ki-sebek

Humor
Pera76•  2013. április 5. 10:06

Figyelem, figyelem,

egészségügyi tanfolyamot végeztem. A záróvizsga gyakorlataiból (mert ennyivel nálamnál megelégedtek):

Elsősegélynyújtás ájulásnál
Ott ült a széken egy vékonyoldalú nő, sűrűszemérmes műpillapislogással, mindenképpen kiváncsi lehetett a kerületes tekintélyemre. Na nem éppen a hasam az utalások célpontja – elvakultan láttam is, hogy szendén pirulgatva mind arrafelé nézeget - s én ekkor tenyeremet azonmód rátettem a tarkójára. Nyomtam a fejét rendesen lefelé. Az ájulás némi dendülés után sikeresen végrehajtódott. Ott is hagytam – a tanultak szerint – ahova esett.
Áramütés esetén
Fiatal, egészséges egyén lévén, meg akartam mutatni a konnektorokba való hosszú, vékony fémtárgyak bizsergető hatását reám nézve, de eltoloncoltak onnan. Aztán nagyon elképedtem, hogy az egyik fehérköpenyes miniszoknya odasettenkedett. Aztán rángatózni kezdett. Sétapálcám kankós végével megcéloztam a hátát, hogy húzzam el onnét, de véletlenül kicsiddég lejjebb találtam el, a szoknyácska lelibbent róla. Ki gondolta, hogy csak fel van tekerve a derekára. S ki gondolta volna, hogy már a bugyimadzag se divat... Erre kimeredt a szeme, mint egy gülünek - akkor már nem volt semmennyit szépecske - s ez is eldőlt, mint egy csutak. Én meg hamar neki. Akkor dicsértek-forma meg, mikor a begytartóját részletekben lehántogattam – a szívmasszázs helyét alaposan ki akartam keresni.
Törött láb sínbetevése
Na, erre teljes mértékben készültem. Igaz, több napot felemésztett az alapos, aprólékos részletekre kiterjedő munka. Betartalékoltam rendesen a segédeszközökből: felszedtem kisebb-nagyobb kényszerítő körülményekkel – a Budapest-Segesvár közöttit.
Vérzéscsillapítás
Már megint egy nő. S éppen hejde szemrevalócska… Nézegettem jobbról, balról, fenn, de semmiféle sebet nem láttam sehol rajta. De hoppá! Eszembe jutott egy. Hamar feldöntöttem hát. Nem engedték, hogy kimagyarázzam, hogy csupáncsak lőtt sebet szeretnék csinálni neki.
Horzsolt, zúzott sebek ellátása
Itt egy bábut hoztak be, csak nekem, csak most, talán tudták, hogy a gumicsajokra is bukom…
Szegényt az előző párja jól elfenekelhette, szivárványos volt a segge árka is. Na. Kimostam vízzel, széfgárddal alaposan. Ezért dicsértek is, fülig érő szájjakkal. Aztán már mintha nem olyan lelkesen. A következő lépéspontok már kusza emlékekben mosódnak össze. A szeszre emlékszem, hogy nem a zoknimba töltöttem, s más már nem lévén kéznél immár, pókhálót guberáltam a sarkakból rátenni a foltokra… Emlékszem, halványan, kiduvadt szemekre. Főleg, mikor a nadrágomat kezdtem tologatni lefelé, pedig csak a vizelet jótékony hatásait akartam élethűen bemutatni. Tovább se kép, se hang nem volt maradásban.  
Vízbefulladás esetén
Félhangosan töprengve keresgélni kezdtem valami óceánka-félét a teremben, vagy egy sima, s egyszerű fulladásra való patakocskát. Egyet sem találtam. Nem értettem jól, mit javasoltak nekem, hova próbáltak küldözgetni, de biztos nem a szemészetre.

Végül asszem átengedtek. Az ajtó küszöbén legalábbis.

Pera76•  2012. november 1. 10:14

A rút hattyúdala


Lapulevél alatt sok az árnyék. Rucák készülnek. (Ha minden jól megy: pipirimpik is.) Minden nem ment jól. Merthogy egyik fülét valahogyan csak beszegte a szomszéd.

Kacsamama: tudományosan bizonyított, hogy vaksi szegény, duplalencséin keresztül sem akarja látni, hogy egyik tojás nagyobb kotolást igényel. Kacsaesze nem fér a fejébe. (Mindkettő átlagon kisméretű.) Él. Hal. A facér. Mohó és általában lenyeli. Kicsit meg is fekszik a gyomrát. (Sárga csíkokat húz maga után.)

