Katkat blogja

Közélet
Katkat•  2017. május 22. 09:49

H.Kohut Katalin: Vasalás

 


- Béééla! Keresek az interneten vasalóasztalt, de nem találok...

    - Minek neked vasalóasztal, drága Vilma?

    - Azért, hogy ne kelljen mindig szétszedni a vasalóállványt, meg nem is biztonságos rajta a vasaló elhelyezése. Tudod, én vasaltam a hetvenes években egy ruházati szövetkezetben, külön rács védte körbe karimával ellátva gőzvasalót, mely rá volt szerelve a kerettel ellátott vasalóasztalra.

    - Azt hiszem, drága Vilma, hogy vasalóasztalt csak egy varrodából tudunk beszerezni.

    - De mindenkinek jó lenne, a gyerekeknek is...

    - Jó, holnap felhívok minden ruházati szövetkezetet, hátha valahol tudnak párat eladni.

    - Gőzbabát is szeretnék...

    - Az mihez kellene?

    - A kabátokhoz, Bélám!

    - Sajnos azt ebben a lakásban nem tudjuk üzemeltetni, mert ahhoz külön kellene kazánházban fűteni. Meg kell elégedj a bolti gőzvasalóval, valamilyen biztonsági márkával.

    - Tudod, én a hetvenes évek elején árult orosz vasalót szeretem, most is azzal vasalok, állíthatós, még soha nem égettem ki vele semmit sem.

    - Tudom, drága Vilmám, sajnos már olyat nemigen lehet kapni, de széjjelnézünk. Régen szerettél vasalni, drága Vilma!

    - Igen, míg nem ismertelek téged, volt egy konyhai ládikóm, arra tettem a vasalóruhát, énekeltem egymás után mindent, ami eszembe jutott, így nem vettem észre, hogy közben munkát végzek.

    - Mikor naponta megtapsoltak a szomszédok?

    - Igen, Bélám. Még akkor szoprán volt a hangom. Nem bírom elviselni születésem óta csak a tiszta hangokat, meg a szépet mindenben.

    - Hogy is lehet valaki ennyire szép kívül-belül? Nekem is úgy adtad át magadat tisztán és igazul.

    - Olyan voltam mindig, mint Lenin, az igazság bajnoka, de morfondírozásban is követem őt. Nehezen nyugszom le, ha bármi törvénytaposással találkozom.

    - Nem baj, drága Vilma, én ezt szeretem benned, meg azt, hogy ennyire tiszta vagy, nem ismered a rosszat, meg a bűnt, még a csúf szavakat sem, sem a kétértelmű gondolatokat.

    - Még a vicceket sem értem, Bélám, a szimbólumokkal meg egyenesen ellenkezem.. Mindenben a szépet kerestem mindig, külsőben, arcban, ruhában, dallamban, énekben, tárgyakban, berendezésben...

    - Magad képviseled az eleganciát és tökéletességet. Mindenben a legjobb minőséget vásárolod.

    - Tudod, Bélám, nem szeretem a gyűrődős ruhákat, de néha muszáj vasalni is. A jövőben átcserélem az ágyneműket is nemgyűrődősre, meg a ruháimat, ingeidet.

    - Jó, drága Vilma, elmegyünk a boltokba, körbejárjuk valamennyit, hol kapunk megfelelő árut.

    - Bár az is igaz, Bélám, hogy kedvencem a richelleus, vagy csipkés hófehér ágynemű, azt meg vasalni kell.

    - Jó, akkor nézünk párat, hátha még gyártanak ilyet.

    - Nem értem, Bélám, hogyha egyenjogúság van, a férfiak miért nem vasalnak, miért nem veszik ki a részüket a házimunkából, persze rajtad kívül, mert mi egyformák voltunk első pillanattól.

    - Mert így kényelmesebb, a nők pedig ostobák, mert rájuk hagyják. Az egyenjogúság nemcsak azt jelenti, hogy a nők dolgoznak, hivatással rendelkeznek, ezért megnőtt a napi munkára fordított idejük, hanem azt is, hogy együtt kell vállalnia a házaspárnak az otthoni munkákat, melyeket, mint szükséges rosszat, együtt és gyorsan el kell végezniük, hogy mindkettőnek maradjon ideje a pihenésre, szórakozásra.

    - Úgy, mint mi, Bélám?

    - Igen, mi nem is vesszük észre, hogy pihigünk, amikor kellemes zenét hallgatunk, vagy sétálunk.

