Katkat blogja

Titkos írás az arc, de annak, aki a kulcsát bírja, nyitott könyv. (Jókai Mór)

Magyarul beszélő francia-olasz-NDK filmdráma – 225 perces

Rendező: Jean-Paul Chanois

Forgatókönyvíró: Micheil Audiard, René Barjavel, Jean-Paul Chasnois

Zeneszerző: Georges Van Parys

Operatőr: Jacques Natteau

Vágó: Emma Le Chanois

Főszereplők:

Jean Valjean: Jean Gabin

Thenardier: Bernard Blie

Eponine: Silvia Mondfort

Cosette: Béatrice Altiraba

Fantine: Daniéle Delorme

Javert: Bernard Blie

Mario: Giani Esposito

Enjolras: Sierce Reggiani

Az igazi embernagyságok mindig felismerték a társadalmi igazságtalanságokat, fel is szólaltak ellene, elszórták az igazság magvait a követőik fejében. Victor Hugo ugyanezt tette élete munkásságával. A Nyomorultak főszereplőjének egy egész életében menekülésre kényszerített, igazi nemeslelkű embert választott, akit 19 év gályarabságra ítéltek azért, mert nővére éhező gyermekeinek kenyeret lopott. A gazdagságra, pompára juttatott nemesek minden időben tékozoltak, mivel a mindenkori politika ültette őket a bársonyszékbe, véres kézzel uralkodtak a szegényeken, akik között mindig megszületett egy-egy igazság bajnoka, aki szembeszállt velük. Így volt ez a világ sakk-kártya eljátszásának idején is, melyből kiemelkedik a Napóleon figurája. A gonoszság játéka soha nem ért véget, a zsarnoksággal együtt. Bocsánatos bűnért, éhezőknek egy kenyér lopásáért fegyencsorsra juttatni valakit, felér egy merénylettel az emberség ellen, s a merénylők minden időben szabadon garázdálkodtak. Jean Valjain könyörtelen üldözője, Javert felügyelő magát, mint aki irtózik a bűntől, az igazság zsoldosának vallotta, de ezt haláláig megérteni nem tudta. Mikor Fantinet börtönbe akarta zárni, az igazságérzete azt diktálta neki, hogy teljes jogú állampolgárként védelmezze a lányt megtámadó ficsúrt, mint a társadalom egyik élősködőjét. Az emberi nagyságok minden korban bajban voltak, mivel nem volt közegük, ahol megnyilvánultak volna, vagy felismerték volna őket. Jean Valjaint torzzá tették a 19 évi gályarabság alatt, személyisége megváltozott, erőszakossá vált. A szabadulása utáni találkozás a jóságos püspökkel, a nemeslelkűség valóságra ébresztette, s mint egy kőlakat hullt le róla lassacskán minden addig szerzett sérülés. Nemsokára virágzó várost alapított, a szegények, nyomorultak pártfogója, támogatója lett. Javert üldözése utolérte, menekülnie kellett Fantine megmentett leányával. Cosette által megtapasztalta a szeretetet, melynek megvonása napról-napra vezette el a szíve megállásáig. Szeretet nélkül élni nem lehet, ha elveszítjük a szeretett lényt, a szívünk megszakad.

Társadalmi mondanivalója a regényből készített filmnek mindenkihez szól, aki elítéli az igazi emberiség ellenes bűnöket és valóságra ébred.

A film első részét itt tekinthetik meg:

http://indavideo.hu/video/A_nyomorultak_elso_resz

A film második részét itt nézhetik meg:

http://indavideo.hu/video/A_nyomorultak_masodik_resz

Kellemes filmnézést kívánok!

2017. június 8.

Magyarul beszélő szovjet filmdráma – 100 perc

Rendezte: Mihail Kalatozov

Író: Viktor Rozov

Forgatókönyvíró: Viktor Rozov

Operatőr: Szergej Uruszevszkij

Szereplők:

Vera: Tatjana Szamoljova

Borisz: Alekszej Batalov

Fjodor Ivanovics: Vaszilij Merkurjev

Mark: Alekszandr Svorin

Irina: Szvetlana Haritonova

A háború a gonoszok játéka, célja általában a tisztaság, az emberség összezúzása. Végig sírtam ezt a filmet, különösen a ma már egyre kevesebb szívférfi becsületességének, tartásának példamutatását. Háborúba jelentkeznek önként, hogy megvédjék hazájukat, az asszonyaikat, gyermekeiket. A frontokon is megmutatkozik bajtársias hősiességük. Az igazi férfit kétféle érzelem vezérli: a szerelem és a becsület. Az életét áldozza mindkettőért.