A félrekufircolás afrofrizurás eredménye persze, hogy kiviláglott. Pedig sötétben csinálták. Most füstöl a világra. (Az nem érdekli, hogy plusz egy cigaretta mínusz egy erekció. Ez kacsabakk dolga, nem övé.) Általában illuminált állapotban leledzik és feneketlen étvágyú.

A kakukkfit előbb pulykára fogná, aztán mindenkire. (Megeszik egy tál fuszujkát, s nem tudja, melyiktől fingott.) Aztán már egye-fene, ahogy van.

A kölykek: mazochisták. Pályának hiszik a rútat. (Rajta tanulnak futballozni.) Olykor rakétának. Ki is lövik, célzott hátsó lábakkal. (Mert az elsők hónalja és hón teteje tollasütőnek lenne csak jó.)

A rút: okos, egyik kilövés után megpattan. Rájön, hogy így még a kutyának sem kell. De okos. És stratégiát mer. Ésszel. A hó leple alatt rátalál a W.w.w. világra. Azóta szandikás mosollyal és mellekkel, jacksonos hófehéren és fölöttébb idegen tollakkal, hattyúdallal szárnyal a boldogabb jövő felé. (Bizonyítást nyert: a plasztikai sebészet dán ok, hungarikum és izé… nyű-világ.)

Pera76•  2012. október 31. 12:37

Piroska és a többiek

Piroska: anyuka elkényeztetett kicsi lánya, aki a nevét hegyes kis nyelvének cunaszínéről kapta. Mindenki szerette: prostik árnyaltabb kifejezése. (Régebben szűkebb volt a szókincs.) Eléggé szegény lehetett, s fölötébb neveletlen. (Zsebkendőre nem tellett, így az orrára kellett kötni a csomót, hogy mikor belép nagyanyjához: legalább köszönjön.) Szófogadatlan kis perszóna is, meg hazug, megígéri, hogy nem tér le az ösvényről. Aztán az az első dolga. Méghogy nem tudja, mi a farkas… Hinnye a nemjóját. Hát nem kilóg a lóláb a bundából?

Farkas: huncut egy alak. Mint minden farkas. A kötény tartalma érdekli? Á, dehogy. Inkább alább kukucsálna jószerével. Fűzné a lányt, de az meg romantikázna (Lásd. virágászás), tehát ha ló nincs kéznél, szamár is jó alapon előbb nannyóhoz battyog.

Nagymama. Tudva levő az alkoholizmusa, mert nem stikiben viszik neki a piát. Tölgyfák alatt, mogyoróbokrok között lakik. (Nyilvánvaló, hogy nimfomániáját hárembasanőként vezeti le.) Azért nem zárja be az ajtót, hogy szépségéért, tudás-osztogatásáért nehogy betörjék a makkokat, mogyorókat viselők.

Nem kapta be nagymamát ordaska, csak álcázta az egymás alatt-felett egybeesését. A nagy fülek a bojtok. A nagy szemek visszafojtott kilövés-előtti lehetőségekre utalnak. (Ebbe farkasunk méretes lomposa is belesegít jócskán.) A nagy kezek csoportos tevékenységre invitálnak. A nagy száj kilövés utáni állapot. (Extázisos tátva maradás.)

A parti után jóleső álom az édeshármas. (Mit sárgultok? Nektek is jó lenne. Nem???)

Vadász: a történet legirigyebb portékája. Pörverz vén kukkoló. Puskáját állandóan szorongatja, Folyamatosan lövöldözne, ha bírná tölténnyel magát. Természetesen előbb a kielégült kis pirosat látja meg. Jó szeme van. (Csapná ki az ág.) Szétháborítja a triót, mert nincs tagsági kártyája az előadásra.

Némi magyarázkodások is maradnak a végére.

Nagymama alig szuszog. (Alaposan elfenekelhették, megkapta a maga laskáját.)

Ordáskánk hasfájós lett. (Kellett neki cipó és vénkalács.) A bort is bekulacsolta, hogy erőnléttel dicsekedhessen. A patakbéli tevékenysége (kő)hányás volt. (Megfeküdte ennyi jó a belét.)

A vadász lenyúzta a farkas bőrét. (Megtudhatjuk vadászunk vallási hovatartozását, kezdetleges sebészeti gyakorlását a kisebbségen.)

Piroska megfogadta, hogy soha nem tér le. (Egyenesen megy ezentúl a paradicsomba.)

Jaj, az olló kimaradt. Nyissz.

