Katkat blogja

A bűn a világra jött, melyek közül a leghitványabb a gyilkosság. Ezt elméletben csak vérrel lehet lemosni. A jellemben megmutatkozik már kisgyermek korban mindenféle hajlam, mely később vérontás elkövetésébe torkolhat. Ilyen állandóan kínzó érzettel járó rossz tulajdonság az irigység, mely Káint is motiválta tette elkövetésekor. (1 Móz 1-11).

Az irigység akkor kezdte marni a földművelő Káin lelkét, amikor öccse, Ábel, mint juhok jámbor pásztora áldozatára kedvesebben tekintett az Isten. A bűn felismerése, a lelkiismeret-furdalás, amikor az ember valamit nem helyesen mond, vagy rosszat cselekszik, csak a tiszta lényeknél található.

Ábel makulátlanul, hiba nélkül állott Istene előtt, ennek ellenére szülei, mint gonosz és jó tudói bűnei miatt önvizsgálatában arra a következtetésre jutott, hogy igen, ő bűnös, hiszen bűnből született. A tiltott gyümölcs megkóstolása az élet fájáról az őskígyó javaslata szerint a halálba taszította az első teremtett embereket. A Sátán képviseli létezése óta a Földön a gonoszt, s ennek következményét, a halált. Felmerül az a kérdés is, vajon igazságos volt-é Istentől, hogy az élet fáját Édenbe helyezte, hiszen bármikor megkóstolhatták népei, különösen azért, mert erre fel is hívta a figyelmüket, s annak ellenére, hogy nem ismerték a rosszat, a kíváncsiság bármikor megtehette volna a hatását, bár lehet, nem ilyen következményekkel. Talán már régen feledve van az, hogy milyen az ember, aki most összezavarodva állana sodródva az árral, érthetetlenül hallgatva a gerinctelenek jellemtelenségeit. A gerinc a jellemet, míg a pillantás a tiszta szívet tükrözi. A lélek abban az esetben nyilvánul meg teljes szépségében, Isten egykori törvényében, amikor megtisztul minden bocsánatos bűntől is. Az irigység nem véletlenül került a hét főbűn közé, hiszen ez a lúgos érzet Káint is arra ösztönözte, hogy kiontsa a vérét testvéröccsének. Így nem lehet kedvesnek látszani a teremtő előtt, ilyen súlyos és állandóan a másikat vádoló gyarlóságokkal nem lehet helyesnek tekinteni Káin hálaáldozatát, mert ő csak egyszerűen hálás volt életéért, de a saját lelkében lévő csalárdságokat nem ismerte fel, mint bűn meglétét.

Káin is ugyanolyan embernek vallotta magát, mint Ábel, de belül érezte, hogy a tiszta lélek képviselője Ábel, ezért látta a teremtőjük kedvesebbnek, mivel jól ismerte a szívüket, annak ellenére, hogy a tiltott gyümölcs leszakításával a lelkek eltávolodtak egymástól. Megvolt a lehetőség a lélek-tisztulásra. Gyilkosságból viszont nincsen feloldozás, mert a vérontás újra megszüli önmagát. A vadhajtásnak általam nevezett Káin valóban a rosszból való volt, mert nem ismerte fel sötét természetét, hogy hibáit bevallja teremtőjének.

Az első igaz Ábel, mint ártatlan megölésével a kígyó uralkodik a teremtett népek felett, olyan sivárrá vált minden, mintha az egész világ csak Káin-hasonmásokból állana. A tisztaságot nem irigyelni, tönkretenni kell, hanem megbecsülni és tisztelni az isteni földi megnyilvánulásait.

2017. november 15.