Borisz és Veronika a film két főszereplője. Hatalmas szerelmüknek egyetlen akadálya a háború. Mókuska, ahogyan a fiú becézi a lányt neve szimbolikus is, mert egy mókuska ajándék jelenti a csalárdság leplezését, az örök hűséget. Borisz önkéntesen vonul be, életmentése közben kap halálos lövést. Ugyanakkor Verát kényszeríti a fiú mostohatestvére házasságra. A lány szíve porcelánná változik, mintha megszűntek volna örökre az érzései, de vár levelet, híreket Borisz felől, s mikor megtudja az igazságot, tovább élteti a lelkesítő remény, hogy részt kell vennie a városok újjáépítésében, ő is a jövőnek a része. A darumadarak V alakban szállnak Moszkva felett, jelzik egy szerelem születését és folytatását a szívben, mert amit egyszer a tisztaság magába fogad, azt többé nem veheti el a halál sem.

A filmet itt tekinthetik meg:

http://videa.hu/videok/film-animacio/szallnak-a-darvak-1957-UmnmSKLPv7m3OPOL

2017. június 7.

 H.Kohut Katalin: A varrónő

- Béééla, nem vállalta el a varrónő a ruháimat, mit fogok felvenni?!

- Vilmám, van elég ruhád...

- Bélám, nem tudod, hogy a ruhákat nem lehet felvenni szaladgálósnak, csak időnként, meg színházba, alkalomra?

- A ruha alatt minden ruhádat értem, drága Vilma!

- A nadrág nem ruha, ruhaneműek csoportjába tartozik, mint a szoknya, a blúz, az ing, a farmer, meg a kabát-féle is, a pancsókkal együtt.

- Akkor milyen ruhád nincsen most, Vilmám?

- Nadrágjaim, meg szoknyáim, meg pár felsőm, ami fontos lenne.

- Rengeteg nadrágod van, meg szoknyád...

- Igen, de egyet sem tudok felvenni, mind nagy rám, lötyög rajtam.

- Értem, akkor pakold össze, elvisszük a varrónőnek, hívd fel telefonon!

- Már felhívtam, azt mondta, nem ér rá most, rengeteg munkája van. Egyébként is csak az ismerősöknek vállal, igaz, hogy kétszáz egy nadrág levágás, ötszáz egy átalakítás, talán érdemes lenne várni rá, de nincs időm, itt van a jó idő, kellenek a ruhák.

- De éppen tegnap vásároltál új fehér és keki nadrágot, mi a baj velük?

- Lecsúsznak a derekamon, drága Bélám, ilyen az olcsó kínai, nem akartam sokat fizetni új tavaszi ruhákért. Olcsó húsnak híg a leve, ahogyan szokták mondani.

- Menjünk akkor a varrodába, pakolj össze, drága Vilmám!

- Jó napot kívánunk, hoztunk pár ruhát bevetetni, nadrágokat levágatni, szoknyákba gumikat húzni, kiválogatjuk, ami belefér a költségbe, mutatjuk a legfontosabbakat!

- Meddig mehetek el árban?

- A szoknyák és a nadrágok lennének a legelsők, mennyibe kerülnének?

- 7.600,-Ft, mert mindegyik szoknyának a tetejét meg kell bontani, gyárilag vannak, nem lehet simán gumit fűzni beléjük, a nadrágok közül egyet be kell szűkíteni, egybe cipzár kell...

-Még egy fontos keki blúzom lenne beszűkíteni a két oldalát...

- 1.500,-Ft...

- Jó, akkor azt majd a jövő hónapban...

- Bélám, maradt még pár ruhám, de telefonált a varrónőm, hogy vigyem át, elvállalta őket darabját ötszáz forintért, átvittem hozzá a blúzokat, meg három nadrágot átalakítani, még 3.000,-Ft, talán ez már méltányos ár, nem olyan drága, mint a varrodáé.

- Ráadásul a varroda vidéki áron dolgozik, Pesten sokkal drágább lenne minden.

- Nem is tudom, hogy honnan lehet szert tenni egy baráti ismerősre, aki jól tud varrni, lehetne rá mindig számítani?

- Majd keresgélünk, drága Vilma, meghirdetjük az interneten ott, ahol élünk a környékünkön.

- Tavalyelőtt találtam egy varrónőt, aki házhoz jött, felhívtam telefonon, de már befutott azóta,meg kellene keresni a bonyolult labirintusos utcák között, hol lakik. De a kezdő árait is felemelte azóta.

- Így van ez általában, mindenki kezd egyszer valahol, aztán amikor már nagy igény van rá, elrontja az egészet, csak nem tud róla, hogy már nem szívesen keresik.

