Róza szóbazárja

Egyéb
Rozella•  2020. május 25. 19:12

Fekete kendőben

 

Fekete kendőben

( a Hargita lábánál )

 

Óriás fekete-fenyő-karok

tárulnak az ég felé,

hűs májusi esőben

a Hargitába kapaszkodnak,

ahogy anyjába a gyermek.

Úgy hiányzott már

nekik az az ölelés,

sírni sem szégyellnek,

ha megpillantanak

egy-egy sötét felhőt

ott fönn a bérceken.

Onnan ereszkednek le 

nehéz, fekete kendőben,

gyászba borultan,

haza-érkezőben.



Rozella•  2020. május 9. 19:24

ragozunk, rímelünk...:)


ragozunk rímelünk… :)

 

ragozunk és rímelünk

magunkból majmot mímelünk

magyar nyelven oly jó vihogni

komolyan hogy is lehetne bírni

ami beszorul azt ki kell írni

teszünk veszünk egyet mást

főleg levegőt s reménykedünk

hogy amíg csak itt leszünk

ős-sejthalmaz is lesz velünk

jelenben jelenleg keressük a nyerőt

stopperral mérjük a jövő-időt

ez jutott nekünk  múlt-homokóra

futtában állunk meg egy szóra

olykor elmenőben is érkezünk

a mi házunk a mi várunk

s pár tiszta hang az énekünk

legtöbbet digitálisan dumálunk

de amit tényleg meghall a szívünk

nem kicsit fals de legalább sajátunk

az egész ragozott kis életünk…

 

 


Rozella•  2020. április 11. 23:09

"Kék hotel" /Republic/




Ez a dal ... valamiért ide akart kerülni most a költészet napján... pedig nem is költészet(?)  "csak" egy dal... 

Remélem, József Attila egy egészen különleges és örök lakosztályt kapott a Kék Hotelben...



Kívánok mindenkinek nyugodt, békességes és reményteli húsvéti ünnepeket!




https://www.youtube.com/watch?v=aYyi1xXw7zE


Republic: Kék hotel

 

A távolban egy kék hotel, ott lakik az Isten,

sokszor sír, mert szeret minket,

sokszor sír, mert nem segíthet.

 

Túl nagy a káosz a világvégén,

süllyedünk a semmibe,

elszakadt a belső fénykép,

nincsen bennünk semmi részvét.

 

Most kellene imádkozni,

biztos nem fájna ennyire,

a kevesebből tán több lenne,

és maradna kegyelemre.

 

Csak szállj, ami itt tartott elszakadt,

minden emlékünk itt marad,

a napfényes ég alatt.

Csak szállj, ami itt tartott elszakadt,

minden emlékünk itt marad,

a csillagos ég alatt.

 

Az életünk értelme,

lelkünkbe van írva,

ahogy ő akarta, úgy lett megírva.


 

Álmomban már nem sír az Isten,

csak könnyezve szurkol nekünk,

ha sikerülne megváltozni,

a kék hotelben kezet fogna velünk.

 

Csak szállj, ami itt tartott elszakadt,

minden emlékünk itt marad,

a napfényes ég alatt.

Csak szállj, ami itt tartott elszakadt,

minden emlékünk itt marad,

a csillagos ég alatt.

 

Csak szállj, ami itt tartott elszakadt,

minden emlékünk itt marad,

a napfényes ég alatt.

Csak szállj, ami itt tartott elszakadt,

minden emlékünk itt marad,

a csillagos ég alatt.

 


/ Szövegíró: Gráf-Légrádi Balázs Zeneszerző: Bódi László (Cipő) /





Rozella•  2020. március 22. 17:45

"Csodálatos világ"



 „Csodálatos világ…”

 

Bimbózó állapot. Morc hajnali fagyok

ellenére fejecskéjét kidugja: itt vagyok!

Kipattan, szirmot bont, eljött a boldog óra,

körülnéz, s huncutul rákacsint a feketerigóra,

lám, ők szavak nélkül is megértik egymást,

tavaszt magyarázni? minek folyton-folyvást?

 

Nicsak, itt virul egy fura,’ész-bontó’ (szó)virág..,

emitt egy másik.., amott száz,.. hű de szaporák!

Új fajok tán, vagy halálos invazív ’izék’?

Ellenük mi véd meg…?  Talán a „nyitnikék”,

mert nicsak!  A madarak megint ’szintet léptek’,

még szebben dalolnak és építik a fészket,

hallgasd őket csendben, s hívd a jobbik éned,

ő a legjobb barátod, s nem az ellenséged.

Isten óvjon, és szíved még jobban szeressen,

nézd a kis virágot, lásd, mi virul legszebben?


„ Én nem tudom másképp…”, hát hiszek csodát,

Csodálatos világ,… semmit se hall, semmit se lát,

csodálatos világ, elárulja mindig önmagát…”

 

 

Az idézetek Bódi László-Cipő  dalából valók


https://www.youtube.com/watch?v=DGl6RJ1uGGI



 

Rozella•  2020. február 12. 16:57

Versek karanténban

 

 

Versek karanténban

 

„Hosszú sorban jönnek mennek”

nyughatatlanok, veszélynek kitettek,

ám hiába kérem: vigyázzanak,

hisz védettséget nem élveznek.

 

Megmérem sorban a lázukat,

az egyik hideg, a másik forró

vérétől felforrna e bolygó..

Nem engedhetem szabadon,

be kell vonulniuk karanténba,

ott ülhetnek nyugton a szavakon,

de verssé nem válhatnak még ma.

 

Ha kigyógyulnak, kiengedem.

Kirajzanak majd, mint színes lepkék,

mik a tavasz szerelem-illatát

bebábozódva megérezték.


De addig mást nem tehetnek,

„ha sírnak is: csak nevetnek.”

őrzi őket a tél szürke kis felhőkben,

ott fönn végre védve vannak tőlem .. :)

 


(az idézetek József Attila: Nyolc esztendős lányok c. verséből valók)







Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom