Róza szóbazárja

Gondolatok
Rozella•  2024. január 29. 22:28

Hópihe rejtély

 

Hópihe rejtély

 

A hópehely hibátlan hexagon,

kristályban két egyforma nincs,

halála múlhat egy pillanaton

s mi visszahozná, semmi sincs.

 

A hexagon egy tökéletes idom,

vele a sík is pontosan lefedhető,

ám hiába takarnám, én-határaimon

könnyedén átlép a  múló idő.

 

A pillanat utánozhatatlan mérték,

idő-határ vele mégsem mérhető,

életem térképén is hamis a lépték,

hány nap, óra, perc lesz,..? Nem követhető.

 

Ezért a pillanat nem tökéletes,

huszonnégy óra tart egy napig,

s egy óra hány perces, másodperces,

de ki mondja meg, hány pillanatig

 

tart, míg egyetlen hexagon hópihe

tenyeredben úgy olvad el,

hogy határaimat átlépve,

kezed a kezemből nem múlik el?

 

 

Rozella•  2024. január 23. 18:26

Rezonancia


Rezonancia

 

Szinkront ver  alva és éberen,

a mindenséggel halkan összedobban,

tükrözött ritmusban pulzáló végtelen

lüktet egy öklömnyi kozmoszban.

 

Érzem, hogy képtelen készakarva

abbahagyni, amíg tart e földi hakni,

nevezzük sorsnak, vagy talán karma,

mely ősidők óta tanít élni, halni.

 

Csak két átrium és két kamra

ismeri a titkot rég nálam jobban,

s a vászonra egy porló pillanatra

olykor rávetíti hogy halhatatlan.

 

Jutalomjáték az élet-színpadon,

ha szeret, az segít megmaradni;

szinkronban bennem az erő tudom

képes magát gyengének mutatni.                    

 

Távoli rezgések is elérnek immár,

könyvlapok íródnak emlékezetből,

a szív rögtön rezonál, a lélek előtt jár

s választ magának egyet az Egyből.

 


Rozella•  2024. január 20. 17:04

Ügyfélkapu

Ügyfélkapu

 

 „Megrezdül a feje sok öregnek..” sorban,

keresik nyomát a szívnek, - hol van?

Háborúk poklában, kín-övezetben,

magányban verdes vér-áztatottan?

 

A csend nem felel, nincsenek válaszok.

Gyűlölet-láng lobban földi pokolban,

odakint jég koppan, fönt füst-vázlatok

égnek, s a tél belelendül.., - egyre jobban.

 

Tegye csak, neki most ez a dolga,

nekem meg más. A naptár lapozhat,

de csak előre, egy nap se léphet hátra,

most kell kihozni belőle a legjobbat.

 

Fagyos hétköznap, siklik az időszán,

szent pillanatok csüngnek egy fenyőfán,

ma még - kész csoda - nem fagytak oda,

túlélik,  hogy az élet de facto profán.

 

Ha megtörtént, nem vágynak vissza.

Ahogy ők, lelépek én is egy éjjel,

befogad ősi otthonom,  - így tiszta;                   

felhagyok minden földi reménnyel

 

mikor belépek az új ügyfélkapun,

vagy csak lazán a falán átsétálok,

nincs szükség vízumra, lesz útilapum,

a semmin át könnyedén ki-be járok

 

életből halálba,  halálból életbe,

és olykor valaki majd  rám szól:

’Maga  már megint el van tévedve..’,

de nem ijedek meg a szavától,

 

az ördögtől sem félek, mert aki fél

annak az élete valódi pokol;

én nem leszek soha infernó ügyfél,

mert útközben leszek mindig valahol,

 

mint most…

 

(idézet: Arany János, Toldi estéje, első ének)


Rozella•  2024. január 17. 21:46

Az ész drónfosztása


Az ész drónfosztása

 

Engedetlen kis röppentyűk

a homloklebenyből sorra kitörnek,

némelyek  fellegekbe szállnak,

mások nekizuhannak a földnek.

Kirajzanak nyugatnak, keletnek,

nem hívhatók többé vissza,

ha egyszer útra keltek.

 

Semmibe suhanó feketék,

szelíd kékek, világló zöldek,

ködökké kavarodó szürkék,

füsttel vegyülők, száműzöttek,

felforgatók, komisz tolvajok;

de felszállnak a szépek, a naivak,

az álomlátók,  ártalmatlanok,

… és még sokan mások.

 

Magasból nézik, ami lent nem látszott

rájönnek, ismerik a geoglifák titkát,

s mindent, amit ember valaha vágyott. 

Száz Prométheuszt is leköröznek,

viszik magukkal az ellopott lángot;

Börtönükből levitálva szöknek,

vállukra emelik így is a világot,

s megízlelik végre a szabadságot.




Rozella•  2023. december 20. 20:30

Ötletel és...

 

Ötletel és…

 

Nekem is lenne pár ötletem,

hogy mit is kéne emelni még?

Nem rezsit és nem  árakat,

nem a benzint, és nem új falat.

 

Talán az esélyt, és a szintet,

netán a tétet, ami észhez térít

minden okost, aki oktat minket,

vagy egy létrát emelni az égig,

 

hogy lássák ami ott van,

és azt is, ami ott nincs,

kipukkasztott luftballonokban

levegőt lelni is kincs.

 

Lehetne például a gyűlöletnek vége

élhetnénk sokan boldogan a Marson,

ha kitörne véletlen a Világbéke,

csak a Föld valahogy addig kitartson!

 

Sok ember ötletel és nem is tudja,

ha emelik a tétet, nem lesz pardon.

Másra majd nem, de ötletre még futja:

„légy mindig önmagad”, -  oké, észben tartom!