ki-sebek

  Már a csapból is a tavasz folyik. Édes löttyében áztatom hamvas, ártatlan testrészeim, s úgy, de úgy összevegyülünk... Tiszta szerencsém, hogy a fajsúlyom egyenes arányban van a kád mélységére átlósan húzott olvadozó mosolyú tavaszi kevélységgel, hanem úgy elmerülnék a boldogságban, hogy azt sem mondanám: nyikk. Pálma, Olíva nevű tengeri nimfa illatú leányzók habosítják dúsra negédes vágyaim, mámoromban a címkét kaparom le róluk, s nem mellékesen azért is, hogy férjemuram elől le tudjam tagadni, hogy ilyen drága hölgyeményekkel hancúrozgatok stikában.
  A fehérnépekkel ellentétben a fekete népeket ki nem állhatom. Nappal elveszik feleségül a fényt előlem, s az éjjelhez pedig Kiring-szoros egyetértésben kaméleongyorsasággal alkalmazkodtak. Akárcsak a Bufo béka a göröngyeihez... Hiába, ez a Dar Bor nevű tudjóska csak tudta, mi a frankó.
  Mikor ráunok Popeye elcsórt nejére, s az áztatásra - mert torkocskám is megsokkolja olykor a folyékony nektarint - akkor felcsapok erdőkerülőnek. Mondják eleget, hogy a munka nemesít - de a királ címet már másnak adtam,  nekem csak az maradt, hogy a munka neme sitt. Hát ezért kerülöm. Az erdő bájosan idillikas fejszecsattogó szélén alig várom, hogy kinyíljon a nárcisz. Elhatároztam, hogy a legszebbet leszakasztom, s abba leszek szerelmetes. Sok érv szól mellettem. A nárcisz reám hasonlít. Meg aztán nincs lábszaga. Kifordított, büdös, páratlan zoknik az ágy alatt biztos nem fognak velem szemberöhögni. Leheletétől pont annyira el tudok ájulni, mint némely feketenépétől. Szende tekintetétől pedig mámorosabb lehetek, főleg ha előtte folyékonnyal is besegítek, de az is elég ha a tükörbe bámulok. Kis szívem máris csatangolni kezd, kirándul, és be. Menet közben belém sajdul a szomszéd teljes hangerővel hallatszó zenei ízlése, de ezt már tavalytól ideje lenne megszokjam. Nem hallom sokáig, csak éppen pontosan jön a fél hatos vonattal, ha késik néha, akkor a fél hetessel és olyan jól érzi magát a szomszédságban, hogy szégyentelenül egészen este kilenc, tízig itt dávájkodik. Azt hiszi, Nyár van... Erre utal az ízlés napszemüvege is. Már mit csináljunk. Ilyen helyes kis ízlés ez. Egészen az.
  Amíg elméláztam a csapok-on, kénytelen voltam idegességemben az orromat túrni. De ezt én is ízlésesen. Előbb jól megnéztem, hogy sokan lássanak, aztán feltűrtem a hangszálaim élesre. Mire elment a vonat, örömmel megállapítottam, hogy egészen nagy, méregzöld golyót gyúrtam. Tiszta szerencse ez is. Meg az, hogy ennyire szeressük a borsófőzeléket.