kevelin blogja

Támogatás a rászorulóknak

Kegyes Atyánk, kérünk téged, hogy adj erőt nekünk ahhoz, hogy segítsünk a rászorulóknak és támogassuk Őket mind anyagilag, mind lelkileg. Segítsd őket abban, hogy megtalálják az utat az önfenntartáshoz és biztosítsd számukra a megélhetéshez szükséges eszközöket. Áldd meg azokat is, akik önzetlenül segítenek másokon. Ámen.

Kedvesemnek szerelme a vigyázó hűség

Aggódalma felém tekint szeme rajtam

Úgy félt  

szeret ő nagyon ehhez kétség nem fér

Hatvankilenc havas telén ifjú párként

A havat tapostuk  fiatalon ábrándoztunk

Elmúlt azóta a sok év együtt öregedtünk

Közös volt életünk ettünk rágtunk nyeltünk

Ha a falat mérges volt szeretve kiköptük

Bocsánattal  rágtuk lenyeltük vagy kiköptük 

De egymást szerettük

Mièrt hoztál  ide te rongy te senki

Ja, hogy én akartam jönni

Zavar a zene

 A sok izzadt hülye hiába parfömöz   büzlik a pára

S marad orromba rám szállva

Mindjárt hozzájuk vágok valamit

Letépnèm fejükről  szívesen a rózsakoszorút 

 Pofád befogod  nem akarok táncolni 

A halál vigye el arcodat 

 Na add a lábadat

Fekete álarcom vágom ki  közèjük az útra

S a lopott rózsakoszorút  rárakom  hasadra

Párizsban sem jó veled de azèrt mègis kellesz

Nekem de csak nekem

 Kellesz

Eredeti -Ady Lèdával a bálban- újra írva

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.
 

Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.
 

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.
 

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.

Átírat

Oly règ volt szèp tavaszon 

Vijjogva repkedtünk szálltunk 

 Kèt erős szárnyú hèja madár

Tavasznak rablója nyár

Csattogtak a  hèja-szárnyak 

Feszesen ősz felè figyeltek

Útra keltek ősz felè repültek

Kèt felborzolt tollú  hèja madár

Csattogtak a hèja szárnyak  hajaj

Csipog már   az utolsó nászunk

Egymás húsába belevájunk

Kèt sebzett szárnyú hèja madár

Az eredeti Ady Endre verse

Mint oceánba ömlő kis folyó

Nap fénye a tengeren úgy ragyog

S én rád gondolok

S  akkor is mikor a hold fènye folyékonyan tükrözödik

Rád gondolok

Mikor egy porfelhő

A messzi országúton közeledett

Téged láttalak

S  láttalak mikor az éjszaka közepén 

Magas hegy szük ösvényén

Oly félve jártam

Ott voltál velem 

Hallom a hullámok tompa mennydörgéseit

S mikor a csendes ligetbe érek

Akkor is ott vagy velem

Bárhová mész veled megyek

Ott vagyok veled

Hol lehetsz 

Lement a nap 

csak egy csillag ragyog

Hol lehetsz 

Ó gyere már

Utániroda forditására irtam