Katkat blogja

Személyes
Katkat•  2017. május 23. 16:57

H.Kohut Katalin: Veronka balladája

 


Áldozott Veronka hófehér ruhában,

kontyba tett hajában szép fehér virággal,

kicsinyke kezében kosárkában rózsa,

kihúzott szemével nem az ég zászlósa.


Gyönyörű leányka kígyóknak szemében,

sötét sorfal előtt lépkedett, szegényem,

nem tudta, rém jövő elkészült számára,

rontás és átok ül mindenik vágyára.


Mikor fejét vették, mellét elmetélték,

Dávid sírba testét hamar eltemették,

megrendült hatalma földöntúli létnek,

a Föld is kimozdult foglyaként űrtérnek.


Megtudta Krisztián, egykori jegyese,

megszakadt a szíve, világ ítélése,

Veronkának testét élesztette gyorsan,

kardját felkötötte a sátáni sorsban.


Megadta magát így mindenik sötétség,

az egész világból jött a sok hős vendég,

feltámadt a leány, jövő terv elkészült,

hős lovagok tette egy új csillagot szült.


2017. május 23.



Katkat•  2017. április 12. 14:08

H.Kohut Katalin: Katkat szabadsága

H.Kohut Katalin: Katkat szabadsága

 

Várnak a mord vizek mélyükön szép halak,

bárha a vágyakat elfedi életem,

szép zene, ritmusa egykori féktelen,

Katkat is úgy szeret, kedveli végtelen.

 

Kigyúlt a sötétben az égi szövetség,

megszületett egy új legenda, ég-remény,

s mert ilyen égi terve a nagy víznek,

Katkatot szereti minden fi, törvénynek.

 

 

2017. március 20.

Katkat•  2017. április 10. 03:19

H. Kohut Katalin: Húsvét (Párbeszéd)

 

 

-         Béééla! Mit készítsünk Húsvétra?

-         Drága Vilmám, amit általában szoktunk minden éven…

-         De az már unalmas!

-         Akkor újíts valamit!

-         Jó, akkor kipróbálom az új franciasaláta receptet őzgerincformában. Zselatinnal kell összekeverni, attól dermed össze és főtt tojásokat lehet a saláta közé helyezni.

-         Biztosan nagyon finom lesz és jót mutat majd a Húsvéti tálon. Mit akarsz még készíteni?

-         Tudod Bélám, megmaradok a szokásos menünél, talán lesz húsleves és töltött káposzta is, meg csirkemellfilé zöldségkörettel, fokhagymás saláta öntettel, sült burgonyával, az a kedvencem.

-         Sonkát vegyünk, drága Vilma?

-         Inkább most kihagyom, viszont kinéztem finom főtt, füstölt tarját, az finomabb lesz.

-         Akkor a húsvéti tál most főtt tarjáből, házi kolbászból, franciasalátából, egybefasírtból fog állni. Nem is kell külön főtt tojás hozzá!

-         Szerintem sem, Bélám, lesz főtt tojás a fasírtban és a franciasalátában is. Fonott kalácsot viszont veszünk hozzá.

-         Nagyon finom lesz minden, szeretem az ünnepeket, drága Vilma! Csak már a vendéglátás kicsit sokba kerül nekünk. Nem a

-          gyerekekre gondolok, hanem az idegenekre, távoli ismerősökre.

-         Így van, Bélám, miattuk veszünk mindig sört, bort, pálinkát és sütjük a sok süteményt! Még válogatnak is, mi pedig hallgatjuk az ittasok harsány dicsekvését. Tavaly elhatároztam, hogy soha többé nem engedek be ismerős családot sem…

-         Mi történt, drága Vilma?

-         Jött az  üzemvezető a fiával, ha emlékszel rá. Megvendégeltem őket húsvéti tállal, itallal, üdítővel, süteményekkel, miután meglocsoltak engem. Egyszer csak odasúgta nekem a fiú, hogy neki kell a pénz, mert most biciklire gyűjt. Gondoltam magamban, én pedig lakásfelújításra, de odaadtam neki a pénzt, már amennyit tudtam nélkülözni. Keserű a szájízem azóta, ha a Húsvéti locsolkodásra gondolok.

-         Nem is mondtad nekem, hogy Bandika megzsarolt téged pénzzel. Mikor gyerekek voltunk, kaptunk az ismerős néniktől egy forintot, néha kettőt, de ezt is restelkedve fogadtuk el, mert nem azért mentünk, hanem tiszteletből. Már ezt mára elfelejtették, hogy a nőket meg kell illatosítani, hogy el ne hervadjanak szépségükben.

