Teremtő rábólint...

 

 

 


 

Rozella•  2019. február 4. 14:59

Február, kora-tavasz


Február, kora-tavasz

 

Hetvenes úr, semmi kis dalt dúdol,

mintha lenne most újra kamasz,

szíve egy domboldalon barangol,

ahol már nyílik sok régi tavasz.

 

Könnyű kis séta, mindennap kijár,

hiányolná a táj, ha nem menne,

egyedül teszi meg, megszokta már,

csak viszi a lába, mikor merre…

 

Egyszerű kis rímek, dallamok

ma befészkelődnek a fülébe,

eldudorásszák neki a holnapot,

március toppan boldogan elébe,

 

és nevetve köszönti: Jó napot!

Látja a lányt is, ahogy fut felé,

a hajában apró, színes csatok,

s egy szellőtincs mintha érintené...

 

Sétája mára véget ért, hazaérkezett.

Asszonya aggódva a fejét csóválja:

„Sál nélkül mentél? Ne becsüld le a telet!”

de ő csak mosolyog.., a tavaszban járt ma.




Rozella•  2019. január 18. 16:26

Januári könnyek


Januári könnyek

 

A hó elolvadt.

Téli csenddel a szél üzen:

ne hidd, nem állt le,

csak szünetel a szélüzem,

erőt gyűjt a holnaphoz.

 

A naptár gyorsan lapoz

egyet előre, egyet

meg visszahoz eltűnődve

napon, holdon, csillagon..,

nekik fájhat-e a múlás vajon?

 

Mert ha nem, miért sírnak

ott messze fenn a felhők?

Vigaszt keresve

földre hullnak mind a könnyeik,

ahol valaki mindig... sírni segít nekik…




 

Rozella•  2019. január 12. 19:24

a pillanat születése

 

a pillanat születése

 

valahol éppen nyár van

hol szikraröptűek a fények

és szemek forró sugarában

hirtelen szerelem éled

 

pőre lánggal mit a szél szít

szívek olthatatlan tüzei égnek

mintha egymást világító 

fényes ikercsillagok lennének

 

majd elrejtőznek őszi csendben

parázsló levélszőnyeg alatt

s izzásukból megszületik az ében

éjben egy időtlen pillanat




Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom