Róza szóbazárja

Gyerekeknek
Rozella•  2020. október 4. 11:09

Ősz-mesék-2. Mintamókus


Ősz-mesék -2.

 

Mintamókus

 

Mintamókus szundikál

rejti még az erdő,

keresi az ökörnyál:

hol a kis tekergő?

 

Mintamókus gyűjtöget,

odúba halmozza

így várja a zord telet,

ha Mikulás hozza.

 

Mintamókus varrogat

egy szép téli bundát,

magának is tartogat

hosszút, meg egy kurtát.

 

Mintamókus fenn a fán

lendül ágról ágra,

nem bőg arra oroszlán,

s nem lép a farkára.

 

Mintamókus hazatér

öt kis mókus várja:

(az odú kész csatatér..)

mit hoz vacsorára?

 

Mintamókus boldogan

megöleli  mindet,

szétosztja amije van,

mogyorónyi kincset.

 

Mintamókus nem alszik

télen, mint a medve,

a hóra sem haragszik,

mindig jó a kedve.

 

Mintamókus kedvence

fenyőtoboz, s bükkmakk

erdőben nagy szerencse,

hogy ebből ingyen kap.

 

Mintamókus fenn a fán

biztonságban élhet,

talán ezért oly’vidám,

s szép a mókusélet.

 



Rozella•  2020. október 2. 19:38

Ősz-mesék -1. A diólevél

 

Ősz-mesék -1.

 

A diólevél

 

- Mit csinálsz itt és ki vagy te?

- kérdezte a diólevél.

- Én vagyok a gereblye,

 összeszedlek, ha leesnél.

 

- Miket beszélsz? Handa-banda,

csak a szád jár, tudom én!

Itt várok majd a tavaszra,

a diófa legtetején…

 

Megjött a szél, fújt egy nagyot,

s lehullott a diólevél,

estében csak sóhajtozott:

jaj, mi lesz, ha földet ér?

 

- Ne félj, nem maradsz magadra,

hisz megígértem neked én,

idehúzlak egy kupacra,

s ülhetsz majd a legtetején.

 

A gereblye szorgosan

épített egy levéldombot,

összehúzta gondosan

amit a szél széjjelhordott.

 

A halmocska gyarapodott,

- társaságban lenni jó -,

s egymás után lepotyogott

hozzájuk a sok dió.

 

 

 

Rozella•  2019. november 25. 20:28

Mikulásváró mese kicsiknek

 

 

Mikulásváró mese kicsiknek

 

Köd szitál és fényes a járda,

csillog az avar új koronája,

fölötte őrt áll egy fa-király,

kopasz fejéről a szél lerázta.

 

Fázik a Hold is, felhőbe bújik,

fészkeken hallgat a károgás,

valahol messze sűrű hó hullik,

megrázza szakállát a Mikulás.

 

Indulna, de nincs repülő-járat,

törölték mind a hóvihar miatt,

ennyi jó gyerek hiába nem várhat,

egy kis hidegtől meg nem riad:

 

jönni fog szuper, saját járgányon,

rénszarvasok repítik őt messzire,

átsuhannak zord, havas tájakon,

hogy elérjenek hozzád, pont ide..,

 

de addig még párat aludni kell,

kis cipő, csizma, legyen ragyogó!

A csillagok kórusa már neked énekel:

Hallod? „ Hull a pelyhes fehér hó…”

 

:)

 

 

 








Rozella•  2019. október 14. 20:42

tündérkert



tündérkert

 

 

pára-szoknya csipkegallér

kökényszemű  köd-tündérek

lába alatt aranytallér

összegyűjtik mind a fények

 

nyárfa alá elültetetik

talán kikel tavaszra

harmatvízzel öntözgetik

megnő három araszra

 

lesz belőlük galagonya

izzó szemű lányok sora

mire rájuk talál az ősz

nem őrzi már őket a csősz

 

szárnya nő a tündéreknek

röpködnek a nyárfa körül

ha fáradnak megpihennek

kint a kertben nézz csak körül

 

mennyi színes szoknya libben

keringőzik velük a szél

parázs lobban a szemekben

s míg táncolnak nem jön a tél

 



Rozella•  2019. augusztus 31. 09:36

Kis kalandok a természetben :)

 

Kis kalandok a természetben  :)

 

A verseny

 

Bóklásztam épp, vargányát kerestem,

mikor az erdei fövenyen hirtelen

átsurrant előttem egy fürge kis gyík,

persze, meg akartam fogni, de az egyik

aprócska róka a három nagyfülű közül

(ki tudja addig melyik, hol rejtőzött ..?)

versenyzett velem, és a kis pimasz legyőzött.

A gyík megijedt,  és eltűnt egy lyukban,

de én még jobban, mert mi lett volna, ha

három rókafi a lábamra vadászik titokban?

 

 

A tó és fenekei

 

A tóparton ültem bánatos csendben,

lógattam a lábam, meg az orrom,

amikor a levegőből „landolt” épp előttem

két hattyú, azt se mondták: pardon!

Úgy fékeztek le, mint Tom, ha Jerryt üldözi

és megállni kénytelen,- vicces volt a vízen…

Nyújtották nyakukat, egész közel úsztak,

kémlelték a vizet, majd hirtelen lebuktak,

mintha fejen állnának, már csak az alfelük

állt ki a vízből, a többi eltűnt a tóban,

de engem felvidított  hófehér fenekük,

… biztosan megvolt a véleményük rólam…

 


Riadalom

 

Erdőszéli telken olykor megtörténhet,

'betévednek' nyulak, mókusok, néha őzek..

Bejönni könnyű, de kimenni nem tudott,

így tölthetett ott talán egy-két napot..

A szegény kis őzbak, amikor meglátott

menekült volna, de nem lelt kijáratot,

hirtelen megállt, tapodtat se mozdult,

talán a rémülettől teljesen leblokkolt,

mint aki kővé vált, attól félt, megesszük…

de lábainál fogva felemeltük, és kivittük

szegény megriadt állatot a kerítésen túlra.

Mikor magához tért, tán azt hitte álmodott,

percig meg se moccant, úgy bámult rám,

ő se látott még közelről ’asszony-állat’-ot,

.. észbekapott, s mint a villám eliramodott.

 

 

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom