kevelin blogja

odakinn a forgószél

Idebent szívem zenél

Egy szomorú melódiát

Vendégem jött édesanyám

Jaj de sokszor gondolok rá

Hová tünt e kedves lélek

Emlékké vált és képzelet

 látom két szorgos  kezét

Ahogy copfot fésül ruhát vesz

 vasárnap az asztalra 

Finom ebédet rak

"Miért nem marad  meg  minden 

 ami szép "miért múlik el

Mond miért

Tüskés rózsalugas a fal

Ez áll elöttem ajtaja sincs

Àt nem tudok jutni  rajta 

azt gondolom ez a karma

Kisgyerek vagyok egy ölelésben

  felnézek az égre ki tudja mit keresek

De igy is jó nekem azt érzem

Megvigasztal a jó isten

Díszdobozban a keresztem

Kiveszem és hordom

Emlékeztet ő majd arra

 Örök a megváltóm

Nem kell nekem csecsebecse

Csak ami volt csak az kène

Nem kérek én nagyon sokat

Csak türelmet emberséget

Hogy a rosszat elviseljem

Én őszintén szeretnék kérni

Hittel és remênnyel telve lelkem

Bízzak benned Jó megváltóm

Gyógyítsd meg agyát szívét

Szegény gyerekemnek

Na most kell az önuralom

Sikerült elrontanom

Amit csak lehet egy telefonon

Egyszerű

nem kell hozzá más  csak egy mutatóujj

Na és egy telefon

Huzigálom az ujjam 

Akármerre mindegy neki

Eltünik a szövegem  a rossz

S ha jó is

mi volt valaha is

Hagyjam már abba  a javitást  

 akár a mai nap úgy tünik minden más

Jó éjt nekem is

van még egy kérdés oltári

hogy fogom a robotom kezelni

Ha a telefonom sem tudom

igazán ez bánt

Cérna a gödörbe gombolyag

Stresszes lett családom ingatag

  visszajáró gond az ami

szemrehány

Lám mit tud tenni a stressz 

 kár és fáj

Göngyölitsük azt a cérnát

 szép sorba

Türelemmel gondolkodom míg lehet

Pik pakra nem megy ehhez számolnom  kell

Egy skizofrén

Egy kényszer beteg

Egy félelemtől immunbeteg

Egy dühös szitkozódó 

És mi jön még ne is mond

Te szerető család gombolyitó

Szúnyog pók vagy légy

Nekem ennyi bőven elég