Róza szóbazárja

Személyes
Rozella•  2020. január 2. 11:28

Talán idén...:)


Talán idén írok végre Verset is... vagy nem. :) 


„Véget ért a 2019-es év, és ebből az apropóból szeretnénk néhány érdekes statisztikai adattal meglepni téged.

2019-ben egy-egy szerzőnek átlagosan 7 verse jelent meg a www.poet.hu cím alatt. Tőled 1 verset publikáltunk az év során, ami kevesebb az átlagosnál. Ez sajnos túlságosan kevés ahhoz, hogy részletes személyes kimutatást tudjunk mutatni neked, azonban a Poet blogon minden évben közöljük a Poet statisztikáit, ami számodra is érdekes lehet. Reméljük, jövőre több verssel is megörvendeztetsz majd minket. :)

Ihletben gazdag új évet kíván a Poet.hu csapata!”

 


Megköszönve egész éves munkátokat én is kívánok a Poet teljes csapatának sikerekben gazdag, boldog új évet!

 

Rozella•  2019. december 4. 18:54

A musztáng :)


A musztáng  :)

 

Mindig vágytam egy musztángra,

igaz, én feketének képzeltem,

ez meg most szép, fehér-barna,

s lehetne a neve talán Kincsem.


Boldogan hintázik és nyerít,

egy pár hétig még az enyém,

elvágtat velem a gyerekkoromba,

pedig csak áll a szoba közepén...


Karácsonyra új gazdája lesz,

ő egy kis hercegnő első lova,

s én a fülébe súgtam: repítsd el

őt is egy boldog gyerekkorba..!


A lovacska bólogat, azt hiszem érti,

habár nem látok rajta szárnyakat,

de ami rajta múlik, biztosan megteszi,

nem lehetetlent kértem, s nem is sokat...

                         


 

 

 




Rozella•  2019. szeptember 12. 21:52

Gyerekszáj :)

 

Gyerekszáj :)

 

Mielőtt aludni megyek, még elmesélek valamit a kicsi unokámról, aki most16 hónapos. Persze még szükséges neki a pelus, de egyre rosszabbul tűri a tortúrát, ami a cserével jár… Ilyenkor kis versikékkel, dalocskákal vagy beszélgetéssel megpróbáljuk elterelni a figyelmét, hogy nyugton maradjon.

Ebből kifolyólag a Zengő ABC lett a kedvence, olykor 2-3 szó után szívesen befejezi a sorokat… és mire együtt végigmondjuk nagyjából kész is a peluscsere. Ma azonban valahogy nem volt kedve a zengő ABC-hez sem, ezért a „csip-csip csóka, vak varnyúcska…”   örökbecsű kis mondókát kezdte neki mondani a lányom, de az első sornál tovább nem jutott, mert Szofi azonnal „átköltötte”: „ cippcóka, cippcóka, vakkpityóka…”   és ettől nem tágított… párszor még elismételte, és azt hiszem ez a versike most már nálunk így marad…:)

Tegnapi eset: esti fürdés után öltöztetés, pelus… stb. és a szokásos ellenkezés. Azt mondja neki az anyja:  Jól van, maradj nyugton Szofi, mindjárt készen vagyunk, csak ezt a kis hálócuccot még felvesszük, jó...? Mire a kicsi megszólal: videjóója…

Jó éjt, szép álmokat mindenkinek! :)

 


Rozella•  2019. augusztus 31. 09:36

Kis kalandok a természetben :)

 

Kis kalandok a természetben  :)

 

A verseny

 

Bóklásztam épp, vargányát kerestem,

mikor az erdei fövenyen hirtelen

átsurrant előttem egy fürge kis gyík,

persze, meg akartam fogni, de az egyik

aprócska róka a három nagyfülű közül

(ki tudja addig melyik, hol rejtőzött ..?)

versenyzett velem, és a kis pimasz legyőzött.

A gyík megijedt,  és eltűnt egy lyukban,

de én még jobban, mert mi lett volna, ha

három rókafi a lábamra vadászik titokban?

 

 

A tó és fenekei

 

A tóparton ültem bánatos csendben,

lógattam a lábam, meg az orrom,

amikor a levegőből „landolt” épp előttem

két hattyú, azt se mondták: pardon!

Úgy fékeztek le, mint Tom, ha Jerryt üldözi

és megállni kénytelen,- vicces volt a vízen…

Nyújtották nyakukat, egész közel úsztak,

kémlelték a vizet, majd hirtelen lebuktak,

mintha fejen állnának, már csak az alfelük

állt ki a vízből, a többi eltűnt a tóban,

de engem felvidított  hófehér fenekük,

… biztosan megvolt a véleményük rólam…

 


Riadalom

 

Erdőszéli telken olykor megtörténhet,

'betévednek' nyulak, mókusok, néha őzek..

Bejönni könnyű, de kimenni nem tudott,

így tölthetett ott talán egy-két napot..

A szegény kis őzbak, amikor meglátott

menekült volna, de nem lelt kijáratot,

hirtelen megállt, tapodtat se mozdult,

talán a rémülettől teljesen leblokkolt,

mint aki kővé vált, attól félt, megesszük…

de lábainál fogva felemeltük, és kivittük

szegény megriadt állatot a kerítésen túlra.

Mikor magához tért, tán azt hitte álmodott,

percig meg se moccant, úgy bámult rám,

ő se látott még közelről ’asszony-állat’-ot,

.. észbekapott, s mint a villám eliramodott.

 

 

 

Rozella•  2019. augusztus 5. 14:49

Canale



Canale

 

Az Álom, a Szerelem, meg én,

lebegtünk hárman egy gondolán,

csillaghulláskor, egy canale vizén.

 

Az első már nem gondol rám,

ám én láttam nemrég egy képen,

és még mindig Ő.., ennyi év után.

 

Hirtelen jött egy igaz tévedésem,

 de sokáig tartott mire elhagytam őt,

aki rám hagyta a múlt időt egészen.

 

Bejárta nélkülem a csillagmezőt,

remélem, megtalálta ott új otthonát,

más életet kapott, jobbat, élhetőt.

 

Lehettünk volna boldog család,

kitartva együtt jóban, rosszban...

’A sors mást akart’, - tán ezt mondanád.

 

…és jött valaki, mikor nem is vártam,

röppentek évek, ..már nem kellettek ódák,

sem ’elbocsátó szép üzenet’, hogy elbocsássam.

 

Olyan valósnak tűnnek a képzelt csodák,

de tudom az Álom, a Szerelem, és én,

nem vagyunk mások,.. múló tercinák.

 

 Felhőcsónak úszik, benne a ’Te meg Én’,

egyszer majd kiköt egy hulló csillagon,

s addig.. elring valahol egy canale vizén.


/05.15./


 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom