Róza szóbazárja

Rozella•  2019. augusztus 22. 18:59

kis nyáresti zene


kis nyáresti zene

 

az est vörhenyes fűszőnyegén

lassan felénk lépdel a hold

nem látja más csak ő meg én

hogy utána oson egy kobold

kis ’rőzse-dalt’ cincogtat épp

’tücsökhegedű’ hangszerén

nem is hallja más mint a hold

s a szőnyegen csak ő meg én…




Rozella•  2019. augusztus 16. 13:37

Ahogy ég


Ahogy ég

 

Véget ért a kánikula,

nyári éjszakák hője

mehet már a spájzba,

télire befőzve.

 

Ott csücsül majd

egy szép, csatos üvegben,

s amikor felbontom,

tán szeme se rebben,

 

csak illata lengi be

a szívem, és a konyhát

belepik a párák,

itt se voltak – mondják,

 

és én elhiszem,

hogy a hűlő forróságot

már csupán képzelem

- ahogy ég - a lángot...

 




Rozella•  2019. augusztus 13. 20:34

mert örökök


mert örökök

 

az örökifjú ősz urak

ismerik még a bókokat

és a Romantikának egy

megszöktetett nyári esten

lehozzák a csillagokat

 

az ifjak csak fanyalognak

a nihilen és a sz.exen

kívül útjukba eddig

más nem akadt

számonkérik hát a testen

ami a lélekből kimaradt

 

örökifjú Perseidák

ők is visszatérnek

égi bókokkal elmondják

hogy a legszebb meséknek

sosincs vége mert örökök

az ezeregy éjek

 



Rozella•  2019. augusztus 10. 10:27

"Írd be a képen látható kódot!"


Az internet kora


„Írd be a képen látható kódot!”

 

Szerelmet, magzatot, hazát,

anyát, apát, testvért,

barátot, munkát, pénzt, holnapot…

Mondd, mit veszítsek még

hogy elhidd,

nem  robot vagyok.. ?!

Reményt?

Nem! Azt soha.

Tudom én, hogy ez itt

már az internet kora,

és meg kell szokni lassan

a robotokat, … de tudod mit?

Tartsd meg magadnak a kódodat!

 

 

 

Rozella•  2019. augusztus 9. 12:03

Árnyékban /I.-II./


Árnyékban  

 

„Én sem volnék, ha nem volnál”

hűlt csillagoknak izzó darabja,

tüzek őrzője, vad viharok hőse,

pernyeálmoknak megálmodója.

 

Én sem volnék büszke várrom

úrnője, kinek hűs homlokára 

holdfény hímez tükrös jelet,

hajnali nap sugarára várva.

 

Te sem volnál, ha nem lennék

túl lázálmok szép látomásain,

ha nem repülne fecskeszárnyú

emlék át az idő bomló rácsain.

 

Én sem vagyok s te sem vagy már,

csak két koldus, felhőrongyokba

bújva.. „vagyunk ketten két szép nyárfa ,   

s búvunk egymás árnyékába”

 

/ az idézetben Kányádi Sándor: Két szép nyárfa c. versének sorai /

  

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Árnyékban - II.

 

árnyékban már harminckettő

sűrű lombsörények alatt

vágtatnak forróvérű nyarak

sehol se leng egy kis szellő

 

árnyékban is harminchárom

s a higany egyre feljebb kúszik

majd fürge gyíkként eltűnik

napra nap tudom én sajátom

 

ez a hő bent épp harminchat

így marad már de kint a nyár

hevül tovább mert neki jár

még néhány forró pillanat

 

itt árnyékban egész tűrhető

túlélhető majd csak okosan

az idő úgyis tudja hogyan

tartsa meg mi nem lehűthető

 

 



 

 

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom