Róza szóbazárja

Rozella•  2021. december 1. 20:10

Decemberi fák

 

Decemberi fák

 

A télvíz újra korán rájuk sötétül,

s ők most kevés fénnyel is beérik,

kérgük alatt mély, téli álom készül,

magányukat csak a madarak értik.

 

Könnyű nekik, így élnek évezredek óta,

a természet ölére hajtják fáradt fejük,

hűségük a földhöz gyökerük megóvja,

párnájuk szélzúgás, paplanuk hó-ezüst.

   

Hallom kopárra némuló ágaikról

lepergett fagyott levélként a szó,

földbe döngölt zöld a valaha szép volt

lomb, ám egy Fa nem lehet megalkuvó;

 

De hagyom is az ósdi allegóriákat,

verseim a fák amúgy sem olvassák.

Menetrend szerint jön a mikulásjárat,

csilingelő szívhang veri fel az utcát.

 

(Jut eszembe - már levelet sem írtam

a Kedves Öreg Télapónak, mint rég,

mikor  úgy örültem, aludni se bírtam,

hittem is nem is, óh, naivitás…Te szent ég!)

 

A fák ajándéka tudom, megérkezett,

és ők széjjelosztják  ősidők óta.

Sajgó sejtjeikben őrzik a kék eget,

hisznek benne mind..  és hallgatnak róla.

 

 

 

 

Rozella•  2021. november 4. 19:34

'megbabonáz az élet deleje'

 

 

'megbabonáz az élet deleje' 

 

 

november pásztázza az egeket

duzzadó felhőpihe-párnán

alszanak csillag-gyerekek

 

ott van az enyém is árván

egyre a földet fürkészi

hol magához öleli a képzelet

 

s túl a mindenség magányán

nem tudja csak érzi

mi a szeretet

 

 *****

 

most a számvetés ideje

és a tavaszra kikelő álmok

megbabonáz az élet deleje

nem fog rajta semmi átok

a rég utat enged az újnak

felhőrostán fennakad az idő

a múlt cseppjei csendemre hullnak

s arcomra gördül az elviselhető

 

***** 

 

Még van egy kis lázam,

de a közérzet már javul.

Nem hiányzott most a nátha,

elkapott mégis, irgalmatlanul.

Hol szedtem össze, ki tudja?

Talán Pesten, Sárváron, vagy máshol,

(a két szputnyik  rég bennem landolt

asszem’ a MIR űrállomásról...)

Szeretnék a földön a maradni,

a túlélésben igazán  jó vagyok,

s látom, közeleg a téli hakni,

már díszítik a forgószínpadot.

Szájtátva nézem, s hallgatom a meséket,

.......................................  téged

"jó éjszakát gyerekek,

 álmodjatok szépet"  :)

 

 

 

Rozella•  2021. október 7. 12:50

Októberi hétköznapok-II./csüt.-pént.-szom./

 

Októberi hétköznapok -II. /csüt.-pént.-szom. /

 

 Csütörtök – október 7.

 

A nyár búcsúja

 

Hagyma, paprika, paradicsom,

(..nem AZ, csak afféle földi),

lábasban rotyog, kavargatom,

azt hiszem el akar ma tenni.

 

Ráhagyom, csak hadd főzzön,

pedig nem vagyok polcra való!

Csodálkozom is jó pár befőttön,

üvegben csücsülni nem lehet jó!

 

Az eső lágyan hull, arcomra

mossa az ég öröm-könnyeit,

a bánatét elteszi más napokra,

s festeni őszi színeket hagy itt.

 

Az égen szürke felhőnyáj legel,

szertefutna - mint sok gondolatom,

összeterelem, ne szökjenek el,

szükségem van rájuk nagyon.

 

Rozsdás diólevélen angyalka ül,

majd apró szárnyain a fölre libben,

nyár-illatból még szippantok legbelül,

talán nem is búcsúzhatna szebben…

 


 Péntek - október 8.

 

A Részecske

 

Pirosló bogyók az idő szemei.

Ha most hirtelen végleg lehunyná,

este ki olvasná ki sorsunkat?

Fényfodros csillagmezők

tágulásaiból a jövőt,

álmok gabonaköreiből a múltat?

 

Csipkebogyó-szemek nézik,

s felfedezik a szikrákat ma is,

mik gyorsítva ütköznek bennem,

elemi részecske lettem magam is,

véredben keringek a végtelenben.

Tenni kéne minden nap valamit,

alkotni jót, maradandót, szépet,

vagy csak összeölelni azt, akit

egy álom-világ atomokra  tépett.