    - A szórakozásunk is kellemes kikapcsolódás...

    - Igen, a hétvégi túrák, piknikek, kerékpározások, teniszezés, pinpongozás.

    - Szerencsés az az ember, akinek a hobbija a munkája. Mi azok vagyunk...

    - Nekem még nem teljesen az, ki kell alakítanom a jövőmet, de neked, drága Vilma, az énekelés, gitározás, oboázás és furulyázás és a fütyülésed kimondottan csodálatos.

    - Szeretem a hangutánzókat, a fütyülést meg kicsi korom óta gyakorolom.

    - Így könnyebb a monoton házimunka, vagy bármi, amit el kell végezni.

    - Igen, különösen vasalás közben szeretek énekelni, mint mondtam, ezért lenne szükségem biztonságos vasalóasztalra és jó vasalóra, hogyha nem figyelek oda eléggé, akkor is minden rendben legyen.

    - Te vállaltad a vasalást, Drága Vilma...

    - Igen, jobb nekem, mint a főzés, az a tied, Bélám és nagyon örülök annak, hogy finomakat és egészségeseket készítel rengeteg zöldséggel, főzelékkel.

    - A korszerű háztartás, több szabadidő, igazságos munkamegosztás alapja a jó házasságnak.


2017. május 22.

Katkat•  2017. május 20. 16:32

H.Kohut Katalin: Halott Balaton

 

Ülök és egyre bámulom a magyar tengert,
szemezve ismertetem meg vele az embert,
beszélgetünk hosszan a múltról és jövőről,
elmélkedünk az eddigi sok bűnözőről,
kik bűzös állótóvá fokozták a szépet,
bárányfelhő válaszol, világ végét béget,
szeméthegyek, dögök, árnyak és foszlott hullák
jelzik mélységét, közben mindenét árulják.
Ragacsos, haragos zöld halotti ruhája,
meddig tart vajon még a gyászos tusája?

A hatvanas években e tengert nem szerettem,
mert úszni tanultam, a sok bacit lenyeltem,
köhögtem a romlott ízt számból a magasra,
zavarossága hamar kivetett a partra.
De este a tábortűznél öröm ragyogott,
énekünk felnőttet, gyereket odavonzott.
Másnap lábunkkal nyergeltük a hullámokat,
nyaralni jó, az emlékek hada látogat.
Mesél az ember, a nagy Balaton hallgatja,
megvédeni nincs erő, szívét vigasztalja.

2017. május 16.


Katkat•  2017. március 20. 23:00

H.Kohut Katalin: Titok című cikkem folytatása

Szabatos magyar nyelv

 

Leírtam két éve, mit jelent számomra az olvasás, az irodalmi mű, mit várok el tőle, milyennek kell lennie a nyelvezetének, hogy gyönyörködtessen: szabatosnak, vagyis könnyen érthetőnek.


Leírtam, hogy a jó és gonosz ugyanoda megy halála után, meg hogy érthetetlen, hogy egyedül a jó szenved, egyetlen útjuk a halál lehet a földön, ami megváltás a szenvedéseikre. A törvényt várva, igazságot, bízva abban, hogy ez végre másképpen alakul, a jók megkapják a méltó helyüket a világban, a gonoszok a megérdemelt büntetésüket, már rájöttem, hogy nem ugyanúgy tekint rájuk a nap az égből, mint ahogyan hittem, hogy egyforma sugárzással imádja a földi lényeket, mert lehetetlen gondolat, felfogni nehéz, hogy aki ki akarja oltani a napot, árt a természetnek, köztük a tökéletes emberiségnek, az ugyanolyan megbecsülésben részesüljön, mint azok, akik vigyáznak minden életre, féltőn óvnak, felszólalnak a természet, a növények, állatok, törvénnyel rendelkező emberek védelmében.


A politika minden időben a gonoszoké volt, maguk állították a diktátorokat, bábokat, személyiség nélküli vezetőket, médiát, minisztereket, minden felelős személyét a politikának azzal a szándékkal, hogy megalázzák és tönkre tegyék a törvényét és életét az általuk emberségi törvénnyel rendelkező népeknek és sokaságoknak.

A mindenkori szándékosan bonyolított politikai nyelvezetnek közérthetőnek kell lennie, mindenki számára világosnak, felfoghatónak. A művész ember arra törekszik, hogy az igazságokat felfedve, ezeket lezárva keresve hozzá hasonló embereket, törvényt ülve a felfoghatatlan, a homályos, a sötétség gondolatai felett megalkossa az új nyelvi szabályokat, az új magyar versírást és irodalmat.


