kevelin blogja

https://youtu.be/VUeU8gAAqqQ?feature=shared

Nagyon tetszik 

Hatalmas kőszikla kőfal előtt állok

Nézem hogyan másznak fel rája mások

Engem is elkapott sajna a magasba mászás ritusa

De csak álltam tehetetlen nem érek én fel oda soha sem

Gondoltam elérhetetlen biza sajna így vala

Én engedném köfalat hadd menjen messzire 

én tölem

Nem való ez nekem nincs olyan lábam se cipőm

Komolyra fordítva a  szót nem vagyok jó versîró 
Csak egy völgybe ragadt szó nélküli akarnok

Ki ábránd nélküli sziklát mászna ez igy nem megy sajna

Óh ha engednék embertársaim bölcsebbé 

Boldogabbá tenném őket ha figyelhetnének  rám

Csábító önző  dolgaikról mind  leszoktatnám 

Mindig mellettük velük örökké bennük élnék

És akkor gyengéből erős zordból szelíd válna

Kerülnék az utat hol gőg és gonoszság lakol 

Egész nap énekelnénk egy szép dallamot

Mert most nagyravágyás viszálya felé sietnek

Süketen hanyagul  figyelmetlenül

Tele bánattal szomorú csalódottsággal

Nem hallják az idő intő szavát

Arany naplementébe szürkévé fagytunk

Tele bánattal csalódottsággal zavarodott reményekkel

Mint üvegen a lehelet az élet hiábavaló labirintusàban 

Non so che cosa sia, ma è tanto bello,
trasognare sulle tue parole,
come sulle nuvole accese dal tramonto,
si introvede il barlume delle stelle.

Non so che cosa sia, ma è dolce,
il tuo sguardo quando mi cerca,
come il raggio di sole che brilla,
nonostante fosse vicina la sera.

Non so che cosa sia, ma sento che
la vita è diventata di nuovo più bella,
le tue parole che mi accarezzano il cuore
come la seta, come il vento di primavera.

Non so che cosa sia, ma è tanto bello,
un dolore dolce, che non mi dispiace,
se è stupido, se è sbagliato, che sia,
se è amore, scusami 

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,

 Elrévedezni némely szavadon, 

Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog

 És rajta túl derengő csillagok.

 Én nem tudom, mi ez, de édes ez, 

Egy pillantásod hogyha megkeres, 

Mint napsugár ha villan a tetőn,

Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem, 

Hogy megszépült megint az életem,

Szavaid selyme szíven símogat, 

Mint márciusi szél a sírokat!

 Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,

 Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. 

Ha balgaság, ha tévedés, legyen,

 Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Juhász Gyula verse- nem én fordítottam nettről másoltam a fordítást