 


Szombat - október 9.

 

 A Mindenség fülel

 

A Nap ma szelíd, mosolygó arcát mutatja,

gyilkos hevétől az ősz már megkímél.

Lángjait nem rám, a jövőre hagyja,

és a miértek elől -mint mindig,- kitér.

Lehetne válasz akár ez a nap is,

ha feledné végre kegyesen a múltat,

mit felkavarna egy szél-mondat is,

szószikrától az erdő még kigyúlhat.


Tilos tüzet rakni, a kijelölt helyen kívül,

de egyszer minden szabály

értelmét veszti, vagy a törvény elévül;

„Isten elaludt, alszik az ősremény is”,

az ősz színes csöndje idebent ügyel,

hogy álmát semmi meg ne zavarja!

Mégis, amikor a Mindenség fülel,

minden kimondatlan vágyamat hallja.


A beszédre lesz még sok alkalom,

rámkiabálnak majd önző hétköznapok,

hadd ordítsanak, én rájuk hagyom,

előttem néma kérdés-torlaszok,

s a Mindenség válaszát hallgatom...


 

Az idézett sor Csoóri Sándor: ’A hosszú tél zsoltára’ c. verséből való.

 

 

Rozella•  2021. október 6. 19:28

Októberi hétköznapok - I. /hétfő,-kedd,-szerda /


Októberi hétköznapok - I. /hétfő, -kedd, -szerda/

 

Hétfő, október 4.

 

Csak a Nyár, csak a Szerelem…

 

Hét-kezdet, és a késői nyárvég

utánam kiált „Hahó, kicsit várj még!...”

Körbefordul a föld, hol az évszakok

úgyis beérnek, előlük hiába futok.

 

Hová is rohannék ’sírva, kergetőzve..’?

Szívem az eszemet már rég legyőzte…

Átszakított célszalagot zizget a szél,

hajamban ősz-sugár, szememben szem-be-szél.

 

Levélfonákon megbúvó csillanás,

s az érzés ’de ja vu’, - persze, mi más?

Hét kezdet és hét vég ha volna,

hét életnek - hét halálnak dolga

 

nem lehetne e földön soha más:

csak a nyár, csak a szerelem…

de most ősz vár, örök a körforgás,

fordul a föld újra veled és velem,

 

változnunk kell, mert ez is lételem,

hétköznapi fizika, gravitációs hatás,

ám az elmúlást nem értheti más:

csak a Nyár… csak a Szerelem…

 

 

Kedd - október 5.

 

 Őszi nő

 

Széles mosolyú a délelőtt,

nem baj, ha minden (terv) borult,

mert  karomban dajkálom Őt,

(az élet tán nem is bonyolult.. )

Egyszerű hétköznap, arany-ősz-idő...

imádom, de mindig is szerettem,

már az sem érdekel, ki lettem?

Tavasziból tán csak egy őszi nő.

 

 

Szerda- október 6.

 

Álmos-almás

 

Esőcsináló, elmosódó álom

tűnik el a láthatáron,

s áthatol egy fellegen

az ég derűje ma még,

pedig én a borút várom,

(a derűt csak képzelem)

mégsem szakad le az ég

ezen a szerda reggelen;


…Aztán egyszerre  almák

 mosolyognak rám ládaszám:

 Gála, Mucsu, Golden

 Idared, Jonagold, Jonatán…

mohón mindből veszek, közben

csodálom az álom- almáskertet:

vajon ennyi hány hektáron termett?

Kilója kétszáz (így helyben),

nekem megéri... és nekik vajon?

Átsuhan a gondolat a fejemben:

gyásznap a mai, noha rég volt nagyon…

… na és NEKIK, vajon megérte?

 Haza és Nemzet... jórészt parlagon…

 

 

 

Rozella•  2021. október 3. 17:33

ezért

 

ezért

 

játékos kis hajnali ködök

mint sok huncut kölök

úgy rejtik el

merre van az erdő a domb

most megint bennem bújik el

a zöldessárga lomb

tőlem búcsúzik a rőt levél

míg az őszi nap énekel

s színes ruhájában a szél

egy kis pataknak zenél

 

én mégis régi nyarakról

álmodom

mikor pöttyös kis kalapom

a lábaid elé fújta

újra meg újra

mondd hová lett az a szél

kézen fogott gurgulázó örömökkel

elbújt kivár s valahol elidőz

senki sem tudja már

talán csak az ősz

most is csak ezért jött el

hogy elmondja

 hogy elsusogja

hittel újra meg újra

 meg újra…

 



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom