Róza szóbazárja

Gondolatok
Rozella•  2024. augusztus 29. 19:34

madár


madár

 

lehulló szavaid

mint elejtett magokat

csipegetem fel

nem ismerek madarat

mi beéri egyetlen szemmel

 

követlek reménykedőn

a madárlét egy pillanat

csillagfészken a hold megül

s a fényes nagy madarat

elhagyja az éj hűtlenül  

 

lábad előtt elsétálok

nincs bennem félelem

elrebbenek bátran a nyárban

csak hogy észre ne vedd

törött szárnyam

 

 

 

Rozella•  2024. augusztus 26. 10:14

Hírportál - Szerelem Földje


Hírportál - Szerelem Földje

 

Hamar valamit összehozni éjjel,

-’szenzáció rendel...’, hozzá frázisok,

ordas szemek lesik, mint hordják széjjel,

zabálják bambán bókoló izmusok.

 

Pénzszagú sorokból nyelvtan kidobva,

csak görgess, kattints, nem baj, ha széle sem,

hossza sem látszik, kúszik a fasorba,

szívedre mászik, pletykás ,szerelmesen’


Ingerküszöbön horkol a lét maga,

„megölték, felrobbant, lezuhant…” szava

 koptatott, mint a BÉKE… Száműzöttje

 

lennék reklámoknak,  távol hírektől,

éden-sziget csendjében, csak szemedből

olvasnám, hol van Szerelem Földje. 




Rozella•  2024. augusztus 22. 08:55

Művelet


Művelet

 

Bajlódsz vele, igazgatod

szent lesz vagy profán,

magad sem tudod,

valahogy átfűzöd mégis

bonyolultságod

az egyszerűség tűfokán.

 

 

Rozella•  2024. augusztus 15. 16:38

'Nők 40'

 

’Nők 40’

 

Mi az a negyven év…?

Még gyermeket is szülhetsz,

ha jók a génjeid és a sors

épp nem ellened tüntet.

 

Máris negyven vagy,

de még huszonötnek látszol,

a kor nem érdekel,

az élettel csak játszol.

 

Még csak negyven vagy,

ám csakis te érzed,

mit bír el a tested,

míg a lelked félted.

 

Szülni, vagy dolgozni,

ez itt a nagy kérdés,

és csak előre van,

nincs visszatérés.

 

Negyven évnyi munka,

s a gyerekek maguktól felnőnek.. (?)

A nyugdíjhoz ennyi elég,

de Élethez kevés egy nőnek.

 


Rozella•  2024. augusztus 14. 10:35

Az 'Éjszakák éjszakája'


Az 'Éjszakák éjszakája'

 

Kéne még egy ilyen is,

hisz ez még hiányzik,

higgyed, hogy a sötétben

minden jobban látszik.

 

Képzeld el a csendben

születő dal cirregését,

és csak figyeld a Holdat,

ahogy fényezi a békét.

 

Nem suhan gépmadár,

az égen csak csillagok,

lenémított lámpafüttyök

szívják be az illatot.

 

Az ’Éjszakák éjszakája’

szebb már nem is lehet,

ha a sötétség majd átveszi

az uralmat a fény felett…