kevelin blogja

Miközben jókat verseltem
Köröttem minden tönkrement
Láda kulcsa hajszárítóm 
Húzós kocsim ablakriglim
Kis telefonom
De èn csak tovább verseltem
A pènzem is elvesztettem


Ès miközben kerestem
Szilofonomra rálèptem
Kinevettek kuncogtak 
A hangok ès
Az ütőt meg se kellett
Fognom

Világoszöldben 
Van a szemben hegyalja
Úgy tűnik messze
De csak egy ugrás


Elötte kis ház
Kert vègètől odàig
Egy madárröpte
Bambán bámulom


Erdőbe mennèk
De csak nèzek messzire
Gazos telken át
Legel a szemem


Ábrándozgatok
Mi lehet az erdőben
Kèpet keresek
Itthon maradok 

Tuják rései 
Mögül világlik a fény
Az ébredő nap
Küldi üdvözletét


Kerítés mellett
Őrt áll hat zöldcsipés
Mindig zöld tuja
Madár csipog rajta


Fal oltalmában
Futórózsa virágzik
Bodrosan vörös
Csodás egy gyönyör


Szürke égbolton
Fehérség fénylik
Felhő születik
Egész picike


Kék lett az égbolt
oldalt kis részen azur
Picit piros is
Érkezik az est


Bent a kis házban
Tiszta zavaros vízként
 Èlet hömpölyög 
Lassan elapad

" Nagy pelyhekben hull a hó
Fehér bársony takaró"
Eltakarja piszkót szennyet
Léggömbjeim hová rejtsem
Van közöttük piros rózsaszín
És négy kék 
Zöld és sárga 
Jól elvannak a lilával


Fehér nincs
Kint vannak a fehér gömbök
Hullanak a magas égből

Akár a hó úgy múlik az életünk is
Valahonnan jöttünk
És már el is tüntünk

Felfújt léggömbjeink mind 
Leeresztenek
Zöld reménység kék akarat
Lila ködbe vesznek


Rózsaszín vágyunk mind 
Magunkkal hordjuk
Sárga irigyek
Ide oda röpködnek
Kéjesen röhögnek


Néha a holló hollónak
Szemét kivájja
Pedig nem is lenne
Szükség reája
 

Vérem a dühtől forrongó