Forrás: Biblia Teremtés könyve

Pár egyszerű mondattal, szavakkal, melyek kevesek fülébe jutnak el, leírom, milyenek a lányok, asszonyok. Nem mutatok be komoly anatómiai magyarázatot, ábrát a nemiség külső megnyilvánulásairól, mely általában a világ zömének elegendő látványt nyújt élvezeti tárgyainak szemléléséhez, vagyis szomorúan kell megállapítanom, hogy a férfiak általánosságban a külső látványt részesítik előnyben, a benső tökéletes és egyetlen igazi gazdagság ellenére.

A férfinek a lányok, asszonyok alárendelik magukat, különösen akkor, amikor szerelmesek. A férfinak ezt észre kell vennie, az előtte kicsit zavartan, szögletes mozgással járó nő élményt kell, hogy jelentsen számára, mert benne, bár sokan titkolják, ugyanilyen sutaságként megnyilvánuló ösztönös cselekedetek dominálnak, de a férfi, mint bátrabb lény, ezt elfojtja magában. Nincsen bájosabb és odaadóbb egy szerelmes nőnél, nincs felemelőbb és tökéletesebb érzés egy tisztán magát átadó hölggyel történő szerelmes együttlétnél, a gyönyör isteni önkívületének megtapasztalásánál.

A férfiban a nők elsősorban az erőt és határozottságot csodálják, feléled anyasági érzetük, szeretetüket átadva szívesen törődnek velük, gondoskodnak róluk, mint a gyerekeikről. Az anya felelőssége, amit a férfinak már családalapításkor éreznie kell családja biztonságáért, ellátásáért állandó és egész életében végig kíséri.

A férfi szívét nem könnyű rabul ejteni, mert eredendően a férfiak múltja a hősiességben, a harcban gyökeredzik, ezért gyakran esnek szerelembe olyankor, amikor egy lány bajba kerül. Ilyenkor a szíve feléled, s érdeklődéssel fordul a nő iránt, akinek a testi formáját arcával együtt már szívébe rejtette tudtán kívül. A férfit csak tisztasággal és szerelemmel lehet örökké megtartani, csodálva egymásban az emberséget.

A lányok egészen 24 éves korukig szorulnak férfiak általi biztonságra, védelemre. A férfi lehet apa, nagybácsik, vagy fiútestvér. A lányok az érettség eléréséig könnyen szerelmesekké válnak, ilyenkor bátran, mindenkivel szembe szállva adják át magukat annak, akibe szerelmesek lesznek, anélkül, hogy tisztában lennének külső és belső értékeikkel.

A nő a legnagyobb csodája a világegyetemnek. Szívéből szól a hang, akár a férfiaknak, tisztán és mindenki által egyedi hangzással. Minél tisztább a hang, annál szebb a teste a lánynak, ezért az énekes, dalos pacsirtáknak különösen nagy védelemre van szükségük, mert ők élvezik az igazi szabadságot, mely az emberséget jelenti szív-törvényével. Pontosan tudják, mit lehet és mit nem, egészen tini korukig, míg az első szerelem bekövetkezik.

A szerelmes nő csókjával átadja önmagát, mivel a csók, mely odaadó és benne van a saját törvénye, a szerelem előszobáját jelenti. A csókkal a férfi kopogtat a hálószoba ajtaján, amikor elfogadja a felkínált, szerelemtől érzékien duzzadó ajkat.

A szerelmesek nem foglalkoznak testiséggel, külső nemi szervekkel, ösztönösen cselekszenek ezután, egyetlen cél vezérli őket, a teljes összeolvadás. A méhben rejlik a gyönyörforrása azon pontnak, mely minden nőnél megvan, mellyel összeolvadva eléri a pár a tetőpontot, mikor együtt szűnnek meg a múltnak és jövőnek, megáll az Idő és a lélegzet, extatikus földöntúli élményben lesz részük. Az a férfi, aki ezt a szerelmesével egyszer is megtapasztalja, örökké odaadó és csodálatos baráttá, biztonságadó társsá válik. Egyszerre következik be az isteni nász elérésekor a nektár kiáradása úgy a férfiból, mint a nőből. A női nektár illatát minden férfi szereti, dinnyeszaga van. A méh az anyaság és hitvesség szentélye, melyet a férfi védelmez, mint testével képviselt templomát a családjának.

