Róza szóbazárja

Gondolatok
Rozella•  2020. október 26. 16:10

a délután halála


a délután halála

 

füst fojtogatja a gyanútlan

októberi délután nyakát

orvul támadja meg

mikor épp a napsütésben sétál

önfeledten évődik a széllel

lebegő levelek után kapkodva

aztán már csak a levegő után

sóvárog szíve alig-alig dobban

becsapva elárulva

senki nem volt még nála jobban

 

láthatatlan háttér-sugárzások

parazsa belobban félelmet szítva

szembogár-máglyák gyúlnak

hideg fázékony otthonokban

imbolygó árnyaiként a múltnak

mint régi petróleumlámpák

falhoz lapulnak

 

fakó fényük mellé odatelepül

az este fekete ruhájában

óvatosan lassan közeledve

mint egy óriás tépett tollú madár

mi megpihenni a sírra száll

és szárnyait végleg leengedve

ottfelejti magát örökre

 


Rozella•  2020. október 23. 18:24

A józanság bora


A józanság bora

 

Ünnepek sorából újabb veszik köddé,

ha félelem-kordonok terelik a lelket,

online terek zászlóin ott leng az ’örökké’,  

míg gender-lidércek szívják az értelmet,

de a testek még wellneszezni járnak,

mert aki teheti, otthon nem marad,

megjártatja szabadon még a szájat,

belégzi, s bent is tartja a vágyat,

relaxál,  jógázik, választ,.. - még szabad.

 

Száz év /magánya/ után is visszacseng

a„ Nem, nem soha!”, s  „a többi néma csend”.

Talán egy kiskocsmába épp berúgni ment

a múlt, valahol búsan a jelenen mereng,

megszokott magyar-mód, sírva-vigadva,

más terekből néz vissza ünnepeink sora.

Koccintunk, de rám a maligán nem hat,

poharamban nincs más, csak a józanság bora.

 

 

 

 

Rozella•  2020. október 17. 16:01

UFF! :)


UFF!

 

Szeretem én, de ami sok az sok!

Ma végre őszi napfény karolt belém,

s hogy mi végre tette?  Sejtem én,

és az októberi eső búsan eloldalgott...

Rosszkedvem batyuját is magával vitte,

na ki hitte volna? Hálából, hogy itt hagyott

kívántam neki további szép napot.

Most nem is tudom mitévő legyek?

Séta? Bicaj? Kutya? Vagy csak úgy legyek?

élvezzem a napot, sőt kicsit lopjam,

melengető sugarait télre bespájzoljam?

Vajon elállnak-e, dunsztom sincs mit tegyek?

Óh de mégis, - jut eszembe gyorsan,

három napja várnak kint a levélszőnyegek,

ha várnak, hát várhatnak! Uff! Meggondoltam,

kezdődik a Historyn az „Ősi idegenek..”,

hiszem is meg nem is, de felnőttmesének fajin,   

s én elcsábulok megint, hát ez a mai storym  :) 

 

/ …persze törne fel, mint a zubogó forrás

 belőlem a líra ma is, de elég volt a vízből,

 nem tölthetem sírva a szombatot, nem vitás,

 ma csak könnyezni akarok..,  a nevetéstől…:) /   

 



Rozella•  2020. szeptember 28. 22:04

Hiába-valóságok


Hiába-valóságok

 

Színeket szül az ősz a meg nem festésnek,

csak enyhítsék, oldják fel titkon a sötétet;

szülessenek hangok is a meg nem hallásnak,

hogy amit nem lehet, mondják el másnak.

 

Kellenek az estéket körbelengő mesék,

mik csillagsziporkákkal szállnak szerteszét;

alkossanak új hitet a hitetlenkedésnek,

s hagyják az emléket megmaradni szépnek.                                   

 

Összeérnek ismert ízei a szerelemnek,

mit ismeretlen vágyak újakkal kevernek;

kellenek sebek a be nem gyógyulásnak,

felszakadó hegek a láthatatlanságnak.

 

Kellenek nagy szavak… kell Élet és Halál,

amit örök körforgássá talán Isten formál;

kell íratlan törvény, mit csak a lélek érthet,

s kellenek versek még... a meg nem születésnek.




 

Rozella•  2020. szeptember 24. 23:47

Ma még

 

Ma még

 

Ma még a nyár zsong.

A szívgong rést üt a csenden,

rigó lopkod egy szőlőfürtről,

pár kék szemet elcsen,

aromát szív lentről, föntről,

édes kell neki, s ő bátran elveszi,

nem gondol a télre, most ez is rendben,

és a kert az idillt ma még elhiszi

e nyári szeptemberben.

 

Lassan minden rekord megdől,

holnap újra őszi esők jönnek,

kiömölnek igaz felhőkönnyek

a rég visszatartott égi légből,

valami hűvös áldás-özönlés,

elárasztja a lélek-tájat, de mi

ugye majd alszunk rá még párat,

mert ilyen az emberi önzés.

 

Az egész fenntarthatatlan élet

Istennek bemutatott rögtönzés,

mint ez a vers is, - egészen végletes.

Jó így,  ne legyen tökéletes semmi,

a nyár, az ősz, a színek, az illatok,

még a szerelem is tudjon múlni,

de ma még minden legyen kicsit

olyan mint én, - teljesen őshonos,

 múlt- és jövő-hiányos, lányos... de csitt!

 

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom