Róza szóbazárja
SzórakozásJátszóterek
Moha bácsi
Gyere velem, játsszunk erdőt…
gombát, madarat, égig zengőt,
varázsoljunk tündér-lakot,
mondjuk azt, hogy átváltozott
a lakója sárkánnyá,.. s én megsirattam,
mert kilehelte a hét lángot,
pedig ő csak sárkányt játszott:
szalmabáb volt, nád, vagy rattan...
Játsszuk el, hogy megint ősz van,
levél sárgul, de nem miattam;
mondjuk, hogy még egy verset
sem írtam az elmúlásról soha,
higgyük azt, hogy Moha bácsi volt
az erdőben az a kedves törpe,
aki mindenre olyan kíváncsi:
milyen lehet a szív ott bent? Körbe-
nézett, és amikor nem látta senki,
mohakalapáccsal összetörte…
Kívül
A képzelet játszóterén
a tudat nem nagy legény,
többségben vannak a többiek,
ott nőttek fel,’ övék ott a tér’…
Bemehetne tán, de minek?
Csak sóváran nézi szegény,
hogy bent, - amazok ott -,
milyen ostobán boldogok…
játszótér
ághintán őszapó
a fűben fény matat
páracsepp pöttyöget
labdákra pirosat
farönk-vár tornyában
őrt áll egy pillanat
mászókán lépeget
és valahová halad
fapadon repülő
rúgózva ott marad
gyerekcipőben jár
majd elfut a gondolat
forgóra szellő száll
felhő-lovára kap
kisvonat pöfög el
állomást játszanak
a csúszda nem fogad
épp javítás alatt
szeptember lejtőjén
csúsznak le a szavak