- Lánykoromban egészen más volt, akkor a ruházati szövetkezet varrónői vállaltak otthon munkát. Így varrattattam Kohárikné Margitkával lila-fehér trapéz aljú nadrágkosztümöt, s mire megvarrta, már ott voltak hozzá a kiegészítőim, a fehér pantonett papucsom, meg a fehér tergál kardigánom. Nem volt sok ruhám, mert nagyon keveset kerestem, de azok harmonizáltak egymással. A sárga-vörös piké ruhámhoz vásároltam egy sárga-vörös holdjárót, a piros mini ruhámhoz piros szandált és táskát, de volt amihez csak szandálcipő illett.

- Milyen az a szandálcipő, drága Vilmám?

- Olyan, mint a szandál, csak elöl zárt az orra, a szandál pedig körben nyitott. A pantonett papucs valójában, elöl zárt az orra, ma is lehet kapni, csak más néven. Régen külön néven volt minden nevezve, hivatalosan, akkor, amikor még lehetett kapni fél méreteket is cipőben. Például fekete trapéznadrághoz fekete parafa szandált hordtam.

- Ahhoz képest most nincsen olyan sok táskád és cipőd, mint amikkel hozzám jöttél, mi történt?

- Nem is tudom, drága Bélám, talán már a drapp, bordó, cseresznye és hasonló színű ruháimat mindig variálom olyanokkal, melyekhez van cipőm és táskám is, meg ritkán lehet kapni ezeket a színeket.

- Akkor most meg volt a tavaszi ruhafelfrissítés, minden rendbe téve, átalakítva, most már igazán van mit felvenni, Vilmám!

- Igen, köszönöm a varrónőmnek, hogy jelentkezett, meg tudtam oldani az összes ruhámat, melyeket félretettem azzal, hogy nincs mit felvenni. Most már bátran nézek szembe a kihívással, hogy minden napra van új ruha, melyekben jól érezhetem magamat.

- Akkor érzi magát előkelően és elegánsan a nő, ha mindig meg tud jelenni...

- Igen, talán így is lehet mondani, fél egészség a fittség, szépség mellett a harmonikus elegancia, drága Bélám! Köszönöm, hogy vagy nekem, támogatsz mindenben!

- Én köszönöm, drága Vilmám, hogy Veled ennyire szépséges és értékes az élet minden pillanata, még a kirándulás, séta is, mindig rácsodálkozom elegáns megjelenésedre.

2017. április 3.

„Helytelen azt hinnünk, hogy a szerelem hosszas együttlét és kitartó udvarlás gyümölcse. A szerelem a szellemi-lelki rokonság gyermeke, s ha egyetlen pillanat nem hozza létre ezt az összetartozást, hosszú évek alatt sem születik meg soha.” Kahlil Gibran

Mint teremtés koronájának mondott egykori törvény őre behatóan vizsgálva a női nemet az alábbi következtetésekre jutottam.

A nő, mint finom érzékek képviselője, szívében az emberiességi törvényekkel, méhében a jövő törvényének gyümölcsével, s mint lelkében a gyönyörök forrásával, mellyel megajándékozza egyetlen szerelmét, az igazit, akivel szinte eddig soha nem találkoztak, mert a férfiember elrejti az érzelmeit, nem ismerte eddig a nők testi és lelki felépítését. Az a szerelem, mely általában a lányoknak köszönhetően kezdődik, mert ők azok, akik megborzonganak egy-egy pillantástól, egy férfihangtól, egy eszményi arctól, örökké fenn marad, ha a férfi őszinte érzéseket táplál, udvarol, míg ki nem elégül a szerelmes nő látványának ígérete, vagyis nem egyesülnek.

A szerelmes asszony odaadása leírhatatlan, eggyéválik a férjével, nincs más kívánsága, minthogy kedveskedjen, hálával gondol állandóan arra, hogy neki is van férje, tulajdona, akire soha többé más nem nézhet, nem hallhatja hangját, nem nézheti arcát, vagyis ez a tulajdonlás egészen természetes azoknál a hölgyeknél, akik a valódi nagybetűs férfira vártak, s ha az ő megjelenik, elolvad gyönyörűségében éjjel-nappal, átadva neki önmagát teljesen, minden szavával egyesül, ketten válnak egy testté. A méh, mint anyaság és férj titkos birodalma kettejük magánügye, más nem érhet hozzá a házassági szentélyükhöz. A mell és a méh ugyanazt jelenti, egyedül a férjnek van joga ahhoz, hogy a mell udvarát megérintse olyankor, amikor szerelmeskednek. Az így fogant gyermekek szerelemgyerekek, tiszta szívvel és törvénnyel rendelkeznek, akik külön védelmet kell, hogy élvezzenek.

A férfi az udvarlás ideje alatt, míg kiismeri a szerelmét, ugyanúgy jár el, mintha már házaspárok lennének, vagyis elhalmozza virágokkal, bókokkal, isszák egymást, mint akiket soha nem lehet kielégíteni, mert minden kevés egymásból.

