Katkat blogja

Kohut Katalin: Szent Iván-éji álom

Napfordulónk soká éljen,

tündérvarázs lesz az éjjel,

a legrövidebb éjszakán

csengő hangom muzsikál.

A szív-szerenád száll Hozzád,

mindenség zeng hozsannát,

varázslatom megtaláljon,

valóra váljon az álmom.

Képzeletem messze repít,

szerelem-erdőben hevít

a vágya a boldogságnak,

örök-élet a világnak.

Nem válunk el többé soha,

nektárunk égi lakoma,

édes harmat éjjeli könny

csókot lehel ránk a gyönyör.

Násznépünk is ünnepel,

s míg ránk borul az éj-lepel

színpompában egyesülünk,

kettőből egy pár leszünk.

2014. június 18.

 

Éjszaka lett egy pillanat alatt,

árnyékok borították a falat,

csendes szonátámat kikapcsoltam,

az ágyra roskadtam bizalmatlan.

Mennydörgéssel kezdődött a csata,

felvonult az ellenség csapata,

szívembe hatolt villanyos hatás,

sarkkörökön túli vízcsobogás.

Leszakadt talán az égmennyezet,

szemem a plafonon megmeredt,

kerestem foltját az ütközetnek,

mi köze hozzám elem-közegnek?

Ömlött, szakadt soká egyvégtében,

zakatolt agyam borotvaélen,

beleszorult a patkó dobogás,

űrhideg a mennyei zokogás.

Forgószél, káoszt hozó nagy vihar,

lelkem ne gyomláld, a szeled csikar,

táplálékom útja a bölcsesség,

csakis tiszta forráshoz hajolnék.

Nem gyönyörködöm a pusztításban,

a lágy eső jósága példátlan,

háborúd csak zavart önvédelem,

szívemet kutatom önkéntelen.

2017. június 6.

 

 

Róka Misi Mercedesben száguld,

előtte a horizont kitágult,

égnek állt sörénnyel kiabál,

mindenféle dallamot kitalál,

ráérősen játszik autósdit,

jobb oldalon  terül el, ő nem brit,

szájában a cigi  rágógumi,

rá senki sem mondhatja, hogy sunyi,

ravasz, alkoholmentes sört iszik,

csodálja minden nagy állat, s a kicsik,

mert igazi VIP vagány, konyhafőnök,

a kajákból enni  már nem győzök,

versenyezzen hát, de attól tartok,

útban lesznek majd az  utcasarkok.

 

 

2017. június 2.

 

Áldozott Veronka hófehér ruhában,

kontyba tett hajában szép fehér virággal,

kicsinyke kezében kosárkában rózsa,

kihúzott szemével nem az ég zászlósa.

Gyönyörű leányka kígyóknak szemében,

sötét sorfal előtt lépkedett, szegényem,

nem tudta, rém jövő elkészült számára,

rontás és átok ül mindenik vágyára.

Mikor fejét vették, mellét elmetélték,

Dávid sírba testét hamar eltemették,

megrendült hatalma földöntúli létnek,

a Föld is kimozdult foglyaként űrtérnek.

Megtudta Krisztián, egykori jegyese,

megszakadt a szíve, világ ítélése,

Veronkának testét élesztette gyorsan,

kardját felkötötte a sátáni sorsban.

Megadta magát így mindenik sötétség,

az egész világból jött a sok hős vendég,

feltámadt a leány, jövő terv elkészült,

hős lovagok tette egy új csillagot szült.

2017. május 23.

 

Ülök és egyre bámulom a magyar tengert,
szemezve ismertetem meg vele az embert,
beszélgetünk hosszan a múltról és jövőről,
elmélkedünk az eddigi sok bűnözőről,
kik bűzös állótóvá fokozták a szépet,
bárányfelhő válaszol, világ végét béget,
szeméthegyek, dögök, árnyak és foszlott hullák
jelzik mélységét, közben mindenét árulják.
Ragacsos, haragos zöld halotti ruhája,
meddig tart vajon még a gyászos tusája?

A hatvanas években e tengert nem szerettem,
mert úszni tanultam, a sok bacit lenyeltem,
köhögtem a romlott ízt számból a magasra,
zavarossága hamar kivetett a partra.
De este a tábortűznél öröm ragyogott,
énekünk felnőttet, gyereket odavonzott.
Másnap lábunkkal nyergeltük a hullámokat,
nyaralni jó, az emlékek hada látogat.
Mesél az ember, a nagy Balaton hallgatja,
megvédeni nincs erő, szívét vigasztalja.

2017. május 16.