Róza szóbazárja

Játék
Rozella•  2024. július 22. 17:32

Esőtangó nyakkendőben

 

Esőtangó nyakkendőben

 

A  lankadó lét ma végre feléled,

megrakott felhőnyársakon kacag,

pácolva, pirítva sülnek nyers nyarak,

friss zápor locsolja, ízlik az élet.

 

Szertefröcskölte mind a bánatokat,

koccintásra veled csak jó bor méltó,

bíbor fényével megtelik egy mély tó,

magába zárva elmerült titkokat.

 

Esőkisasszonyt oly’ könnyű szeretni,

párja Pára szerint így szép az élet,

ma csuromvizesen állnak elébed.

 

Bőrig ázva a kedved nem semmi,

rád sem ismer a nyakkendőd szegény,

tangót táncolsz, s ezt imádom benned én.


(szonettfórum játék)

 

Rozella•  2024. április 29. 11:15

így szép


így szép

 

ma nyár zsong

hűs lég száll

nap nem tűz csak szél jár

lomb rejt a perc áll

nem tört még ép

úgy vár mint rég

egy kép

nézd csend fest

kék tó két part

mit híd köt

bölcs ív

pár jó szó

 

csak

fény leng fenn

és lenn

 

itt két szem hív

ott te vársz rám

nem múlt

most él

a vágy a dal a szív

nincs más szó

csak te meg én

mondd ki hogy így jó

egy hang bong

nem bánt

nem tép

halk nyár zsong

de várj még

rejtsd a szót

ne mondd ki

így szép



Rozella•  2021. május 10. 14:13

Ááááááá…. :)



Ááááááá…. :)

 

Tegyünk ékezetet az á-ra

soha ne aggassuk fel a fára!

Faágon megbámulná egy ara,

csípeje rengő, ringó a fara.

 

Ki választotta e szépséges arát?

Kinek ringatja vajon a farát?

Kelendő a menyecske, magas árát

vőlegénye fizette,.. aztakutyafáját!

 

Az kutyának faját a családfája

megmutatja, s ha faj, nagy az ő ára!

Vőlegénynek is van pedigrés kutyája,

drágább mint az ara,...  aztakutyafája!

 

 

 

 

 

Rozella•  2020. június 13. 19:50

képek és képtelenségek


képek és képtelenségek

 

I.

 

Táncoló fényfolyó, égi partokon

sötétből születő mágia, örömfoton,

ősdelej varázslat Isten homlokán,

színszűrő nélkül a lélek titokfalán

áttör, mámoros szívembe bevilágít:

sosem látott még ily’ túlzó evilágit.

 

II.

 

fehér habok egy viadukt felett

levegőben az élet tartóoszlopai

stabilan állnak engem navigálnak

vitorlákkal elcselleng a képzelet

mormog a szél őrölnek isten malmai 

de hunyt szemem látja azt ami

nincs  nem volt  sosem lehet



 

Rozella•  2019. augusztus 24. 21:39

Egy római nő


Egy római nő

 

Régi-új bódék, díszes sátrak sorakoznak

a téren, az augusztusi hőségben

magukhoz húznak és szerfölött

kíváncsian kérdik: mit keresek én itt?

Csábító, színes kelmék között,

ahol válogatok, mintha vennék

valamit, ami enyém volt valaha,

s amit most újra felismernék…

Kirakodva sok kézműves, remek

portékát kínál, hallani alkuk sorát,

az emberek arcán széles mosolyok:

Petronius harsányan ugratja Senecát

'miféle költő, ki nem üli szőrén a lovát!?'

 

Harcosok, katonák, gladiátorok,

csillognak a pajzsok, s fényes kísérettel

amott maga Claudius császár közelít,

körötte nagy csapat páncélos lovas,

aranyozott bigája se épp ócskavas.

 

Fehér ruhámban római nő is lehetnék,

nemes szépség, előkelő, karcsú és magas,

hajamban zafír ékkő, rajtam tunika,

s ha így átváltoznék hipp-hopp hirtelen,

az maga volna a nyolcadik ókor-csoda!

Talán nem is venné észre senki sem,

egy római város színes forgatagában,

hogy fibulám alól kivillan a vállam,

hátranézek kacéran, de nem látok senkit,

ki bátor gladiátorként követni merne

engem Savariában; talán nem ismer fel,

hisz kétezer évet fiatalít rajtam az idő,

s nem vagyok neki más, csak egy római nő.