Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Sok kis kannibál
Rozella• 2024. március 16. 11:23 • olvasva: 191
Sok kis kannibál
Csöndes cseppekben érkeznek,
hűlt helyekre halkan befészkelnek,
csemegéznek terített asztalon,
otthonosan jönnek, mennek.
Nem csapnak zajt, ó nehogy
felébresszék a szunnyadó napot,
de feltűnik álmosan, fésületlen,
lánghajából lógnak felhőcsatok.
Körülnéz az ismerős fénykörben,
majd zöldülő ágak közé rebben,
aranyát odarejti, mert sok kis kannibál,
foltosra falja a zöldet, s telhetetlen.
A lakoma kijár, téli koplalás feledve,
unalmas fűtengert harapnak színesre,
fecske-kék ibolyák, ezer-szín primulák
eképp sokasodnak,.. s köszönik nevetve.
ezerszingomba2024. március 22. 06:17
Lánghajából lógnak felhőcsatok - ezt látom és megmosolyogtat...
Rozella2024. március 21. 21:25
@Krisztinka: hálás ❤-vel köszönöm! :)
Rozella2024. március 21. 21:23
@S.MikoAgnes: Kedves Ági! Köszönöm az olvasást, örülök, hogy tetszett! TE is autodidakta kertészkedő ember vagy, és aki a kertet szereti...:)
Rozella2024. március 21. 21:20
@csillogo: Valaki teremt, valaki gondját viseli, s van, aki gyönyörködik.. :) de lehet mindhárom együtt is:)
Krisztinka2024. március 17. 09:55
❤
S.MikoAgnes2024. március 17. 09:42
@Rozella: Szárnyaló fantáziádból remek vers született!
Imádom!
csillogo2024. március 16. 19:41
@Rozella: ami jár az jár, ennek a sok kis kannibálnak örüljünk - rövid az életük, ( az ember sokszor beavatkozik, tesz ellenük ) ha akarom akkor az otthonosságuknak örülni tudok, másrészt őket is valaki teremtette ! :)
skary2024. március 16. 12:47
@Rozella: háátpeeresze :)
Rozella2024. március 16. 11:31
@skary: szótagolva írsz? és úgy is olvasol? :)
skary2024. március 16. 11:26
jah kan nibál :)