ufóknak való bévezető a földi lét útvesztőiben

...avagy hogyan kell a szudvarhelyi merkúr női budijában pisilni

  először is menj a szag után, ha jó az orrod, eléred véle a kilincset. a teljes gázzal kiáradó szarszag ne vegye el a kedvedet, vagy nekem nyolc nevű társasjátékra is vállalkozhatsz. máskülönben vagy belécsorogtatsz, vagy igen. ha van nálad pár pézsé, nyert ügyed van, eggyel megfoghatod a nyúlós kilincset. ha nincs, akkor is megfogatod, R-GO kilincslenyomás nélkül max. duplarugással kerülhetsz ajtón bévül, az meg pénzileg nemigazán lesz kijövedelmező neked. garantálom. de a bíztiőrnek igen, mert két ásítás közé beszoríthat téged. a sarkába.
  beljebb kerülvén meglátod, hogy ott pöffeszkedik még két ajtó a középkori himlőfoltos - vízpettyes - tükörtől s a kagylócsorgástól jobbra, ez utóbbi rásegít a pávlovi reflexekre. természetesen. tetszőlegesen sakkozhatsz, perpill épp melyik illemtudó helyen nincsenek, ha ötöslottód van, és még pézséd, mehetsz tovább a szent ajtó háta mögé. ott észreveszed, a kilincs halvány őszirózsa, de van egy retesz, azt odahúzod a maradék takonytörlővel. nem baj, ha használt, úgyse lássák. még. azután szemügyre veszed, hogy a táskát nincs hova letenni. ill. van: a huddos földre, de ha ezt az intim kapcsolatot kihagynád, akkor szépen leveszed az okulárét a fejedről, a táskába cuppantod, bezipzározod, felakasztod a tatyót a nyakadba.
  ha még élsz, akkor felhúzod a nagykabátod, kicsatolod a nadrágszíjat, kigombolod a kétszemű gombot, letolsz nadrágot, barnacsipkés harisnyát, piros bugyit vagy fordított színekben, és közben imádkozol, nehogy a táska kinyomja a szemedet, megfullasszon a súlya, neadjisten kiszotyogjon belőle az ammóniadús csempére a fésű, tükör, csat, szemüveg, obé, megrágott szájfény, számlák, pénztárca, kanálistető.
  és pisiiiilsz. persze hátul fogod a cókmókod, nehogy odaérjen a budához, a segged se, mivel kösz, nem kérsz szifiliszt, hepatitisz át zéig, ilyen-olyan szedtvevedte pirossárgakék zászlót a férfifaló cunamidra se. mivel hátul nincs szemed, telibe célzod a földet, az ülőkét, a plafont. nem számít, egyetemes testvéri társaságba kerül a te ammóniád, őszintén sziázik a tucatórája ott heverésző többivel.
  mivelhogy a budapapír kitudjakivel kitudjamikor lelépett a tárolóból, megtörlöd a képzeleteddel a pézsét, vagy ahogy akarod. és kielégült mosolyval felöltözöl, kezet mosol, miközben a kint rád várakozó hímtag a látványodra félórás homlokcseppjeit törölve nyugtázza: nem, valóban nem húztad le magad a klotyón.