H.Kohut Katalin:A varrónő (Párbeszéd)

 H.Kohut Katalin: A varrónő

- Béééla, nem vállalta el a varrónő a ruháimat, mit fogok felvenni?!

- Vilmám, van elég ruhád...

- Bélám, nem tudod, hogy a ruhákat nem lehet felvenni szaladgálósnak, csak időnként, meg színházba, alkalomra?

- A ruha alatt minden ruhádat értem, drága Vilma!

- A nadrág nem ruha, ruhaneműek csoportjába tartozik, mint a szoknya, a blúz, az ing, a farmer, meg a kabát-féle is, a pancsókkal együtt.

- Akkor milyen ruhád nincsen most, Vilmám?

- Nadrágjaim, meg szoknyáim, meg pár felsőm, ami fontos lenne.

- Rengeteg nadrágod van, meg szoknyád...

- Igen, de egyet sem tudok felvenni, mind nagy rám, lötyög rajtam.

- Értem, akkor pakold össze, elvisszük a varrónőnek, hívd fel telefonon!

- Már felhívtam, azt mondta, nem ér rá most, rengeteg munkája van. Egyébként is csak az ismerősöknek vállal, igaz, hogy kétszáz egy nadrág levágás, ötszáz egy átalakítás, talán érdemes lenne várni rá, de nincs időm, itt van a jó idő, kellenek a ruhák.

- De éppen tegnap vásároltál új fehér és keki nadrágot, mi a baj velük?

- Lecsúsznak a derekamon, drága Bélám, ilyen az olcsó kínai, nem akartam sokat fizetni új tavaszi ruhákért. Olcsó húsnak híg a leve, ahogyan szokták mondani.

- Menjünk akkor a varrodába, pakolj össze, drága Vilmám!

- Jó napot kívánunk, hoztunk pár ruhát bevetetni, nadrágokat levágatni, szoknyákba gumikat húzni, kiválogatjuk, ami belefér a költségbe, mutatjuk a legfontosabbakat!

- Meddig mehetek el árban?

- A szoknyák és a nadrágok lennének a legelsők, mennyibe kerülnének?

- 7.600,-Ft, mert mindegyik szoknyának a tetejét meg kell bontani, gyárilag vannak, nem lehet simán gumit fűzni beléjük, a nadrágok közül egyet be kell szűkíteni, egybe cipzár kell...

-Még egy fontos keki blúzom lenne beszűkíteni a két oldalát...

- 1.500,-Ft...

- Jó, akkor azt majd a jövő hónapban...

- Bélám, maradt még pár ruhám, de telefonált a varrónőm, hogy vigyem át, elvállalta őket darabját ötszáz forintért, átvittem hozzá a blúzokat, meg három nadrágot átalakítani, még 3.000,-Ft, talán ez már méltányos ár, nem olyan drága, mint a varrodáé.

- Ráadásul a varroda vidéki áron dolgozik, Pesten sokkal drágább lenne minden.

- Nem is tudom, hogy honnan lehet szert tenni egy baráti ismerősre, aki jól tud varrni, lehetne rá mindig számítani?

- Majd keresgélünk, drága Vilma, meghirdetjük az interneten ott, ahol élünk a környékünkön.

- Tavalyelőtt találtam egy varrónőt, aki házhoz jött, felhívtam telefonon, de már befutott azóta,meg kellene keresni a bonyolult labirintusos utcák között, hol lakik. De a kezdő árait is felemelte azóta.

- Így van ez általában, mindenki kezd egyszer valahol, aztán amikor már nagy igény van rá, elrontja az egészet, csak nem tud róla, hogy már nem szívesen keresik.

- Lánykoromban egészen más volt, akkor a ruházati szövetkezet varrónői vállaltak otthon munkát. Így varrattattam Kohárikné Margitkával lila-fehér trapéz aljú nadrágkosztümöt, s mire megvarrta, már ott voltak hozzá a kiegészítőim, a fehér pantonett papucsom, meg a fehér tergál kardigánom. Nem volt sok ruhám, mert nagyon keveset kerestem, de azok harmonizáltak egymással. A sárga-vörös piké ruhámhoz vásároltam egy sárga-vörös holdjárót, a piros mini ruhámhoz piros szandált és táskát, de volt amihez csak szandálcipő illett.

- Milyen az a szandálcipő, drága Vilmám?

- Olyan, mint a szandál, csak elöl zárt az orra, a szandál pedig körben nyitott. A pantonett papucs valójában, elöl zárt az orra, ma is lehet kapni, csak más néven. Régen külön néven volt minden nevezve, hivatalosan, akkor, amikor még lehetett kapni fél méreteket is cipőben. Például fekete trapéznadrághoz fekete parafa szandált hordtam.

- Ahhoz képest most nincsen olyan sok táskád és cipőd, mint amikkel hozzám jöttél, mi történt?

- Nem is tudom, drága Bélám, talán már a drapp, bordó, cseresznye és hasonló színű ruháimat mindig variálom olyanokkal, melyekhez van cipőm és táskám is, meg ritkán lehet kapni ezeket a színeket.

- Akkor most meg volt a tavaszi ruhafelfrissítés, minden rendbe téve, átalakítva, most már igazán van mit felvenni, Vilmám!

- Igen, köszönöm a varrónőmnek, hogy jelentkezett, meg tudtam oldani az összes ruhámat, melyeket félretettem azzal, hogy nincs mit felvenni. Most már bátran nézek szembe a kihívással, hogy minden napra van új ruha, melyekben jól érezhetem magamat.

- Akkor érzi magát előkelően és elegánsan a nő, ha mindig meg tud jelenni...

- Igen, talán így is lehet mondani, fél egészség a fittség, szépség mellett a harmonikus elegancia, drága Bélám! Köszönöm, hogy vagy nekem, támogatsz mindenben!

- Én köszönöm, drága Vilmám, hogy Veled ennyire szépséges és értékes az élet minden pillanata, még a kirándulás, séta is, mindig rácsodálkozom elegáns megjelenésedre.

2017. április 3.