A magyar nyelv, mely állandóan felmutatásra került Szenci Molnár által a világnak, hogy tökéletes, számtalan nyelvi ellenséget szerzett egyfolytában, míg Luther reformátusai üzenve az egykori római egyháznak, mint állandó Babilonnak, a magyar nyelvet Bibliába szerkesztették azzal, hogy a Biblia jelenti a magyar népnek a romlását, ami igaz is, mert valamennyi magyar nyelvi ellenség beírásra került művészek, holt tengeri tekercsekből alkotott népek és vallások tanaival az élet könyvének nevezett, szinte a világmindenséget magában foglaló, kitárt karú Bibliába, mely szerint már az egész mindenség magyar nyelvi tökéletesség ellenes apokalipszissé vált, soha senki nem vizsgálta ennek kezdetét, eredetét, annak ellenére, hogy a gönci, vizsolyi, Jehova és más bibliák, adventista vallások, valamennyi reformátusokhoz kapcsolódó vallása a lutheri kezdetnek már a régen történelmi egyházzá vált római egyház ellenére is munkálkodott, egykori sátán bibliájaként. Gelencsér Zsigmond előszavával lepleztek a debreceniek a nyolcvanas években, kiadták a debreceni Bibliát, azzal a szándékkal, hogy végleg leleplezik és törvényt ülnek majd az állandó apokalipszis végrehajtói, a világ-könyvtár szereplői és tulajdonosai ellen.


A tökéletes magyar nyelv könnyen elemezhető szavakból és mondatokból áll. Nincsen párja a világon. Gyönyöre a földnek, öröm játszani a szavakkal, betűkkel, elemezni a mondatokat, mondatrészeket. Ezt minden magyar nyelvet szeretőnek meg kell ismernie, különösen azért,mert egykor az angol időmértékes nyelvet itt hozták létre, mint a háromnemű német nyelvet is. A többi nyelvi ellenséget a latin kezdetével, francia folytatással Romániának köszönhettük minden időben, mint állandó nyelvi ellenségnek.


A Titok fellebbentette homályban élő, sűrű fátylát, már ismerjük minden művét a magyar nyelv ellenes szerzők nevével együtt az állandó apokalipszisnek, az, ami eddig sötétben vesztegelt, napfényre került.


A szabatos, mindenki számára könnyen érthető, szakszavak, idegen szavak nélküli magyar nyelv feledteti a múltját mindannak, ami történt ellene. Dicsérjük a magyar nyelv megreformálóját, az időmértékkel beszélő zenei tehetségeket, akiknek mindezt köszönheti a nagyvilág.


2017. március 20.

Katkat•  2017. március 20. 22:55

H.Kohut Katalin: Titok

Kohut Katalin: Titok

Az ember kíváncsiságát felkelti egy világirodalmi remekműnek beharangozott könyv. Aztán úgy jár vele, mint amikor megkíván valamit; édességet, amitől később megcsömörlik, a szájában, s rosszízűvé válik, s semmivel sem tudja szomját oltani. Mivel is lehetne fokozni azt, ami enyészetté válik a testben? Vagy megkíván egy szép, divatos ruhát, s otthon veszi észre, hogy a mintás túl olcsónak tűnik, kövérít, meg az arcához, az egyéniségéhez egyáltalán nem passzol. Így vagyunk a túl cikornyás könyvekkel is. A megsebzett léleknek nem szabad szomorú sorsokról olvasnia, mert már az együttérzés nehézségbe ütközik, hiszen maga is annyiszor vált a megváltásra. S a kérdés állandóan visszatér, melyre szinte senki sem tudja a választ: igaz-e, hogy a Teremtő ugyanúgy bünteti a jókat és gonoszokat, csak a hívők szerint másféle célzattal? Ha jóságos és szeretetteljes volt egész életében, a mennyek országába jut, ha gonosz volt, égi büntetése a halál. Már ezt a kérdést magamnak megválaszoltam, s tudom azt is, hogy nem egy helyre mennek. Miután meghalunk, itt hagyjuk a híveinket, azokat, akik szerettek, vagy gyűlöltek bennünket véleményeikkel együtt, melyek által emlékeznek ránk egész életükben, vagy szájhagyomány útján az örökkévalóságig. S hogy kinek milyen véleménye van, attól függ, melyik időben találkozik, milyen állapotban a megboldogulttal. Mert a Halál csak azokhoz kegyes, akik nem élvezték igazán a földi életet, akiknek megváltást jelent egyszeri életükből. 

