kevelin blogja

kevelin•  2025. február 10. 04:56

Bálint nap

Kedvesemnek szerelme a vigyázó hűség

Aggódalma felém tekint szeme rajtam

Úgy félt  

szeret ő nagyon ehhez kétség nem fér


Hatvankilenc havas telén ifjú párként

A havat tapostuk  fiatalon ábrándoztunk


Elmúlt azóta a sok év együtt öregedtünk

Közös volt életünk ettünk rágtunk nyeltünk

Ha a falat mérges volt szeretve kiköptük

Bocsánattal  rágtuk lenyeltük vagy kiköptük 

De egymást szerettük

kevelin•  2025. január 12. 23:45

Az én farsangom

Most is csipős hideg a tél 

Borzongva fúj a hüvős szél

Emberek állatok  znak

Mulatozni  tavaszra vágynak

Báltermeket színesre diszítík 

Színes lámpionok kornetik lufik

Álarcok sípok dudák trombíták 

eladásra  várnak az utcánk sarkán


Engem már elkerül a farsang 

Hetven éven alúliaknak jár csak

Én már csak suttyomban rázom

 Bambóra tangót keringőt akarok


Felveszek egy tündérlány jelmezt

Banya köppenyem vigye a szél el

kevelin•  2025. január 10. 07:27

Víz víz víz

új elmélet szerint a napszél, ami Napból kilökődő hidrogén- és héliumatomokat tartalmaz, az aszteroidákat és az űrben lebegő port bombázva kölcsönhatásba lépett a kőzetekben található oxigénatomokkal, ami H2O keletkezéséhez vezetett.

kevelin•  2025. január 9. 07:13

Megszületett az élet

elsőként megjelent primitív sejtek leginkább a mai prokariótákhoz hasonlíthattak. Heterotróf anyagcseréjűek lehettek, a vízben oldott szerves anyagokat hasznosították. Oxigén hiányában energiaszükségletüket erjedés fedezte. Idővel megjelentek az autotróf anyagcseréjű sejtek , amelyek az ősóceán szervesanyag-készletének csökkenésekor előtérbe kerültek. Az ősi fotoszintetizáló baktériumok azonban nem termeltek oxigént. Mintegy 3 milliárd évesek azok a kőzetek, amelyekben kimutatták a kékbaktériumok jelenlétét. Ezek a szervezetek fotoszintézisük során oxigént termeltek, és ezzel elkezdték a légkör oxigénnel való feltöltését.

A légköri oxigén erősen oxidáló hatású, ezért szelekciós tényezőként hatott. Az oxigéntartalom növekedése következtében az anaerob szervezetek jelentős része kipusztult, és közben kialakultak, majd egyre jobban elterjedtek az aerob anyagcseréjű szervezetek. Amikor a légköri oxigénszint elérte a mainak az 1%-át, akkor vált lehetővé az erjedés mellett a biológiai oxidáció, vagyis a sejtlégzés. A sejtlégzés az erjedésnél mintegy hússzor jobb hatásfokú energianyerést biztosít. A jobb energiahasznosítás megteremtette az eukarióta sejtek kialakulásának és a sejtek differenciálódásának lehetőségét, ezzel megindulhatott a soksejtű szervezetek evolúciója.

Az eukarióta sejtek mintegy 1,5 milliárd éve jelentek meg. A belső membránrendszerekkel tagolt sejtekben az anyagcsere-folyamatok hatékonyabb, magasabb szinten szerveződhetnek. Az egymástól elválasztott belső terekben a felépítő és a lebontó anyagcsere-folyamatok egyidejűleg, jól szabályozható módon játszódhatnak le. A belső membránok fontosságát bizonyítja, hogy a szövetes szerveződés csak az eukarióta élőlényekre jellemző. A sejt belső membránrendszerei valószínűleg a sejthártyáról leváló részekből származtathatók. A leváló membránzsákokból jöhetett létre a maghártya és az endoplazmatikus hálózat. Az eukarióta sejt mitokondriumai és színtestei más eredetűek: valószínűleg különböző anyagcseréjű sejtek tartós együttélése útján jöttek létre. A mitokondrium kialakulásakor az ősi eukarióta sejt aerob baktériumot kebelezett be, és szimbiózisra lépett vele. Ezzel az eukarióta sejt képessé vált a biológiai oxidációra. A fotoszintézis képességét kékbaktériummal való szimbiózis fennmaradása alakította ki. Ezt az elméletet (ún. endoszimbionta elmélet) támasztja alá, hogy a színtestekben és a mitokondriumokban a prokarióta sejtekéhez hasonló, gyűrű alakú DNS és riboszómák vannak.

A prokarióták és az eukarióták között tehát megjelentek a fotoszintetizáló termelő szervezetek, valamint az általuk előállított szerves anyagokat és oxigént hasznosító fogyasztó és lebontó élőlények. A három élőlénycsoport anyagcseréje teremti meg a bioszférában az anyagok körforgását és az energiaáramlás útját.