A női szív magában foglalja az anyasági, apasági, nőiességi érzelmeket, érzéseket, törvényeket, melynek egyik fontos érzelme, az aggódás, melyet a férfiak szinte nem is ismernek. Állandó készenléti állapot ez, soha nem nyugszik, amikor szerettei úton vannak, vagy bármilyen fontos ügyben eljárnak. A többi érzelem, mint harmónia, mely megnyilvánul külső ruházatban, abban, ki mit szeret, mit tekint példának, miben tehetséges, milyen dalokat hallgat, vagy énekel szívesen mutatja meg, hogy milyen ember valójában úgy a nő, akár a férfi. Az igazi gazdagság a külső és belső egyensúly megnyilvánulása, mely nagy veszélyben van ebben a világban.

A kincseit valakinek felfedezni, s ez különösen a férfiakra vonatkozik, egy nő szívét kikutatni, mely állandóan új izgalmat ígér, néha kevés egy élet. A nő átadja magát a szerelme tárgyának, ezzel együtt rábízza életét és leendő gyermekeiét a felelősségteljes férfira, aki iránt határtalan bizalmat érez. A bizalom jelenti a családalapítás első fontos érzelmét. A férfi és a nő egyenrangúan képviselik az igaz szerelem és házasság jövőjét. A nők a férfiaktól várják a szerelmeskedés élményébe történő bevezetésüket.

2017. október 22.

H.Kohut Katalin: Az eső

Az eső, mint ég könnye segít megérteni a szívet

Mindig szerettem az esőt, mikor megérkezik és kopog az ablakon, legszívesebben azt felelném, hogy be szabad jönni. Jelzéseket ad, hogy tisztul a világ, a növények, állatok, a Mindenség megújul, akár az én szívem.

Mikor kissé lehűti a levegőt, én áhítatosan nézek könnybe lábadt szemeimből kifelé, közös ügyünk a frissülés, a lelki igénye a csöndnek, a világ szeretetének. Nem értettem soha, mi ennek az oka, mások haragudnak rá, de engem összeköt vele a szerelem, az érzés, hogy szükségem van rá.

Ilyenkor lefekszem az ágyamra és a háztetőt körbe udvarló ezüstcseppeket hallgatom. Az öröm éneke is elhallgat. Ilyenkor kottázódtak szívemben a dallamok. Alkalmas ez az idő arra, hogy számba vegyem sorsomat, elgondoljam a jövőmet, szinte órákig tervezgetek, szolgálok álmaimmal magamnak azzal, hogy majd valóra váltom. Vizsgálom szívem érzéseit, s olyan mélységekre bukkanok, melyeket örömmel öntök szavakba. A tisztaság és szabadság feltárul ilyenkor, s gondtalan órákat nyújt nekem.

Mikor az utcán ér a lágy eső, vánszorogva araszolva járok, mintegy meghosszabbítom az utat, hogy minél tovább élvezzem a kihalt utcák csendjét, a bizsergető érzést bőrömön. Közben figyelem a fákat, növényeket, mennyire boldogan szívják magukba a frissítő nektárjukat. Elképzelem, amint az afrikai forróságban a kókadt színpompás rózsa, melyet csőrével hozott és ültetett a kék madár, hirtelen felemeli nemes fejét az ég felé és üdvözli a felhők könnyeit. Aztán látom, amint a cseppekből tócsák, tavak képződnek, megindulnak a folyamok, s az emberek feltámadnak az állatokkal együtt, isszák az oxigén dús italát.

Az eső ismeri a szívek titkait, melyet olyan sokszor remélt a jóember, markában tarthatta számtalanszor, hallgathatta imáját. Az ember gyönyöre a természet, minden, mi áldás, kútfője a szeretetnek, törődésnek, gondoskodásnak.