Én a szabatos, közérthető írások híve vagyok. A világhírű könyvek nyelvezete nem ilyen, néha nehézkes, többszöri olvasást, megértést igényelnek. Titok minden mondat, olyanokat közölnek, melyeket az írók szerint illik tudni, mint a spanyolországi, olaszországi régi kaotikus állapotokat, mikor még középkori butaság uralkodott Európában. A műveltség viszont annál inkább virágzott a művészettel egyetemben, nem volt szükség arra, hogy akkor iskolába járjanak az emberek. Megtöltötték a színházakat, ugyanúgy, mint reggelente a templomok padjait. E kettő jelentette a mindenkori cirkuszt és kenyeret, melyet a nép kapott azért, hogy csendben legyenek, hogy elégedetten dőljenek hátra éjszakai testi táplálékaik felvétele után ágyaikban. Természetesen voltak kiszolgáló személyzetek, hatalmas pletykaáradattal, akik mindenből csak a lekicsinylésre méltó dolgokat vették észre. S voltak kiszolgálói minden időben a színházaknak, jó dráma és versírók személyében. Nem is értem, hogyan lehet megrendelésre írni, de számtalan zeneszerző is így valósította meg boldogulásának útjait. Talán ma sem megy ez másképpen. Meg kell felelni, mint az iskolában felelésnél a tanároknak, lehetőleg úgy, hogy a legkiválóbb válaszokkal lepje meg. 

A titok minden időben a szív mélyén rejtőzik. Ha egy embert elemezni akarunk valóságában, oda kell hatolnunk, lemetszve a mások véleményét, a hazugságokat, a pletykákat. Leülni vele szemben, míg köztünk van és elmeséltetni az életét. Aki nem tud titkot tartani, az beteg, valamilyen belső hatás következményeit viseli. Az ilyen ember, mikor magának vall, magát elemzi, ezzel együtt a világ elé is tárja harcait, melyek értelmetlenek és rányomják bélyegüket egész személyiségére. Lényegében segítséget kér, de mint írtam, a halálkor kétfelé váló jó és gonosz különállósága miatt nem rendelkezik az égben és földön Teremtővel és túlvilági otthonnal, amely befogadná. Ilyenek az emberek. Néha úgy érzem, hogy a föld kivetette őket, minden, amit bibliai apokalipszisnek neveztek egykor, ellenük irányult, mindent, amit becsület, emberség irányított, meg kellett semmisíteni, be kellett szennyel borítani, hogy bűnné fokozzák a tisztaságot, nekik menekülniük kell a Halál karmaiba, hogy véget érjen a szenvedésük. 
Egy könyv számtalan kérdést vett fel, szinte minden mondatával újabb és újabb ellenkezést kiváltva az olvasóban. Nem az a jó mű, amivel végig egyetért, hanem az, ami gondolatokat ébreszt, s arra sugall, hogy megalkossa, megírja az olvasó a saját véleményeit tapasztalataival kapcsolatban. Olvassunk figyelmesen, válogatott remekműveket, de egyet tartsunk szem előtt: nem azonosulni kell a sorokkal, hanem olvasni és tanulni, továbblépni...Ez teszi az olvasót emberré.

2015. október 29.
  

Katkat•  2016. július 4. 20:36

H.Kohut Katalin: Vágy (Párbeszéd)

 


    - Béééla! Magdika sír, mert éjjel a férje hazament részegen és kirántotta alóla a lepedőt.

    - Borzalmasak, drága Vilma az ilyen házasságok! Részegen mit akar a feleségétől? Meg egyébként is Magdikának igazán megértő férjre lenne szüksége a gyermekkori traumái miatt...

    - Arra gondolsz, ami örökre nyomot hagyott benne? Igen, a nagybátyja perverz kezébe került három évesen, majd mikor tizennégy lett, a mostohája rátörte az ajtót, beleharapott a mellébe.

    - Pontosan erről van szó! Tudni illik, hogy az ilyen lányok szégyenlőssé válnak, rejtegetik magukat a férjük elől is. Hatalmas empátiára és szerelemre van szükség ahhoz, hogy természetes legyen szerelmeskedéskor a meztelenség.