A földtörténeti ősidő végéig a növényvilág evolúciója a teleptestes moszatokig jutott el.Az állatok országának fejlődése során – a fennmaradt kövületek tanúsága szerint –kialakultak az összes, ma is élő gerinctelen állattörzs ősi, mész- vagy kovaváz nélküli képviselői: a szivacsok, a csalánozók, a férgek, az ízeltlábúak, a tüskésbőrűek.

Az ősidőben élt állatvilág maradványainak leggazdagabb lelőhelye a dél-ausztráliai Ediacarából került elő. A több száz méter vastag üledékes kőzetben nagyszámú többsejtű, lágy testű tengeri állat lenyomatai találhatók, amelyek azonban elég kevés csoportba sorolhatók be. Túlnyomórészt csalánozók és gyűrűsférgek, valamint kevesebb ízeltlábú maradványait találták meg. Olyan állatok kövületei is előkerültek, amelyekhez hasonlóak napjainkban nem élnek, ezért rendszertani besorolásuk is teljesen

kevelin•  2025. január 9. 07:00

Légkör

Föld körülbelül 4600 millió évvel ezelőtt keletkezett. Elsődleges, vagy szoláris (napszerű) légköre főleg hidrogénből (H2) és héliumból (He) állt.
A Föld gravitációs és hőmérsékleti viszonyai miatt e gázok elillantak a világűrbe. Erre a sorsa jutott a Vénusz és a Mars elsődleges légköre is. Az óriásbolygók viszont, hatalmas tömegvonzásuk miatt megtartották a szoláris őslégkört. Így például a Jupiter légkörének 99,5%-a hélium és hidrogén.
Földünk tehát átmenetileg légkör nélküli égitest maradt, majd a prekambriumban végbemenő nagyfokú meteoritzápor és vulkáni tevékenység nyomán egy másodlagos légkör alakult ki. A Föld új gázburka főleg vízgőzből és szén-dioxidból (CO2) állott.
A szén-dioxid szintje a mainak sokszorosa volt. Csökkenésének két okát a következőkben foglaljuk össze.
Az egyik ok, hogy 300 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten a légköri CO2 nagy része feloldódik a vizekben. A vízben oldott CO2 aztán a kalciummal reakcióba lépve vegyi úton, kalcium-karbonátként (mész) kiválhat és az aljzatra ülepedhet, vastag mészkőrétegeket építve fel (szén-dioxid szivattyú). Ezenkívül az óceánok, tengerek és tavak sok mészvázas élőlénye a vízből választja ki a mészvázához szükséges nyersanyagot (kagylók, csigák, fejlábúak, korallok, algák), majd pusztulásuk után e mészvázak az aljzatra ülepedve kőzetalkotó mennyiségben halmozódnak fel. E folyamatok következtében a CO2 karbonátos üledékes kőzetekbe záródik.
A földi CO2 túlnyomó többsége így mészkő és dolomit formájában lelhető fel, ellentétben a Vénuszon kialakult helyzettel, ahol a szén-dioxid főleg az atmoszférában van (a Vénusz felszíni hőmérséklete 477 °C). Az érdekesség kedvéért: egy öklömnyi nagyságú mészkődarab sósavval történő feloldásakor 40 m3 CO2 gáz szabadul fel! Ha Földünk hatalmas mészkőtestei nem ejtették volna rabságukba e gázt, nálunk is hasonló forróság lenne. A CO2 légköri mennyiségének növekedése ugyanis a hőmérséklet növekedését idézi elő (üvegházhatás). Újabb példa arra, hogy bolygónk fejlődése mennyire összetett folyamat, s az egyes szférák milyen nagymértékben hatnak egymásra: ha a Földön nem lett volna folyékony víz, akkor ma a Vénuszhoz hasonlatos izzó égitestként keringene a Nap körül, az élet leghalványabb jele nélkül.
A CO2-mennyiség csökkenésének másik oka a földtörténeti ős- és előidőben egyre bonyolultabbá váló bioszféra fotoszintetizáló tevékenysége, amelynek hatására a CO2-szint csökkent, s ennek mintegy tükörképeként az oxigénszint (O2) egyre növekedett. A növények ugyanis a Nap energiájának felhasználásával építik fel testüket, az ehhez szükséges szenet pedig a légkörből vonják ki CO2 formájában. Emellett anyagcseréjük során nagy mennyiségű oxigént (O2) juttatnak a légkörbe.
A földi oxigén szinte teljes egészében biogén eredetű. Az oxigénszint a földtörténeti óidő karbon időszakában (360-285 millió éve) már elérte, sőt valószínűleg egy kicsit meg is haladta a mai szintet, feltehetően a dúsan burjánzó vegetációnak köszönhetően.
A nitrogén légkörben való felgyülemlése a tűzhányó-tevékenységnek köszönhető. Az élőlények bomlástermékei is nagy mennyiségű nitrogéntartalmú vegyületet juttattak a légkörbe.