Szeretem az esőt, mikor megérkezik, mimóza szívem kinyílik és magába fogadja a csend és szerelem üzenetét. Bizalmam iránta határtalan, a természet gyógyítója végig pereg az ablaküvegen, üzen egykori tökéletes múlt képviselőjeként, hogy az öntözője a világnak megérkezett.

2017. augusztus 13.

H.Kohut Katalin: Mondd, hogy örökké szeretsz

Majd ha elolvadnak az örök-telek, s szívemben lüktet a szeretet, többé senki sem kérdi, mi van veled,

akkor mondd, hogy örökké szeretsz engem!

Majd ha a nap hétszeresen tündökölve szórja aranysugarát, s egyformán simogatja minden szép haját,

mondd, hogy örökké szeretsz engem!

Majd ha álmaid valósággá válnak, s szívek ideálra többé már nem várnak, szeretlek, mint hű társad,

akkor mondd, hogy örökké szeretsz engem!

Majd ha az északi szelek egyszerre üzennek örök-szerelmet a többi égtáj faleveleit űzőinek,

akkor mondd, hogy örökké szeretsz engem!

Majd ha a hűs óceánok kék vizei és a sós tengerek haragos zöldjei egy ritmusra árasztják a fehér sziklákhoz a mélységnek öröm-himnuszait,    sirámként oromhoz verve habos tajtékjait,

akkor mondd, hogy örökké szeretsz engem!

Majd ha a hófehér fellegek angyalrajai és a szürke felhők síró könnyei közé örökségünk szivárványjelén megjelenik tűzlánggal a felirat, szerelem otthona a mindenség-tudat,

akkor mondd, hogy örökké szeretsz engem!

Tudom, más lesz minden, megtudjuk azt is, hogy a kékségek színét a zöldellő természet és sárgálló fénycseppekben aláhulló Nap tüze adja, s ha felismerjük, hogy a szerelem valójában nem más, mint szívünk, lelkünk összeforrása és örök időkre szól az egy testben létezés.

Majd ha a gyertyák a sírokon nem halált ünnepelnek, faggyúcseppjeit felszippantja az örökkévalóság, többé senki szívének lakóit nem veszi el múlandóság,

akkor mondd, hogy örökké szeretsz engem!

Majd ha itt leszel velem, s mindennapunk karácsonyt ünnepel, akkor ne engedj el sohasem kedves, éreztesd velem Te minden csúftól mentes, hogy örökké szeretsz engem!

2017. április 13.

 

 Egyetlen pillanat megváltoztathatja egész jövődet, eltörli a múltadat minden rossz emlékével együtt,
de fel kell ismerni a pillanatokat.

A pillanatoké a lényeg.

Ha kisembernek születtél,ne vágyj, törtess fölfelé, ha Önös érdeked hajt! Döntsd el, mi fontosabb,
biztonságos lelki élet, második Éned, feleséged, ki szíve alatt hordta véred, vagy a sziklás hegy,
melyen gyönge kötél tart csak!

Szeretetet és tiszteletet nem lehet utólag átadni, mint egy szál virágot.

Figyeljünk a hangokra! Hangversenyterem az egész világ, a szív tisztasága adja a hangunkat.

A szépség követei megérdemlik az elegenciát, diplomát, csodás életet.

A csodát bevonzani nagyon nehéz, elveszíteni elég egy pillanat.

Jól ügyelj szavaid hangsúlyára, nehogy sértd a szép lelkeket!

Nehéz szívet megszeretni, elveszíteni egyetlen csúf szó elég.

A férfi a szívével szeret, a csodálata tárgyát soha nem veszíti el.

A tisztelet és szeretet egy cipőben jár.

A bizalomhoz szükség van beszélgetésre, őszinteségre és tiszteletre.
Ha mindez már adott, az ember-barátság soha el nem múlik.