Pera76•  2012. október 31. 09:07

Székelyéknél

Helyszín: az utca

Szereplők: öregasszony, menyecske futtában

 

-       Jó regget. Fekehetté? (Úgy nézek ki, minn aki aluszik?)

-       Fe, hál istennek. (Hála a bornyúnak a pajtába, annyit bőgött reggelibe.)

-       Maguk es fe.

-       Fe, hál istennek. (Hogy nem unja mindennap ezt nyekeráni.)

-       Lefogytá, mióta nem láttalak. (Van, mit aprítsunk a tejbe, mi bajod csoroszlya.)

-       Maga es jobban nez ki. (Csak kéne csinátasson szemüvegöt.)

-       Hova mész?

-       Amásra. (Mit érdökö, a barátnőmhöz a szomszédba.)

-       S kijed?

-       Karácsonfalára. (Oda, hogyne, fost hordani a szomszédoktól.)

-       Az urad hó van?

-       Dógozik. (Ott a bodegába.)

-       Anyósodék mi csinának, jó vadnak-e?

-       Megvannak, úgy öregösön. (Mittudom én, kit érdököl.)

-       S tük?

-       Mü es. ( Fordúna fe, mit minn kérdi mindennap.)

-       Nem láttalak a templomba vasárnap!

-       A templomkertbe vótam. (Nyavalyát, betegnek ke az orvosság, nem neköm.)

-       Né, az a leánka mien peckesen mejen! (Asse a templom felé, a biztos.)

-       Há ez a vénlegén még é?

-       E még igen. (Nem döglött meg még, pedig a vénasszonyok es szaporábban mennek nála.)

-       Hallotaje, hogy Gyuri, amelyik evát, esszejött Mári nénne? El es akarja venni. (Nem es üsmeri.)

-       Ejsze megbolondútak vénségükre.

-       S azt igen-e, hogy mindenki Katija most kive udvarótat? ( Kive bulál.)

-       A káposztáját a mezőről ehordták a purdék. (El én.)

-       A fene enné meg őköt. (Ajó Isten hagassa meg, s fordítsa meg.)

-       Na, Isten áldjon meg!

-       Isten magával! (Luciferi simogasson túfelől.)

-        

Helyszín: a lakás előtt/benn

Szereplők: asszony, városi férfirokon

 

-       Gyere bejjebb! (Tőlem künn es dögledözhetsz.)

-       Jaj, nem ke a cipőt lehúzni! (Hordd csak bé a cipődde a tehenfost s a katyókát, duvadjon ki a szemed.)

-       Maradhat nyitva az ajtó! (Szarnának le téged es a legyek.)

-       Vesd le a kabátot, megmelegedsz! (Remélem, hamar emész, minnyá mejen a tévébe a sorozatom.)

-       Üljé le, foglalj hellyet! (Nőni akarsz? Elég vaddisznyó vagy így es.)

-       Jól vagytok?

-       Jó, köszönjük. (E télleg vaksi, né, alig állok a lábamon.)

-       De finom ez a töltött káposzta! (Jó nagy beled van, enné ki a rák.)

-       Vegyed a tésztát, ha jól esik, azé van! (Egy hétig süttem, e most minn megeszi?)

-       Én nem iszok kávét, de szívesen főzök, ha kérsz! (Egye meg a suj a pofádot, hogyne innék, csak nem veled.)

-       Vizet kérsz? (Hozok én kirulyit, recsegtess hazafelé tőlle.)

-       Nincsen inkább valami házi? (Szilva kéne, mi?)

-       De finom, erős íze van! (Me nem tudod, mi van benne.)

-       Tőtök még szívesen! (Mé nem fullad meg immá.)

-       Gyere még máskor es nálunk! (Ötven év múlva jó lesz.)

Pera76•  2012. október 24. 12:30

Kivilágos sötétebben

  Kirándulásos botladozás az élet. Hát nem? Mikor hogy lépem ki bal lábbal a kedvem. Kilencven esztendőket támogató Pista bá kankós pálcáját néha kölcsön is kérhetném, hogy támogassuk egymást, s olykor elfenekeljem az életet magammal. Miért ne alapon. Ha kiszöktetem ördögéket az életke hátsó fertályából, mindjárt csárdás hangulatba gömbölyödik, s úgy simulunk egymáshoz, mint két testvér.

