Róza szóbazárja

Gondolatok
Rozella•  2024. március 10. 11:11

Követés



Követés

 

A képzelt vázlat naivan eltúlzott.

Felskiccelt életre pasztell-halál.

Vasfoga nincs már, rég  kihullott,

most maradék ínyével rágicsál.

 

Lassan emészt fel, - lojálisan

tesz keresztbe  -  ódejófej!

Megint nyerésre áll globálisan,

lehetne máshol, de neki ez a jó hely.

Szétmálló múltak piramisában

illúzió alagutak, rejtett ősvájatok

visznek s visszahoznak, Ramadán van,

 

majd jön újra a Húsvét, az áldott,

mindig új és újabb feltámadások

követik a kozmikus parancsot,

létezések után újabb kihalások…

 

 Nem követem már, - tegyék mások.

Rozella•  2024. február 24. 13:09

Szökőnap


Szökőnap* 

 

Pimaszkodik az idővel,

megteheti most még,

de idővel majd megérti,

hogy nincs ahová szökjék.

 

A kör mindig kör marad,

mert tökély ez a forma,

bár kezdet és vég közé szorul

létünk minden napja.

 

A szekérre felkapaszkodik

sok-sok visszás gondolat,

Nap és a Hold kinevetik,

hiszen egyik sem tolat.

 

Csak ember hihet olyat,

amit nem mutat az óra,

kiesett időkkel sosem

számol a biblia és a tóra.

 

Teremtés és vízözön,

háborúk és béke napjai,

mind eltűnnek kézen-közön,

kutatják is korok tudósai

 

hová szökhettek a napok?

Ami elmúlt, miért lesz örök

viszály, miért békétlen jelen,

olaj a tűzre, - ördögi körök?

 

Szökőnap. Ember alkotta

naptár-gépezet kíséri végig

kimért időnk, de megszokta

már: ’a fák nem nőnek az égig’.  

 

/ Idén a szökőnap február 24.  Egyelőre még itt van, holnap majd meglátjuk...:) / 

  

Rozella•  2024. február 22. 09:14

akasa


akasa

 

a világ történése vagyok

akasából mélyig merítő

látnok szikár látomása

tojás vagy  tyúk dilemma    

fénybe szőtt szubsztanicája

 

legendák kérges talpán állok

kő a lengő kövön égig épülő

mérnök-álmok szilárd hídja

átszakított tudat-hegyek

sziklává csiszolt kínja

 

erők feletti erőterekben

még megfejtetlen lerakódás

rétegződik kanyonná bennem

de egyszer kibányász valaki

és rám bólint minden rendben

 

akkor majd én is összeraklak

végül szénszívű virággá válva

rezgéseidben tovább létezem

s míg te újra egészemmé leszel

én atomjaidra hasadva szétesem 

 

 

 

Rozella•  2024. február 20. 21:15

mandala


mandala

 

tobzódó vibráló színek

formák harmóniája

lenyűgöz e világ-virágok

szépség-esszenciája

 

szimmetria

 tengelyén

művészek

 ujjbegyén

csordul le a titok

 a lélek mélyeibe

rezgése

 orgonasípok

hangja

  templomok csendje

magába szív 

 elmondhatatlan

nem bódít

csak áthat

mint az álom

akaratlan

kozmikus spektrum

sejtekből épülő

belső univerzum

  

lüktetését érezni vélem

 mikrocsillagoknak

ahogy a tökéletességben

rám  ragyognak

 


 

Rozella•  2024. február 12. 13:56

te volnál

 

te volnál

 

zöld szemű hercegem

ifjúvá vénült párom

mint Helenának Parisz

életem halálom

minden érző sejtem

szívdobbanásom

rajongó éji csendem

szerelem mely teleportál

túl az időn túl az álmon

örök férfiideálom

te vagy te volnál

 tudom hiszem képzelem

mindent megbocsátanál

nekem  ha te volnál