    - A szexuális vágya a férjének bezzeg megvan, de Magdikából a sértegetéseivel kiölte teljesen.

    - Minden férfi tudja, hogy egyetlen sértés elég ahhoz, hogy visszahúzódóvá váljon a felesége, mert az igazi nőt csak a szívén keresztül lehet meghódítani, megközelíteni. Olyanok, mint te, drága Vilma, akinek ilyen felesége van, soha nem jutna eszébe másra rá sem nézni!

    - Köszönöm, Bélám, én meg mindig biztos voltam benned, soha nem jutott eszembe, hogy esetleg más nő is lehet rajtam kívül.

    - Ilyen az igazi szerelem.

    - Minden szó, ami megbántja a másikat, kiolt egy-egy szerelem fénysugarat, s mikor már teljesen kihűlt, ott maradnak általában a férfiak a szexuális gerjedelmükkel. De az igazi férfi más, tudja, hogy ahhoz, hogy álmai hercegnőjét megtartsa örökké, meg kell felelnie mindenben a hölgye szíve vágyának, ugyanis a valódi vágy a szívben gyökerezik.

    - Így is van, drága Vilma, nem fokoznám le szexszé az érzelmeket. A szerelmes asszonytól nincs értékesebb és elragadóbb az egész világon, boldog férfi, akinek ilyen kedvese van. Bájos nagy kislány, szép és gyönyörű. A szerelem virága a rózsa, másnak érintenie nem lehet, de ha bármilyen árnyék vetül a szépségre, összezárulnak szirmai.

    - Igen, valóban így van, Bélám, ilyenek a nők...

    - És az igazi férfiak is, drága Vilmám, csak ezt kevesen tudják. A férfit a közhiedelemmel ellentétben nem a szexszel, meg a hasával lehet meghódítani, a szívén keresztül.

    - Igen, én tudom, Bélám, s remélem, vannak még hozzád hasonlók.

    - Tudod, drága Vilma, minden hódolatom a női testé. A királynői hajkorona, a tökéletes, kecses forma, az ívelt derék, a gömbölyded csípő és hozzá a mellek, az igéző szerelmes pillantások... S mindez a külsőség.

    - Igen, a legtöbb férfi ezt látja, Bélám.

    - Ott van benne az életnek a bölcsője, a méhkehely isteni nektárjával, melynek ízét csak igazi szerelmespár ízlelheti meg, akik teljesen átadják egymásnak magukat.

    - Igen, s ez soha nem múlik el, aki egyszer is megtapasztalja a misztikus élményt, nem adja lejjebb, mindig a szerelmére vágyik.

    - Látod, drága Vilma, itt kezdődik a szerelmi vágy. Minden egyéb csak testi egyesülés tisztelet és szeretet nélkül.

    - Talán azért van az is, hogy aki véletlenül testi kapcsolatba bonyolódik, utána a szíve ellenkezik és lesütött szemmel jár, mert szégyelli magát, úgy érzi, az egész világ látja rajta.

    - Így van, hiszen elárulta saját magát, nem volt hű az élet bölcsőjéhez, nem vigyázott rá, illetéktelen behatolás történt.

    - Magdika mesélte, hogy amikor elmúlott a szerelem nála, nem volt képes többé egyesülni a férjével. Az aktus előtt a méhe kilökte egyszerűen magából. Innen tudom, hogy a méh olyan, mint a női lélek.

    - Nem is lehet ez másként, hiszen benne fejlődik ki maga az ember, érző szívével és minden tehetségével. Lehetetlen az Életet tönkre tenni bárkinek, birtokolni, vagy meggyalázni. A tökéletest győzi le a bitang, aki ártani próbál neki.

    - Szóval a nemi vágy kimondottan összefügg szerinted is az élet értelmével?

    - Pontosan! Az egyetlen életet boldogan kellene eltöltenie a embereknek, s a szerelmi egyesülés az öröm magasabb szintje.

    - Ha a szerelmes nő szíve vágya ilyen titkokat tár a szerelmes férfiak elé, a mennyország kapuja feltárul, maga a létezés minden csodájával.

    - Jól fogalmaztad meg, drága Vilma, a férfi és a nő szerelmi násza a jövő bölcsője, az emberi értékek alapköve.

    - Bélám, ez az örökkévalóság?

    - Igen, ez a tiszta vágy a szerelmi egyesülésre, mely soha nem érhet véget.

2016. július 4.