-         Én meg mentem a fiútestvéreimmel locsolkodni, Bélám. Hajnalban, mire felébredtünk, az ablakban találtuk az ajándékainkat, apa azt mondta, odatette a nyuszi. Mindhárman kaptunk csokitojásokat, csokinyulakat, csibéket, meg tojáscukrot, viszont a két testvérem egy-egy üveg illatos kölnivizet is.

-         Ez így dukál, drága Vilma, nálunk is így volt.

-         Csakhogy én felháborodtam azon, hogy nem kaptam kölnivizet, mert egyenrangúnak éreztem magamat a fiúkkal, s mentem velük locsolkodni a szomszédokba. István bátyám szégyellt engem, mikor elkértem tőle a kölnivizet. Elmondtam a locsolóversikémet és kaptam érte egy forintot, meg finom süteményeket.

-         Akkoriban a lányok még főtt tojásokat festettek még, drága Vilma! Annyi tojást soha nem ettem, mint Húsvétkor, sőt az egész család arra járt.

-         Igen, én is festettem, mert anyám ezt mondta, de nem értettem, miért, nem is vágytam arra, hogy a fiúk meglocsoljanak. Nem ismertem  a locsolás misztériumát, s amíg nem vagyok tisztában valaminek az értelmével, addig nem foglalkozom vele különösebben.

-         Most sem változtál, drága Vilma!

-         De már tudom, hogy azt akarod, Bélám, mikor meglocsolsz, hogy örökké fiatal és szép maradjak neked, meg nagyon tisztelsz. Ez kölcsönös.

-         Tudom, drága Vilma, ezért szeretem veled az összes ünnepet, a Húsvétot is. Már alig várom, hogy együtt falatozzuk el a finomságokat!

2017. április 10.

Katkat•  2017. április 3. 15:47

H.Kohut Katalin:A varrónő (Párbeszéd)

 H.Kohut Katalin: A varrónő



    - Béééla, nem vállalta el a varrónő a ruháimat, mit fogok felvenni?!

    - Vilmám, van elég ruhád...

    - Bélám, nem tudod, hogy a ruhákat nem lehet felvenni szaladgálósnak, csak időnként, meg színházba, alkalomra?

    - A ruha alatt minden ruhádat értem, drága Vilma!

    - A nadrág nem ruha, ruhaneműek csoportjába tartozik, mint a szoknya, a blúz, az ing, a farmer, meg a kabát-féle is, a pancsókkal együtt.

    - Akkor milyen ruhád nincsen most, Vilmám?

    - Nadrágjaim, meg szoknyáim, meg pár felsőm, ami fontos lenne.

    - Rengeteg nadrágod van, meg szoknyád...

    - Igen, de egyet sem tudok felvenni, mind nagy rám, lötyög rajtam.

    - Értem, akkor pakold össze, elvisszük a varrónőnek, hívd fel telefonon!

    - Már felhívtam, azt mondta, nem ér rá most, rengeteg munkája van. Egyébként is csak az ismerősöknek vállal, igaz, hogy kétszáz egy nadrág levágás, ötszáz egy átalakítás, talán érdemes lenne várni rá, de nincs időm, itt van a jó idő, kellenek a ruhák.

    - De éppen tegnap vásároltál új fehér és keki nadrágot, mi a baj velük?

    - Lecsúsznak a derekamon, drága Bélám, ilyen az olcsó kínai, nem akartam sokat fizetni új tavaszi ruhákért. Olcsó húsnak híg a leve, ahogyan szokták mondani.

    - Menjünk akkor a varrodába, pakolj össze, drága Vilmám!

    - Jó napot kívánunk, hoztunk pár ruhát bevetetni, nadrágokat levágatni, szoknyákba gumikat húzni, kiválogatjuk, ami belefér a költségbe, mutatjuk a legfontosabbakat!

    - Meddig mehetek el árban?

    - A szoknyák és a nadrágok lennének a legelsők, mennyibe kerülnének?

    - 7.600,-Ft, mert mindegyik szoknyának a tetejét meg kell bontani, gyárilag vannak, nem lehet simán gumit fűzni beléjük, a nadrágok közül egyet be kell szűkíteni, egybe cipzár kell...

