Róza szóbazárja

Gyerekeknek
Rozella•  2019. október 14. 20:42

tündérkert



tündérkert

 

 

pára-szoknya csipkegallér

kökényszemű  köd-tündérek

lába alatt aranytallér

összegyűjtik mind a fények

 

nyárfa alá elültetetik

talán kikel tavaszra

harmatvízzel öntözgetik

megnő három araszra

 

lesz belőlük galagonya

izzó szemű lányok sora

mire rájuk talál az ősz

nem őrzi már őket a csősz

 

szárnya nő a tündéreknek

röpködnek a nyárfa körül

ha fáradnak megpihennek

kint a kertben nézz csak körül

 

mennyi színes szoknya libben

keringőzik velük a szél

parázs lobban a szemekben

s míg táncolnak nem jön a tél

 



Rozella•  2019. augusztus 31. 09:36

Kis kalandok a természetben :)

 

Kis kalandok a természetben  :)

 

A verseny

 

Bóklásztam épp, vargányát kerestem,

mikor az erdei fövenyen hirtelen

átsurrant előttem egy fürge kis gyík,

persze, meg akartam fogni, de az egyik

aprócska róka a három nagyfülű közül

(ki tudja addig melyik, hol rejtőzött ..?)

versenyzett velem, és a kis pimasz legyőzött.

A gyík megijedt,  és eltűnt egy lyukban,

de én még jobban, mert mi lett volna, ha

három rókafi a lábamra vadászik titokban?

 

 

A tó és fenekei

 

A tóparton ültem bánatos csendben,

lógattam a lábam, meg az orrom,

amikor a levegőből „landolt” épp előttem

két hattyú, azt se mondták: pardon!

Úgy fékeztek le, mint Tom, ha Jerryt üldözi

és megállni kénytelen,- vicces volt a vízen…

Nyújtották nyakukat, egész közel úsztak,

kémlelték a vizet, majd hirtelen lebuktak,

mintha fejen állnának, már csak az alfelük

állt ki a vízből, a többi eltűnt a tóban,

de engem felvidított  hófehér fenekük,

… biztosan megvolt a véleményük rólam…

 


Riadalom

 

Erdőszéli telken olykor megtörténhet,

'betévednek' nyulak, mókusok, néha őzek..

Bejönni könnyű, de kimenni nem tudott,

így tölthetett ott talán egy-két napot..

A szegény kis őzbak, amikor meglátott

menekült volna, de nem lelt kijáratot,

hirtelen megállt, tapodtat se mozdult,

talán a rémülettől teljesen leblokkolt,

mint aki kővé vált, attól félt, megesszük…

de lábainál fogva felemeltük, és kivittük

szegény megriadt állatot a kerítésen túlra.

Mikor magához tért, tán azt hitte álmodott,

percig meg se moccant, úgy bámult rám,

ő se látott még közelről ’asszony-állat’-ot,

.. észbekapott, s mint a villám eliramodott.

 

 

 

Rozella•  2019. május 31. 22:27

A macska


A macska

 

Puhatalpú csenden jár,

bajszán nem billeg morzsa,

kést,villát sosem használ,

kedvence az egér-portya.

 

Karmait fákon élesíti, ez jel,

hamarosan vadászni készül:

lesben vár, nagy türelemmel,

de fog-e így egeret végül?

 

Madár, vakond, gyík és béka,

egyik sincsen biztonságban,

a kis cincogi megússza néha,

ha meglapul egy egérlyukban.

 

Hazatalál, ha elbóklászik

s otthon puha párna várja,

elképesztő mennyit alszik,

de felébred vacsorára.

 

Többször is mosdik naponta,

a művelet lenyűgöző!

Bundáját szép fényesre nyalja,

nem kell néki törülköző.

 

Esténként mehetnékje támad,

szeme éles, sötétben is jól lát,

talán sikeres lesz a vadászat,

ha legyőzi a lustaságát.

 

Lopakodik az éjszaka mancsa

de egérutat nyer sok csillag,

s a Hold, mint egy lusta macska,

reggel szépen hazaballag.

 

 

 

 

Rozella•  2019. február 26. 11:15

Tavaszi vászon



Tavaszi vászon  

 

Szélanyó védő szárnyai alatt

csöppke szellő-művészek csücsülnek,

kikelteti őket a tavaszi Nap,

 föléjük már hiába gyűlnek

 

 mosolytalan, fenyegető felhők.

A februári égbolt rájuk nevet,

felnőnek hamar a kis fényfestők,

életre festik, amit csak lehet.

 

Nem kell nekik drága játék,

 most csak színekkel játszanak:

zöld, sárga, kék.., mennyi ajándék

lapul a fűben, s a fák alatt…

 

 Lassan élettel telik a vászon,

ághintákra röppenő madárdal

útra kel a télből szellőszárnyon,

nyár felé száll minden tavasszal.

 


Rozella•  2019. január 24. 14:14

Miből lesz a disznó?


Miből lesz a disznó?

 

Sarat dagaszt, összegyúrja,

naphosszat a földet túrja,

-már ha megteheti persze-,

turcsi orra milyen pisze,

nem mosdatja meg senki se!

 

Azt mondják rá: okos állat,

s bizony, leesne az állad,

ha látnád a kis mazsolát,

ahogy utánozza a mamát!

Buckát épít, lepkét kerget,

 

nem pihen egyetlen percet,

töfög-röfög, dagonyázik,

nem rak maga körül rendet,

inkább visítva  áriázik,

disznóság, amit a malacok művelnek!

 

Disznóság az is, hogy be vannak zárva

egész életükben egy szűk kutricába.

Mi mást is tehetnek? Esznek és hevernek,

ebből áll az élet, nincsen módjuk másra…

Disznóólban bizony ilyen a dáridó,

nem hiányzik oda, tán csak egy füldugó!

 

Jön a böllér, s akkor nem menekülhet,

a tél veszélyes, hiába hózik és hull a hó,

eltüntet minden nyomot, de a végkifejlet:

malackából, mire megnő a mázsa termet,

így lesz lusta, kövér, vágni való disznó…

 

 

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom