Róza szóbazárja

Sok kis kannibál

 

Csöndes cseppekben érkeznek,

hűlt helyekre halkan befészkelnek,

csemegéznek terített asztalon,

otthonosan jönnek, mennek.

 

Nem csapnak zajt, ó nehogy

felébresszék a szunnyadó napot,

de feltűnik álmosan, fésületlen,

lánghajából lógnak felhőcsatok.

 

Körülnéz az ismerős fénykörben,

majd zöldülő ágak közé rebben,

aranyát odarejti, mert sok kis kannibál,

foltosra falja a zöldet, s telhetetlen.

 

A lakoma kijár, téli koplalás feledve,

unalmas fűtengert harapnak színesre,

fecske-kék ibolyák, ezer-szín primulák

eképp sokasodnak,.. s köszönik nevetve.

 

„ A méhek élete …nem csak játék és mese, már a róluk szóló legnépszerűbb könyv, a Maja, a méhecske is igen realisztikusan indul: az épphogycsak megszületett Maját figyelmezteti a felügyelője: mostantól a legfőbb dolga a társadalom vég nélküli szolgálata lesz. Nincs mese, dolgozni kell.

A méhek közösségének legnagyobb részét a dolgozók teszik ki, amelyek mindig nőneműek és rövid, mindössze négy-öt hetes életük során folyamatosan munkában vannak.

Világra jövetelük utáni első három napjukat takarítással töltik, hogy előkészítsék a termeket a következő generáció számára, majd megkezdődik a mindennapos robot. Pollengyűjtő körútra általában csak az idősebb egyedek indulnak, mert a kaland veszélyessé válhat, ilyenkor a néhány centis állatok akár nyolc kilométer sugarú körben távolodnak el a kaptártól, méghozzá igen sokszor, egy kiló méz előállításához ugyanis négymillió virág meglátogatására van szükségük.

Szárnyaikkal percenként tizenegyezret csapnak és mézgyomrukban hetven milligramm nektárt szállítanak, ami nagyjából a saját súlyukkal egyenértékű. Mindezt pedig azért, hogy (egész életük során) mindössze egy kiskanálnyi méz tizenketted részét elkészítsék.

Mikor a teánkba belekeverünk két kanál mézet, huszonnégy Maja teljes életművét fogyasztjuk el. ..."

Az idézet az alábbi honlapon lévő cikkből való:  https://raketa.hu/hogyan-keszitik-a-mehek-a-mezet

A többi  érdekes dolgot a méhekről ott (is) olvashatjátok... 

 

 

Egy római nő

 

Régi-új bódék, díszes sátrak sorakoznak

a téren, az augusztusi hőségben

magukhoz húznak és szerfölött

kíváncsian kérdik: mit keresek én itt?

Csábító, színes kelmék között,

ahol válogatok, mintha vennék

valamit, ami enyém volt valaha,

s amit most újra felismernék…

Kirakodva sok kézműves, remek

portékát kínál, hallani alkuk sorát,

az emberek arcán széles mosolyok:

Petronius harsányan ugratja Senecát

'miféle költő, ki nem üli szőrén a lovát!?'

 

Harcosok, katonák, gladiátorok,

csillognak a pajzsok, s fényes kísérettel

amott maga Claudius császár közelít,

körötte nagy csapat páncélos lovas,

aranyozott bigája se épp ócskavas.

 

Fehér ruhámban római nő is lehetnék,

nemes szépség, előkelő, karcsú és magas,

hajamban zafír ékkő, rajtam tunika,

s ha így átváltoznék hipp-hopp hirtelen,

az maga volna a nyolcadik ókor-csoda!

Talán nem is venné észre senki sem,

egy római város színes forgatagában,

hogy fibulám alól kivillan a vállam,

hátranézek kacéran, de nem látok senkit,

ki bátor gladiátorként követni merne

engem Savariában; talán nem ismer fel,

hisz kétezer évet fiatalít rajtam az idő,

s nem vagyok neki más, csak egy római nő.

 

 

 

 

Tündérhon - Kappadókia

 

Tündérkéményeken bazaltsipka,

faluk tufa, koruk pár száz millió,

belsejükben rejtett barlangok titka,

és tündérek őrzik, ez nyilvánvaló.

 

Mindent tudnak már a geológusok,

kiderült mit tett a víz, a nap, a szél,

Kappadókiában csak az marad titok,

amiről tündérek lábnyoma mesél.

 

Ott élnek most is, ez az ő otthonuk,

menj, lásd a saját szemeddel is végre,

ők nem hagyják el ősi tündérhazájuk,

mindenkinek él ott egy saját tündére.

 

Tiéd is ott lakik egy tündérkéményben,

melynek ajtaján  ki-be jár a szél, a víz, a nap,

mégsem tudják mi jár egy tündér fejében,

kívülről nem látszik, csak egy lávakalap.

 

 

  /07.10./

Ősszel készül…

 

( padlizsánkrém télire - ahogy én szoktam )

 

Ősszel készül, de már gondolva a télre,

természetes vitamin, szendvicsre, kenyérre:

 

Végy 10-12 darab szép fényes padlizsánt,

és szabadtűz fölött, egy rácson, vagy tárcsán,

 erős parázson minden oldalát jól süsd meg! 

/ha már fonnyad, barnul a héja, s egy kissé töttyedt,

tudhatod, hogy átsült, már ne süssed többet!/

 

Majd kicsit mártsd hideg vízbe /mert utána könnyebb/

a száránál megfogva, lehántani a sült héjat róla.

A száras végét is vágd le, aztán már csak egy-két óra

és szűrőbe téve, ha lecsöpögött a kesernyés leve

ott marad a vitaminbomba, remek lesz télire!

 

Ha kihűlt, darabokra vágva zacskókba rakhatod,

így ahogy van, kb. hármasával lefagyaszthatod.

Télen kiolvasztod, és készíthetsz belőle egy finom,

ízletes krémet frissen, hogy hogyan? Elmondom:

 

 

A megsütött, meghámozott, lecsepegtetett padlizsánt mixerben, vagy aprítóban összezúzzuk. / de ne túl pépesre!/ A padlizsánban sok apró, barna mag is van, ezt nem kell eltávolítani, de lehet kicsit ritkítani belőle. Ezután megsózzuk, adunk hozzá egy fej finomra reszelt (aprított), a levétől lecsöpögtetett hagymát, és 3-4 evőkanál (oliva) olajat, utóbbit apránként adagolva, folyamatosan kevergetve, ahogy a massza felveszi.

Ez lesz az alapkrém, ami már önmagában is finom, de tovább ízesíthetjük tetszés szerint, adhatunk hozzá pl.:

majonézt, kevés mustárt vagy tormát, fokhagymát, apróra vágott zöldpaprikát, kápia-paprikát, zöldfűszert, stb. Szendvicsre, kenyérre igen finom és egészséges téli vitaminbomba. Hűtőben még napokig eláll, de nem lesz ideje...

A készítését Erdélyben tanultam, ott úgy hívják: vinetta.  Jó étvágyat! :)

 

Praktikum:

 A padlizsánt lehet sütőben is sütni, de azért jobb a szabadtűzön, (már ha lehet), mert a füst, ami a lassú sütés közben átjárja, adja meg a jellegzetes aromáját, különleges ízét. A daraboláshoz célszerű fakanalat, fakést használni, mert fémmel érintkezve könnyen barnul, de az értékéből  nem veszít, csak világosan esztétikusabb.