Két nagybetűs ember találkozásánál (mely a világtörténelmekben kívánatos volt sokaknak, de még talán soha nem találkoztak, annyira ritkán élnek a világban együtt) felvillanó szikra jelzi  a szívükben az örök-szerelem kezdetét, mert ez az érzés, hogy ketten vannak a világban, rajtuk kívül nincs más társuk, ismerve egymás  ki nem mondott  gondolatát is, beköszönt az ember-barátságnál, a szerelemnél hatalmasabb érzés, a felszabadulás örök egysége, melyben úszik a boldogságban két barát, szerelmes, törvény, tisztelet, emberség, minden érzés feletti összetartozás.

A kívánatos pillanat eléréséig pár hónapos udvarlás elegendő általában, melyhez nincs másra szükség, mint tiszteletre, emberségre, szelíd hangra, mert  a lágy hang nagyon fontos a hölgyek szívének, csak így lehet hozzájuk férni, a kulcs, ami megnyitja a szentélyüket, csak tiszta, őszinte  hang lehet. Először a hölgyeknek bizalmat kell érezniük, s ha ez megjött, már egyenes út vezet a szeretet kialakulásához, vagyis ahhoz, hogy a szívébe írja a férfinak a nevét. A pillanatot általában úgy ismerik fel mindketten, hogy kicsit féltékenyek lesznek egyetlen villanásnyi időre azokra az emberekre, akik kapcsolatban vannak a szív-barátjukkal, s ilyenkor, bár nem ismerik a féltékenység betegségét, mégis maró érzést éreznek, hogy mással beszél, más látja, más hallja a már titkos szerelmüket. A pillanat utáni félelem, hogy elveszíthetik  a szerelmünket addig tart, míg meg nem szerzik véglegesen a nagybetűs, teljes kielégüléssel járó érzelmet, mert azt kell a szívvel érezni, hogy soha többé nem válhatnak el.  Ha mindketten szellemiekben kielégülnek  barátkozásuk, levelezéseik, beszélgetéseik alkalmával, már megtörténik a legény és lánylakásban a szerelem előszobájába történő belépés, melyet csókkal pecsételnek meg. Ez a sorrend mindkettőnél, a szívszerelem, a titkos bejárat csókja az érzékek világába, majd a tökéletes szerelmi együttlét.

Az udvarlás nem csupán a férfié, az ő dolga, hogy a romantikáról állandóan gondoskodjon, melyben ugyanúgy örömét leli, legyen az felvirágozgatása a hálószobának, különösen születés- és névnapon, legyen az egy finom vacsora, egy színházjegy, koncert, vagy saját otthoni hétvégi kerti parti, zsúr, vagy a hetente megrendezésre kerülő művészest megszervezése, ahol előadják saját verseiket, dalaikat barátaikkal.

Az asszonyok ugyanúgy udvarolnak, mint a férfiak, kedveskednek egy-egy pulóverrel, inggel, könyvekkel, mozijeggyel, meglepetés játékokkal, amellett, hogy állandóan a kedvükben járnak férjüknek finom ételekkel, italokkal, kozmetikumokkal, kedvességgel, odaadással, egy oktávval magasabb, csengő  hangjukkal, mellyel elvarázsolják a szerelmüket, kölcsönösen imádhatják egymást.

Amikor megjelenik a színen egy olyan férfi, aki tiszteletet ébreszt a hölgyekben, meglágyul a szívük teljesen, figyelmesen szemlélik, udvarias társalgásra késztetik finom kérdésekkel, hogy a szívük vizsgálata tárgya felkelti-e a figyelmüket. Ilyenkor történik meg, hogy példádul egy otthonban történő bármilyen ügyben való felkeresésükkor levetett férfi kabátot a hölgy úgy helyez el, mintha gyermeket ringatna ölében. A megelőlegezett tisztelet kezdete vezethet el a kívánásig, mikor a hölgy hálószobájában  képes együtt lenni tisztelete tárgyával egyesülés szándékából. Ez is a nőknek egyik kiválasztása, ami általában utána szégyenérzettel jár, vagyis a kívánás szintjén meg kell maradnia mindaddig, míg a férfi udvarolni nem kezd.  Mindig a hölgyek választanak, mert a szívük annyira romantikus, tiszta, kivetített ideáljuk foglalja el mindaddig, míg a férj kopogtat valamivel az ajtaján.

A kölcsönös tisztelet egymás iránt, a nagybetűs ember-csodálat soha el nem múlik, az örökkévalóságig eggyéválva közös útjukat senki meg nem háboríthatja, őket szét nem választhatja. Ez a földöntúli hatalom örök törvénye.

2017. március 26.