Róza szóbazárja

 

Jótékonyság

/gyerekvers/

 

Csicseri seregek rigókapitánya

frakkban tollászkodva

koncertre érkezik,

de nem egyedül, kíséri a párja, 

várják, hogy felcsendül

a Tavasz nyitánya.

Helyükre libbennek a cinkék is,

pitypangsárga kis dolmányuk

téltemető villő,

aprócska kék sapkájuk

alkalomhoz illő.

 

Ébrednek álmukból a fák,

kérgükön lágy napselyem.     

Trillák szállnak és a kert,

mint hangos próbaterem,

de itt senki sem szól rájuk:

’most aztán csend legyen!’

Összeáll végül a koncert-dalárda,

örömzene zeng, és a bevételen

nincs vita, - felajánlják már ma

jó szívvel, valamennyien  

a tavasz javára.

 

Tavaszváró

 /gyerekvers/

Madár-dalárda, hajnali próba,

ágyból az álom is kipattan,

bogárhad indul el kakasszóra,

felhőgombolyag bomlik riadtan.

 

Mögüle a nap nagy merészen

kikandikál, szétnéz az égen.

Arany ruháját ölti fel éppen,

megnézi magát tócsa tükrében,

 

és tetszik amit lát. Áradó mosolya

orgonák duzzadó rügyeit kicsalja,

kíváncsi fejét egy kéklő ibolya

fű-rejtekéből az ég felé nyújtja.

 

Minden izeg-mozog, pezsdül,

bokorágon lendül cinege-hinta,

zöld minta kopott barnákra kerül,

szirmokat is fest rá a tavasz-tinta.

 

Aprócska barkák készülődnek,

pajkos szellőkkel bujócskázni,

a jácintok színes ruhát szőnek,

abban szeretik a tavaszt várni.

Mikor megérkezik, friss illat árad,

- talán tündéreké az efféle parfüm -,

ami körbelengi az ébredező fákat,

s szerteszét viszi ezernyi züm-züm.

 

 

  

 

Állati titkok  :)

 

Van egy macskám, Móricka,

van neki egy nagy titka:

Szereti az egeret,

ezért sosem fogja meg.

 

Van egy kutyám, a Suba,

van neki egy nagy titka, 

de nem tud titkot tartani,

folyton világgá ugatja.

 

Van egy kutyám, neve Nudli,

fürgelábú, tacskó-forma,

imád nagy lyukakat fúrni,

s felfut minden vakond-dombra.

 

Van egy rigóm, kis fekete,

reggel ő költ, nem az óra,

A Nap is kel rigófüttyre,

hajnalra, vagy virradóra.

 

Van egy gólyám kert végébe’

jó magasan van a fészke.

Ha tavasszal megérkezik,

gólya-frakkba átöltözik.

 

Van egy nyuszim, ugri-bugri,

apró, selymes szőrgombóc,

a csalitost már jól belakta,

övé egész Bergengóc.

 

Van egy pókom a sarokban,

összkomfortos a hálója,

ha megunja, nagy titokban

átköltözik máshova.

 

Van egy kertem, bokros, fás,

sok állatnak otthona,

együtt lakunk nem vitás,

nem is megyünk máshova.

 

 

 

Jégbojt

 

Apró sapkán bojtocska,

illeg-billeg futkosva.

Roppanó hófehér havon

a szél elfújta, s lám, azóta

jégbojt lóg a bokrokon.

 

Csingilingi apró csengő,

jégharang lesz, hogyha felnő.

Sosem fárad, egyre zeng:

bim-bam, bim-bam.., télidő,

kint fagykirály lépte reng.

 

Kék mellénykét hord a cinke,

borzas szárnya oly’ picinke,

de a szeme ott a bojton,

és röptében pont megcsípte,   

fejbúbján a dísz hó-pompon.

 

 

 

Ősz-mesék -2.

 

Mintamókus

 

Mintamókus szundikál

rejti még az erdő,

keresi az ökörnyál:

hol a kis tekergő?

 

Mintamókus gyűjtöget,

odúba halmozza

így várja a zord telet,

ha Mikulás hozza.

 

Mintamókus varrogat

egy szép téli bundát,

magának is tartogat

hosszút, meg egy kurtát.

 

Mintamókus fenn a fán

lendül ágról ágra,

nem bőg arra oroszlán,

s nem lép a farkára.

 

Mintamókus hazatér

öt kis mókus várja:

(az odú kész csatatér..)

mit hoz vacsorára?

 

Mintamókus boldogan

megöleli  mindet,

szétosztja amije van,

mogyorónyi kincset.

 

Mintamókus nem alszik

télen, mint a medve,

a hóra sem haragszik,

mindig jó a kedve.

 

Mintamókus kedvence

fenyőtoboz, s bükkmakk

erdőben nagy szerencse,

hogy ebből ingyen kap.

 

Mintamókus fenn a fán

biztonságban élhet,

talán ezért oly’vidám,

s szép a mókusélet.