kevelin blogja

Aranyosi Ervin: 

Dicséret

Lásd, hogy kivirágzik,
akit megdicsérnek,
kivirul, kiragyog,
ha szívéhez érnek!
Jobbá, többé válik,
feltöltődik fénnyel,
s ő is jobban bánik
majd a többi lénnyel!

A dicsérő felé

máris hálát érez,
el tudja képzelni,
hogy holnapja szép lesz!
Ezt az energiát
tovább képes adni,
képes másokat is
boldoggá avatni.

Hiszen a dicséret
olyan üzemanyag,
amitől a világ
egy jobb úton halad.
Jóérzés és hála
száll feléd nyomában,
kiléphetsz a fényre,
nem élsz már homályban.

Hát dicsérj, emelj fel,
így simogass lelket,
a másik értéke
tükröződjön benned!
A dicséret fénylő,
felragyog a lélek,
így látja világát
élhetőbbnek, szépnek!

Aranyosi Ervin © 2025-08-12.

https://youtu.be/VUeU8gAAqqQ?feature=shared

Nagyon tetszik 

Hatalmas kőszikla kőfal előtt állok

Nézem hogyan másznak fel rája mások

Engem is elkapott sajna a magasba mászás ritusa

De csak álltam tehetetlen nem érek én fel oda sosem

Gondoltam elérhetetlen biza sajna így vala

Én engedném köfalat hadd menjen messzire 

én tölem

Nem való ez nekem nincs olyan lábam se cipőm

Komolyra fordítva a  szót nem vagyok jó versîró 
Csak egy völgybe ragadt szó nélküli akarnok

Ki ábránd nélküli sziklát mászna ez igy nem megy sajna

Óh ha engednék embertársaim bölcsebbé 

Boldogabbá tenném őket ha figyelhetnének  rám

Csábító önző  dolgaikról mind  leszoktatnám 

Mindig mellettük velük örökké bennük élnék

És akkor gyengéből erős zordból szelíd válna

Kerülnék az utat hol gőg és gonoszság lakol 

Egész nap énekelnénk egy szép dallamot

Mert most nagyravágyás viszálya felé sietnek

Süketen hanyagul  figyelmetlenül

Tele bánattal szomorú csalódottsággal

Nem hallják az idő intő szavát

Arany naplementébe szürkévé fagytunk

Tele bánattal csalódottsággal zavarodott reményekkel

Mint üvegen a lehelet az élet hiábavaló labirintusàban