  Verekedés után kézen állva sétálok, mert jó dolog sétafikálni, megtelek tanulmányokkal, s frissül, ahol meszelni kezdtek. Függőleges ez a módszer is, csak a vérnek könnyebb fejen találja a szögemet… Néha földhözragadt leszek, ha felesek, de legalább hamarabb meg lehet tudni, hogy ki-kivel-hol-mikor, kinek a náberzája értékesebb – ezt a kereslet gyakoriságával hozzák összefüggésbe, na meg a gyóntatószékre járás szaporaságával, extrémebb esetekben székely városunk táblabíróságánál krétázzák fel örök mementóként. Már ha adni lehet valamit hitelbe azért, hogy falunk tófali irányából elindul egy hangya, s míg Pósfaluba gyalogol, eltelik kb. négy és fél üveg kilométer, és a páros minuta, bizony-bizony. De ennyi kell – s elég is - is ahhoz, hogy elefánkává dagadozzon hangyácskánk melle, amit nem átall büszkülve megveregetni.

  Megtudom azt is ám, úgy hallásilag képezvén magam, hogy ki kit rakott meg. Nem aranyos dolmánnyal, nem is euróval tele a zsebet. Hanem barátilag kékre-zöldre. Ki akasztott… új függönyt a rámájára, hogy irigyüljön a szomszédja, melyik doktornő turkál… az orrában, s megtanulom azt is, hogy jobb bezárni kamrát, kaput a börtönbe, hogy esetleg mire/s ha hazaérek, nehogy egyiket az egerek kiürítsék, másikat meg a fázósabbak téli tüzelőnek elkobzozzák.

  Merthát a Keleti szél itt is járt, jódolgában befújta magát sziporkázó bérceink lába közé, szétszórta okos kis viharmérgezéseit: a törvények azért vannak, hogy megszegésükkel erősítsük az okot. Szorgalmasan szegegetünk is, főképpen a kilencedik parancsolat lepedőjét, meg a hetedik kezének gyászkeretes körmeit mosogatjuk. Hátha kirózsaszínesedik a foga fehérje.

  S számos örömmel osztódom abban is, hogy szemem árkaiban újfent sejthetem, ki mit szívott be, evett a napokban. Tele van minden nem-sarok papírutcalányokkal, és az őket bagóáron futtató dobozokkal. Nájlonpohárban erjed a kék ég sörmaradéka, azt meg csak tippelem, hogy mekkora marhanagy kutya mekkorát nyögdécselhetett, míg kiköhögte a végtermékét. Jó lett volna, ha letakarja legalább egy ezressel… A fák alsó ágain egyre színesebben pirul a gyermek-ősz: Kotton-joékat takargatná. Azt hiszem, a darwinizmus visszafelé kezdett haladni, régen fáról le, manapság fára fel tartanak az evolúció lépcsőfokai.

  Minekutána nekem sosincs az égadta világon semmi dolgom, porozok tovább. Azaz feltételes módban csupán, mivel javában folyik az aszfaltozás Kiruly felé. Nem ám mondtam, hogy arra zarándokolok, s mivel ezen új csoda hajtóerővel bír – igaz így veszít a naturalisztikus porfelhő értéke az orromban, meg a cipő eredeti színe is marad, tudniillik eleddigi sétám után a fehér cipő szürke árnyalatot kapott, a fekete is, hajam is cipősül, de egye fene - hát elsuhanok frissensült erdei levegőt vásárolni ahalyrég. Az ahalyt iránytűje szerencsére nem Varság felé van, hanem Kiruly irányában.

(Kis magyarázat: Varságon az ehelyrég úgy két-három km házfaltól házfalig, az ahalytot jobb nem tudni. Annyira szét vannak szórva egymástól a szomszédok… talán hála Istennek.)

  Battyogásom közben mélyen sajnálkozó boldogsággal veszem tudomásul, hogy erdőlakó szomszédom zenei ízlése és hallásjavító-készülék vásárlását célzó ténykedésem mit sem változott az utóbbi látogatásom alkalmáig sem. Nem nőtt. S nem apadt. Szerencsémre az erdőre kicsikét ritkán látogatok el. Csak minden áldotta napon. Elhatároztam, hogy következő csermelycserregéses égigérő fák… és keresztesildik közötti járkálásom helyett elvándorolok a tágas vadászmezőre, hol budira ülök én is és dalolom magamnak: http://www.youtube.com/watch?v=hhp_ExSjY7M

  S mivel megérteni eszem ágacskáiból kifutkorásztak a további tudományok, a budin ülés rejtett tartalmát dehogy tartalmazó égi sugallatot felnyalábolom, időm-bőven-van-batyumba kötöm, s tovább eregélek. Végső unalmamban megcélzom hajtógáz-szagú talpammal az égigérő hegyek finomra árnyalt otthoncsapásait. És kilövöm magam.