Róza szóbazárja

Szórakozás
Rozella•  2019. szeptember 29. 16:57

Játszóterek


Moha bácsi

 

Gyere velem, játsszunk erdőt…

gombát, madarat, égig zengőt,

varázsoljunk tündér-lakot,

mondjuk azt, hogy átváltozott

a lakója sárkánnyá,.. s én megsirattam,

mert kilehelte a hét lángot,

pedig ő csak sárkányt játszott:

szalmabáb volt, nád, vagy rattan...

Játsszuk el, hogy megint ősz van,

levél sárgul, de nem miattam;

mondjuk, hogy még egy verset

sem írtam az elmúlásról soha,

higgyük azt, hogy Moha bácsi volt

az erdőben az a kedves törpe,

aki mindenre olyan kíváncsi:

milyen lehet a szív ott bent? Körbe-

nézett, és amikor nem látta senki,

mohakalapáccsal összetörte…

 


Kívül

 

A képzelet játszóterén

a tudat nem nagy legény,

többségben vannak a többiek,

ott nőttek fel,’ övék ott a tér’…

Bemehetne tán, de minek?

Csak sóváran nézi szegény,

hogy bent, - amazok ott -,

milyen ostobán boldogok…

 

 

 

játszótér

 

ághintán őszapó

a fűben fény matat

 

páracsepp pöttyöget

labdákra pirosat

 

farönk-vár tornyában

őrt áll egy pillanat

 

mászókán lépeget

és valahová halad

 

fapadon repülő

rúgózva ott marad

 

gyerekcipőben jár

majd elfut a gondolat

 

forgóra szellő száll

felhő-lovára kap

 

kisvonat pöfög el

állomást játszanak

 

a csúszda nem fogad

épp javítás alatt

 

szeptember lejtőjén

csúsznak le a szavak