Katkat blogja

H.Kohut Katalin: Fohász (Ima)

Egyetlen Istenem Hozzád száll fohászom,

ne engedd teljesen elveszni országom,

küldd el a Messiást, hívőknek szent fiát,

mutasd fel gyümölcsöd annak, aki lát!

Szent jobbod ereje ott legyen felette,

ne tudjon ártani a balga fekete,

kufár arc tisztaként tekint fel reád,

mások meg úgy hiszik, nincs másvilág.

Nyomor és halál az igaz jutalma,

dölyfösség az erény, vallja rablógazda,

de sok bandavezér él e hazában,

az a talpig legény, ki csal sorscsatában.

Irigylik a jövőt, irigylik a múltat,

irigylik a hitét a nyomorultnak,

akár, mint létkerék, nyelvük úgy pereg,

mágia hatalom kezében a nyereg.

Lehet-e zsarolni a sorsnak kerekét,

az rendeltetett tán, vesszen el ez a nép?

Istenem tekints le földi küzdőtérre,

sújts le villámoddal és tiszta lesz az ég,

sújts le villámoddal és tiszta lesz az ég!

2017. április 6.

https://www.youtube.com/watch?v=XBr63y5vtGE

Kohut Katalin: Sodoma

Pasticcio

„Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.”

Türelem lógatja lábait,

Nem, talán ez egykedvűség,

Európa foltos, törzse ing,

beköszönt talán a vég.

Ha két ember van, ki igaz, s nyílt,

Könyörül talán a sötét,

S míg tanul szépet a féktelen,

Dög fertőzi az ember ölét.

Lepedővel takart az ország,

Magyart itt senki sem sirat,

Megszűnt népért nem gyász-ének szól,

A győztes mámorban mulat.

2015. szeptember 14.

Idézett versszak Reményik Sándor Csendes csodák című verséből való