A szerelem két egyenlő fél között jön létre, egyforma igényesség, gondolkodás, érdeklődési kör,
egyforma szerénység szükséges hozzá.

Ember nélkül a Föld csak árnyék és az árnyék nem fejlődhet, segédkezet nyújt a sötétnek.

Az ember szeretet már a régebbi korokban is annyira ritka volt, hogy a nagy művészek szenvedtek a
hiányában, s ha néha összetalálkoztak egy emberrel, örömmel üdvözölték egymást, csodálva a másik lényegét.
Hatalmas érzelmeket képes a szeretet megmozgatni, az, aki szerelmes a világba, az szerelmes az emberekbe is.

 
A szeretethez vezető út a bizalom megelőlegezésével kezdődik, akit tisztelünk emberi mivoltában és
felnézünk rá, az már kiérdemelte azt a bizalmat, ami az emberi kapcsolat kiteljesedésének feltétele.
Általában egyetlen csalódás lerombolja az emberségbe vetett hitet.

Az emberré válást tanulni is lehet, sokan vélik felfedezni ezeket az utakat követendő eszmékben,
megtanulják tökéletesíteni önmagukat. Elismerésre méltó az, ha valaki rájön arra, hogy csiszolásra
szükséges, jellemét építenie kell.

Az emberség elveszítése nagy űrt hagy maga után, hiánya pótolhatatlanná válik.

Az ember szeretet kialakulásának első lépcsőfoka tehát a tisztelet, majd a nemes tulajdonságok megismerése,
felismerése az emberségnek, mely nélkül a földön élni lehetetlen. A szívek kutatói keresik az embert minden
korban, ők azok, akik nyomot hagynak maguk után, akiknek a szava maga a törvény, az igazság, akik soha nem
okoznak csalódást.

Az ember szeretet nem egyenlő a testi szerelemmel, mert a szerelem   nő és férfi ölelkezés kívánságát rejti
magában. Az ember szeretet a lelket és szívet ismeri el, a bensőt csodálja és ez a csodálat elvezet addig a
felismerésig, hogy nem vagyunk magunkra utalva a világon, van, akire minden időben számíthatunk, s ez kölcsönös.
Bizalmunk soha nem múlhat el, az emberség felette áll minden törvénynek, amit a világ hozott a törvénytaposók
ellen, szívébe írt emberiességi törvényekkel rendelkezik.

A költők is keresik a tökéletest, múzsát találnak ki erre a célra, aki megközelíti azt az eszményt, amelyet
a szíve joggal várna a világtól egyetlen kincsének. A múzsát nem lehet megérinteni, nem lehet lealacsonyítani,
a múzsa felette áll a többi asszonynak, vagy férfinek. A múzsa a vágyunkat testesíti meg, ki milyen szívvel
rendelkezik, olyan múzsát képzel el magának.

Az ember szíve a belső törvénykönyv, melyet tökéletesen betölt, nem sért, nem árt, kedvessége mndeneknek nyilvánvaló.
Mi dolga az embernek a gonoszok és sötétek által fenntartott törvénykezésekhez, tiltásokhoz. Ha bíróságra citálnak
egy embert, a törvényen tesznek erőszakot, megalázzák méltüságában előre kitervelten.

Ép testben ép szív lakozik, mert az ember a tökéletes egészség. Mi köze az embernek a gonoszok betegségeihez?


Szívből jön a tiszta szó, a halkan megrovó, de szívből jön a sötéteknél a gyilok, a tőr, mely olyan, mint az
áspiskígyó nyelve, megsemmisíti a szeretetet. Szavakkal gyilkol a gonosz, töviskoszorúját helyezi az ártatlan
emberekre.

A betegség sérti a természetest.

Inkább járj, szórakozz egyedül, minthogy rossz társaságban meghasonulj önmagaddal!

A hallgatás egészséges mindaddig, míg nem támad mások által okozott sérelmek feszültsége egészséged ellen!

2017. április 10.