Róza szóbazárja

 

Látott ilyet…

 

Terítve a virtuális asztal,

sekély örömben pancsol a jaj,

dúlt sirámok tiport szavakkal,

tálalva fröcsögő nyálviasszal.

 

Ha módjában állna, ocsmány

erőszakot tenne kéjgőzzel máris,

vérgyöngyöket fűzve nyakakra,  

s szorítva rá fojtó rém-kalárist.

 

Nemes borból bő a kínálat,

de nem kell neki csak a lőre,

amitől asztal alá hányhat,

magát okádva bele a jövőbe.

 

Nyelvén erőtlen támolyog,

hörögve szökik az értelem,

szavakban bentragadt mocsok

nyomában csak halálfű terem.

 

Látott ilyet Bálint, Mihály, Sándor

s János is, ki többnyire gyalog járt.

Földobott kő kísér sok vándort..,

de Attila sem sz@rból épített várt’!

 

 

Trambulin

 

A test könnyedén le-föl ugrál

s a magasból nevetve visszahull,

de minden ugrásnál könnyebb

a lélek is, - mert repülni tanul.

 

 

Fénysorompó

 

Ha a fény piros, akkor tiltott

az áthaladás, erre mindig ügyelj!

De vedd észre, arra is figyelj,

ha azt jelzi, hogy csak elromlott.

 

 

Bringa

 

Felszerelve szabályosan, ahogy kell,

ha minden rajta ellenőrzött rendben,

akkor mehetsz vele biztonsággal, bátran,

csak legyen kormánya a kezedben!

Nyári marketing

 

"Minden eladó, látod én is

milyen habkönnyű lettem,

szép színes, hozzád idomuló,

 sőt, jobban mint gondolod!

Még  perzselő napban is

érezni fogod, ahogy védelek,

hűs árnyalatokkal leszek

testeden dögös mintázat,

érzékien és szexin

alig érintem a szádat,

mint könnyű szellő simulok

rád s az álmaidra, de vigyázz,

csak finoman húzz magadra!

Érezd, amit neked nyújthatok

egy forró, könnyelmű napon,

szíved alattam vadul dobogó,

hát viselj önfeledten, szabadon,

ahogy a jazzgitárt egy szóló,

ha örömzene szól a koncerten,

hiszen ’nem adhatok mást

csak azt, mi lényegem’...

Szeretni fogsz majd, habár tudom,

hogy mindig csak a most van,

a szerelem olyan nyárba nyargaló,

de több leszek, mint egy színes ing,

és nem csupán ámító marketing!

A kirakati baba sem nekem való,

látod kánikula van, de jó! 

s most akciósan adom magam..."

- csábított a kirakatban kacéran

 egy könnyű, nyári póló.

 

 

 

Így könnyű tanulni

 

Megint nyelvet tanulok,

hogy megértsek másokat,

elmondjam jól-rosszul, amit tudok

a világról, szerelemről, rólad, rólam

és hidd el, ez most nem csak szólam …

Csak nyerhetek, nincs mit veszítenem,

 

ha mások nem is akarnak érteni engem,

ez a módszer hatékony és tiszta,

mint valami bevált, ősrégi gyógyszer,

kockázatok és mellékhatások nélküli,

és nincs benne semmi kényszer.

Az eredmény azonnal látható, nem talmi,

 

de érdekes, hogy nem kell bemagolni

sok száz fölösleges szót, szabályzatot…

Figyelj, mondok egy példamondatot:

„Te most akar érteni és szeretni …”

Látod, máris érted, így könnyű tanulni,

mert minden szó személyre szabott.

 

Szabadvers a célszerűségről

 

Az elefánt okos állat. Ritkán hagyja el élőhelyét.

Nem jár porcelánboltba. Ha néha mégis betéved,

(habár erre nincs kimutatható ok),

azonnal keresgélni kezdi a meissenit, a kínait,

a zsolnayt, a hollóházit, a herendit, főként azokat,

amelyekre felfelé álló ormány van festve.

Afrikában a sztyeppén, de leginkább a dzsungelben

ugyanis égető szükség lenne e tárgyakra,

mivel abszolút célszerűen más-más napszakokban

és mindig más célokra  használhatnák...

Például egy herendi teáscsészével

remekül tudnák locsolgatni egymást a hőségben,

az eozinos Zsolnay vázával pedig

boldogan ajándékoznák meg az anyákat

a bébik lampionos születésnapi partiján;

A kínai porcelánokat hangjelzésre használnák

-szép csengésük miatt-, mikor össze kell hívni a csordát.

A meisseni készlet kiváló lenne azon ünnepi alkalmakra,

amikor sikerül elmenekülni az orvvadászok elől.

 

Mivel az elefántok okos állatok,

hamar rájönnek, hogy a porcelánboltban semmi sem ehető,

egy csomó termék amúgy is hamisítvány,

(ez abból is látszik, hogy lefelé áll a ráfestett ormány),

vagy holmi silány sorozatgyártás végterméke…

Az elefántok már csak ezért sem járnak porcelánboltba,

mellesleg genetikai okok miatt

nem is tudják megkülönböztetni a porcelánokat egymástól,

mert ők sajnos született porcelántévesztők…

Ezért aztán, ha mégis rituálészerűen betévednek

gyorsan összetiporják amit csak lehet,

majd elégedetten trombitálva, kecses léptekkel

visszatérnek eredeti élőhelyükre.

 

 

(…Még egy adalék a célszerűséghez: Egy árverező cég vezetője mesélte, hogy egy hagyaték átvizsgálása céljából az örökös lakásában jártak. Nem sok minden eladhatót találtak, viszont távozáskor észrevettek egy vázát az egyik sarokban. A váza egy gyönyörű, nagy méretű, Zsolnay porcelán volt, - mint kiderült, amikor a ráragadt kosztól sikerült megtisztítani. /becsült értéke is több százezer Ft./  Ezt a tárgyat nem kínálták eladásra, mivel roppant célszerű funkciója volt: az ajtó kitámasztására (!) használták évek óta. A történet valós. )