Róza szóbazárja

Gondolatok
Rozella•  2017. május 3. 10:46

idegen karcok


idegen karcok

/gondolat-kisérlet/

 

jeleket hagyni minden nap

sem értelme sem különös oka nincs

mintha nem volna elég gyorsan alvadó

a kifolyt vér az édenkertből

minek tarka cicomába öltözni

mint a pávák násztáncot járva

elpazarolni az időt az éneklésre

mivégre mikor haszonelvűnek kéne lenni

az eleve ki van zárva

hogy belém tört a kulcs

az előbbiek értelmében

a fogantatásnál eldőlt minden

rám zuhant a legkékebb égbolt

jutalmul életem végéig tarthatom

közben tollaimat rendezgetem

pont úgy mintha repülni készülnék

néha szétterítem de sérülékeny

leszármazás ez isten követhetetlen

a gps nem ismeri fel az utat

hozzá gyorsan elavul minden technika

betájolom magam a nap segítségével

közben kapirgálok akár hülye tyúkok

abban a boldog nemtudatban

hogy nemsokára levágják őket

a porban meg csak szaporodnak

a tőlem egyre idegenebb k-arcok

míg végre egy lánclevél-üzenetben

„ a szeretet mindent valóra vált ”

olyan egyszerű csak tovább kell küldeni

tíz ismerős címre -  és lám ma

a jeleken majd számonkérheted

megváltozik az életed ... ??

 


 

„ ” :  R. Dawkins: Folyam az édenkertből  c. könyvéből





 

Rozella•  2017. április 25. 10:11

… ' van benne rendszer '

 

… ' van benne rendszer '

 

Néha úgy tűnik, mintha értelme volna

még a nyüzsgő szavaknak,

mint boly körül futkosó hangyák

látszólag céltalan ide-oda szaladnak,

valahogy mégis odajutnak

ahova kell és tudja mindegyik,

hogy sok apró káosz van a rendben.

Sokszoros önsúlyukat is becipelik

csendben, leteszik valahol, - akár egy versben -

és már mennek is vissza ugyanoda,

olyan összevissza-szervezetlen

érnek el pontosan ahova kell,

... őrület, - 'de van benne rendszer'.




/ a jelzett gondolat eredeti formájában a következő: "Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer."

 Shakespeare: Hamlet (II. felvonás 2. szín) /

 





Rozella•  2017. április 20. 00:45

Milyen nehéz...

 

Milyen nehéz...

 

Milyen nehéz ez a vad, tomboló szél,

nem tudom a súlyát meddig bírják

a madarak, a fészkek…

Hozzászokhattak tán, ha itt vannak,

néhány nagy vihart és utat túléltek...

s most költenének, pedig semmijük

sem marad, ha odavész a fészek,

csak a havasesőben szétázott tollak,

és végtelennek tűnő, hideg éjek…

Bolondok mind, hogy hazatértek…




/  megjegyzés az "értő" utókornak:  2017 április 20. 0:44;  nem tudok aludni, délutántól rettenetes, orkán-szerű szélvihar van...,  hideg, havas eső, folyton beindul valmelyik riasztó, elszáll az áram... még a kutyát is beengedtem.../





 

Rozella•  2017. április 12. 12:34

Ma még...

 

Ma még…

 

 

Macskaléptű, cirmos tegnapok

puhán leheverednek,

szemlakat alatti tavaszok

nyíló résein át lesnek

és látják, amint épp felrepül

egy magasba szédült

rigótorok-billentyű,

a Nap körül zenélve kering

vele a virág, a fa, a fű…

Lent fodros felhőszoknya ring,

kis tó vizére csobban, szárnyal,

hullámzón körhintázik az ég,

beleszédül a boldog madárdal

s tudom, hogy földet ér ma még…




 

Rozella•  2017. március 30. 11:15

Valami

 

Valami

 

Valami nem hagy nyugodni,

mert valamit adtam,

de van amit kaptam

s mi van, ha elvesztem ...?

Tudom, elvesztem.

 

 
1...535455