Róza szóbazárja

Szerelem
Rozella•  2024. február 12. 13:56

te volnál

 

te volnál

 

zöld szemű hercegem

ifjúvá vénült párom

mint Helenának Parisz

életem halálom

minden érző sejtem

szívdobbanásom

rajongó éji csendem

szerelem mely teleportál

túl az időn túl az álmon

örök férfiideálom

te vagy te volnál

 tudom hiszem képzelem

mindent megbocsátanál

nekem  ha te volnál  

 

Rozella•  2021. február 11. 22:54

Lamúrok :)


 

Lamúrok  :)


irágok csokorba szedve,

A  rcokon fülig mosoly,

amúrok bonbonba rejtve,

z tényleg viccesen komoly.

áthás puszik, könnyes kacaj,

él van még, de tavaszt akar,

dilli érzés, a legszebb titok,

em árulják el Valentinok.

 

apfényben fürdenek a szívek,

A szemek szemtükröt keresnek,

P illants ide, én tartom neked… 

:)



 

Rozella•  2020. október 18. 11:50

évszakválasztó

 

évszakválasztó

 

ha friss tavaszod én lehetnék

arcomon a felkelő napot

lángolni látnád és selyem-lenge

lombruhámon áttetszene

kinyíló mosolyod

 

ha lángoló nyarad lehetnék

a forróságban is menedéket

lelnél még ölem tüzéből is

kimentenélek

csak hogy te ne égj meg

 

ha csendes őszöd volnék

hoznék időt ami kedves neked

és rőzseláng helyett

máglyán égetném el

amit szétszór az emlékezet  

 

de ha csak hideg teled lehetek

-tavaszból nyárból őszből is kiűzve-

fagyoktól félve nem kell dideregned

mert én itt leszek hogy dobhass

valami éghetőt a tűzre

 



Rozella•  2018. február 21. 15:48

szalmaláng


szalmaláng

 

felvillanásnyi időre marad

mint a virágillatú tavasz

kipattanó szeleburdi kamasz 

röpképtelen zöld lételem

színes szó-pihék a légben levitálnak

reménytelen csupasz madárhad

ha repülni tudna de jó lenne

szabadon szerelem-szirteken

csillagok mellé pihenni ledűlne  

de mivel régóta nincsen szárnya

szél hozza szél viszi a világba

mégsincs szüksége másra

csak egy kis szalmalángra

 



 

Rozella•  2017. november 8. 16:37

Moratórium


Moratórium

 

Őrülten konok, valamit mindig akar,

de mindig mást, mint amit lehet,

mintha fülébe egy egész szirén-kar

búgná az édenbe csábító éneket.

 

Nem tudta hol lehet a rejtőző sziget,

tűvé tette érte a föld minden zugát,

lázasan kereste tűzön-vízen át,

végül karnyújtásnyira talált egy lakat-lan szívet,

 

…és mert az érzés önkényes szívfoglaló 

(a valóságérzéke valósággal semmi),

többé ki már nem lakoltatható 

onnan, ahol végleg meg akar pihenni.