    -Még egy fontos keki blúzom lenne beszűkíteni a két oldalát...

    - 1.500,-Ft...

    - Jó, akkor azt majd a jövő hónapban...

    - Bélám, maradt még pár ruhám, de telefonált a varrónőm, hogy vigyem át, elvállalta őket darabját ötszáz forintért, átvittem hozzá a blúzokat, meg három nadrágot átalakítani, még 3.000,-Ft, talán ez már méltányos ár, nem olyan drága, mint a varrodáé.

    - Ráadásul a varroda vidéki áron dolgozik, Pesten sokkal drágább lenne minden.

    - Nem is tudom, hogy honnan lehet szert tenni egy baráti ismerősre, aki jól tud varrni, lehetne rá mindig számítani?

    - Majd keresgélünk, drága Vilma, meghirdetjük az interneten ott, ahol élünk a környékünkön.

    - Tavalyelőtt találtam egy varrónőt, aki házhoz jött, felhívtam telefonon, de már befutott azóta,meg kellene keresni a bonyolult labirintusos utcák között, hol lakik. De a kezdő árait is felemelte azóta.

    - Így van ez általában, mindenki kezd egyszer valahol, aztán amikor már nagy igény van rá, elrontja az egészet, csak nem tud róla, hogy már nem szívesen keresik.

    - Lánykoromban egészen más volt, akkor a ruházati szövetkezet varrónői vállaltak otthon munkát. Így varrattattam Kohárikné Margitkával lila-fehér trapéz aljú nadrágkosztümöt, s mire megvarrta, már ott voltak hozzá a kiegészítőim, a fehér pantonett papucsom, meg a fehér tergál kardigánom. Nem volt sok ruhám, mert nagyon keveset kerestem, de azok harmonizáltak egymással. A sárga-vörös piké ruhámhoz vásároltam egy sárga-vörös holdjárót, a piros mini ruhámhoz piros szandált és táskát, de volt amihez csak szandálcipő illett.

    - Milyen az a szandálcipő, drága Vilmám?

    - Olyan, mint a szandál, csak elöl zárt az orra, a szandál pedig körben nyitott. A pantonett papucs valójában, elöl zárt az orra, ma is lehet kapni, csak más néven. Régen külön néven volt minden nevezve, hivatalosan, akkor, amikor még lehetett kapni fél méreteket is cipőben. Például fekete trapéznadrághoz fekete parafa szandált hordtam.

    - Ahhoz képest most nincsen olyan sok táskád és cipőd, mint amikkel hozzám jöttél, mi történt?

    - Nem is tudom, drága Bélám, talán már a drapp, bordó, cseresznye és hasonló színű ruháimat mindig variálom olyanokkal, melyekhez van cipőm és táskám is, meg ritkán lehet kapni ezeket a színeket.

    - Akkor most meg volt a tavaszi ruhafelfrissítés, minden rendbe téve, átalakítva, most már igazán van mit felvenni, Vilmám!

    - Igen, köszönöm a varrónőmnek, hogy jelentkezett, meg tudtam oldani az összes ruhámat, melyeket félretettem azzal, hogy nincs mit felvenni. Most már bátran nézek szembe a kihívással, hogy minden napra van új ruha, melyekben jól érezhetem magamat.

    - Akkor érzi magát előkelően és elegánsan a nő, ha mindig meg tud jelenni...

    - Igen, talán így is lehet mondani, fél egészség a fittség, szépség mellett a harmonikus elegancia, drága Bélám! Köszönöm, hogy vagy nekem, támogatsz mindenben!

    - Én köszönöm, drága Vilmám, hogy Veled ennyire szépséges és értékes az élet minden pillanata, még a kirándulás, séta is, mindig rácsodálkozom elegáns megjelenésedre.


2017. április 3.

 

Katkat•  2017. március 26. 11:55

H.Kohut Katalin: Ne menj el még kismadár

1995-ben szereztem ezt a dalt, amikor felvettem magnóra, a többivel együtt zeneszerzés közben. Így maradt fenn pár hanganyagom, daljátékom. Hangom véglegesen elment kommunikációs teljes megsemmisülésemkor 2004-ben, naponta gyakorolok, de nehéz, még mindig tüdőhangom van. A dalok magnóról kerültek felvételre CD-re, utána szétvágtam őket MP3-asokra, ezekből készítettem videókat.

https://www.youtube.com/watch?v=6Gi_GOvlXxI