kevelin blogja

Éjjel kerestelek

Hol vagy 

sehol

De tudom egyszer

 elő bújsz mint egy

 piciny  hagyma

Kidugja kis fejét

Körülnèz

Eljön az idő gondolja

És a nap felé nèz

Na akkor kimentelek

Mert rímeid úgy tetszenek

Ès a téma se volt épp rossz

A szerelemről szólt

Kötelek kötelék hej de nagyon ver engem

Ez a fèk

Szívből jövő  fájdalom hogy mindig másèrt

Aggódom

Tudom jól nem így kène tenni néha magamat

Is  kène nèzni

Már csak azèrt  is hogy értük tudjak élni 

A beteg csapdában

 Melynek neve húszonkettesek csapdája 

Bilincsbe vert lelakatolt minden útja oda vezet

kispajtás előre törj hát ki belőle

 megy ez neked   mint tenmagad úgy szereted

őket küzdjél hát  èrtük ezt úgy kell 

Elhoz a tèli szèl nem vagy már távol
Bennem nevetsz szeretve újra létezel
Szép világod bármerre van pontjáról
Boldogság remènyekkel érkezel

Szívem  szerelmet sejt lehetsz bárhol
Rólam mint másik szív el nem feledkezel
Gonosz  világ sötèt verem gondjából
Szereteted laza mosolyával kiemel

Akkor a szèl vihara kilábol
Hordalékàból nap sugarakat szel
 Hiú reményem nem csak világol
S te valóságban is velem leszel

Angyal vagy ha mégis hibázol
Hogy meg ne sérts arra vigyázol

Mikor a fekete éj rám szakad 

Szalad a sátán vacsorám főzi le 

Addig én mint szelíd őszinte őzike

Jóra várok mig az èg baljósan szakad

 De lám odakinn virrad ès fény fakad 

Arannyal szőtt nap ruhája talàn mégis

Rám akad

Ijesztő léptek

Hallatszanak ez éjjbe

Keresük honnan jön a ropogás

Zúg süvit reccseg a szél

Hangtárával fut háborús kelet felé

 Földre döngölni ártatlan szépet

Vèrük áztatásával megelégedni

Na persze nem a szél hibàs 

Van még mögötte más