Sok kis kannibál

Rozella•  2024. március 16. 11:23  •  olvasva: 66



Sok kis kannibál

 

Csöndes cseppekben érkeznek,

hűlt helyekre halkan befészkelnek,

csemegéznek terített asztalon,

otthonosan jönnek, mennek.

 

Nem csapnak zajt, ó nehogy

felébresszék a szunnyadó napot,

de feltűnik álmosan, fésületlen,

lánghajából lógnak felhőcsatok.

 

Körülnéz az ismerős fénykörben,

majd zöldülő ágak közé rebben,

aranyát odarejti, mert sok kis kannibál,

foltosra falja a zöldet, s telhetetlen.

 

A lakoma kijár, téli koplalás feledve,

unalmas fűtengert harapnak színesre,

fecske-kék ibolyák, ezer-szín primulák

eképp sokasodnak,.. s köszönik nevetve.



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

ezerszingomba2024. március 22. 06:17

Lánghajából lógnak felhőcsatok - ezt látom és megmosolyogtat...

Rozella2024. március 21. 21:25

@Krisztinka: hálás ❤-vel köszönöm! :)

Rozella2024. március 21. 21:23

@S.MikoAgnes: Kedves Ági! Köszönöm az olvasást, örülök, hogy tetszett! TE is autodidakta kertészkedő ember vagy, és aki a kertet szereti...:)

Rozella2024. március 21. 21:20

@csillogo: Valaki teremt, valaki gondját viseli, s van, aki gyönyörködik.. :) de lehet mindhárom együtt is:)

Krisztinka2024. március 17. 09:55

S.MikoAgnes2024. március 17. 09:42

@Rozella: Szárnyaló fantáziádból remek vers született!
Imádom!

csillogo2024. március 16. 19:41

@Rozella: ami jár az jár, ennek a sok kis kannibálnak örüljünk - rövid az életük, ( az ember sokszor beavatkozik, tesz ellenük ) ha akarom akkor az otthonosságuknak örülni tudok, másrészt őket is valaki teremtette ! :)

skary2024. március 16. 12:47

@Rozella: háátpeeresze :)

Rozella2024. március 16. 11:31

@skary: szótagolva írsz? és úgy is olvasol? :)

skary2024. március 16. 11:26

jah kan nibál :)