Róza szóbazárja

Személyes
Rozella•  2024. szeptember 26. 20:33

Ha és ha...

 

Ha és ha...

 

Ha én festő lennék,

arcodra mosolyt pamacsolnék,

énujjam ecsettel

mázolnám szét és füledig

simítanám a tenyeremmel.

 

Ha zeneszerző volnék,

lekottáznám szívdobbanásaid,

ritmusukra születne a dallam,

szél röptetné felhőkig hangjait,

hogy majd esőként hűsítse ajkam.   

 

Ha szobrász lehetnék,

anyagba zárnám a pillanatot,

ami megnyitja belső teredet,

megtart egy időtlen mozdulatot,

s az örök-be formázza lényedet.

 

De ha költő lennék,

soha nem önteném szavakba,

sok sete-suta rímbe, mennyire szeretlek;

Betűt papírhoz köt néma fogadalma,

a vers hallgat, -  csak akkor beszél, ha eretnek.

 

 / valahonnan régből… :) /

Rozella•  2024. szeptember 10. 13:59

Félbehagyva


Félbehagyva

 

Hatalmas lendülettel fogott neki,

alkotni méltót, illendően istenit,

tudta, szándékát anyaggá teheti, 

ideákból gyúrta meg szintjeit.

 

Fej, kéz, láb, szív, zsigerek és erek,

megvolt mind, de valami hiányzott,

belé lehelte hát az érzékeket,

ám nyilvánvaló, itt Ő is hibázott.

 

Én sem kaptam többet, csupán ötöt,

pedig többre vágytam már akkor is,

a vélt hatodikkal ma is küszködök,

ha súgja: ’ te legyél a hetedik is’

 

Megértem Őt, így nem szidom mégse,

belátta, jobbá nem formálható e massza,

belefáradt végül a teremtésbe,

elkezdte,  de aztán félbehagyta.

 

Egyszer talán kedvet kap újra,

(a Teremtő félmunkát sosem végez),

s mint Istenség, önmagát felülmúlva,

magáról vett mintában engem leképez,

 

de hogy mondjam el Neki, hogy azóta

megtanultam tökéletlennek lenni,

és ha elérkezik egyszer a végső óra,

szégyellnék tökélyben elébe menni...




 

Rozella•  2024. április 23. 16:33

Költők játékszere :)


Költők játékszere :)

 

Játszanak velem költők kényre-kedvre,

két énem keverik, mint az ikreket:

egyik csak olvasgat, és mily' szerencse,

hogy csak a másik ír olykor verseket.

 

A jó öreg William, bár volna mesterem,

s ha úgy akarná, állhatnék színpadon,

játszhatnék sok drámát, és a szerelem

’prolongálva’-  volna, mindig műsoron.


Papírmasékból felépülő várak

mégis ellenállnak költők rohamának,

bevenni őket, már-már lehetetlen.

 

Ne higgyen senki szonettek szavának!

Úgy járhat mint én, de már késő bánat:

élő és holt költők játékszere lettem. 







Rozella•  2024. február 11. 11:06

minek, kinek, miért…


minek, kinek, miért…

 

minek írok én már

ha elment a hajó  

kinek írok én már

ha ’nem írni volna jó’

 

minek írok én már

elszáll a gondolat

kinek írok én már

ha minden úgy maradt

 

miért írok én már

magamtól kérdezem

abba is hagynám már

ha /le/fognád a kezem

 

minek írom én már

a szóbazárom tele

ha hó nélküli tél vár

a hócipőm meg tele

 

miért írok én már

csak egyszerűségeket

mert ezekért nem kár

ha törli emlékezet

 

minek írok mégis

a kérdés tán költői

de van egy hipotézis

ugyanazért amiért a világ költői.


/ műfaj: fanyarka ;/



Rozella•  2021. november 4. 19:34

'megbabonáz az élet deleje'

 

 

'megbabonáz az élet deleje' 

 

 

november pásztázza az egeket

duzzadó felhőpihe-párnán

alszanak csillag-gyerekek

 

ott van az enyém is árván

egyre a földet fürkészi

hol magához öleli a képzelet

 

s túl a mindenség magányán

nem tudja csak érzi

mi a szeretet

 

 *****

 

most a számvetés ideje

és a tavaszra kikelő álmok

megbabonáz az élet deleje

nem fog rajta semmi átok

a rég utat enged az újnak

felhőrostán fennakad az idő

a múlt cseppjei csendemre hullnak

s arcomra gördül az elviselhető

 

***** 

 

Még van egy kis lázam,

de a közérzet már javul.

Nem hiányzott most a nátha,

elkapott mégis, irgalmatlanul.

Hol szedtem össze, ki tudja?

Talán Pesten, Sárváron, vagy máshol,

(a két szputnyik  rég bennem landolt

asszem’ a MIR űrállomásról...)

Szeretnék a földön a maradni,

a túlélésben igazán  jó vagyok,

s látom, közeleg a téli hakni,

már díszítik a forgószínpadot.

Szájtátva nézem, s hallgatom a meséket,

.......................................  téged

"jó éjszakát gyerekek,

 álmodjatok szépet"  :)