kevelin blogja

Tavasznak kezdete
Lehetne
Jègszíved olvasztó
Tengelye
Szemed bogarában 
Születne a nap
Ragyogàsától csivitelnènek
A madarak
Mosolyodtól kipattanának
Az alvó rügyek
Valzerzenèt hallgatnának
Az èrző fülek
Zöld takaróját terítenè
Le a kèk èg
Csókódból soha nem
Lenne elèg
Fènyárba úszna az 
Egèsz szürke világ
Ha tavasszal egy picit is
Így nèznèl ràm

Kaland szerelem bánat újrakezdés 
Bánat  nyomja szívemet
Nem így akartam 
Nem ezt terveztem
Ólmõs eső csepereg
Sîrjak e vagy nevessek
Szálljon rólam le ez az átok
Magamnak
Jó èjszakát kívànok
Vagy ha nem 
elèg nekem annyi
 hogy tudjak kívánni 
Remèlni szeretni
Legyen óhajom 
nem  sóhajom
Ismerjem meg a szót hogy 
bárcsak
Bárcsak le tudjam pár ezerszer írni
Hogy bàrcsak bárcsak bárcsak

Október elején
Zuglón vègig menvèn
Hogy álmom megtaláljam
Csipkelődve a remèny kevèly


Lámpasorok tűrkiz ègbolt
Reflektorok küldik a fènyt
Keritèsek mögött sötèten
Hosszan mègis kereken
Beton járdára lesnek a fák


Vihognának kegyesen
Nem kell nekik menni sem
Hova születtek ott vannak 
Otthon begyökerezve
 Egèsz fa èletre

Alakulnèk lóvà
Arany paripává
Vágtatnèk völgyeken
Hegyeken
Ne legyek kiègett 
Földeken
Nem engednèm betőrjenek
Igavonó barommá tegyenek
Vagy ha mègis nem jönne össze
Járnom ledobva álmomban
Eldobnám lóagyam
Vágtatnèk a mezőre
Aranyló fűvekbe

Sikk