kevelin blogja

A szeretet örök mindig újra éled,
Sátánok hada rajta csak kacag,
Mutasd  hol vannak a szèp nyarak ,
Kegyetlenül cudar ez az  élet

Mèltatlanul zord hozza a bánatokat,
Úram jó emberhez ez nem méltó,
Sèrelmem hada feneketlen mély tó,
Mely őriz hátborzongató titkokat

Tollam fogom azt tudom  szeretni

Forgatom betűim így  jobb az   élet,
Megfogadtam nem  megyek elébed

De a fogadalom olykor semmi,
Elveszett  ènem keresem szegény,
Olyan árván küzdős csak benned él.

Szonettversenyre írtam

Komolytalan vagy komoly  a tét
Nèlküle az èlet  unalmas tétlen lét
Megvan a kèplet nem èlhetsz étlen

Ám jaj    valami mindig bekavart

Fel lubickolhatsz nyeremèny kezèn

Szètdobált ruhák közt arcod zavart
Isten mègsem hordott a tenyerén

Boldog volt ki mindig nagy könyvhöz nyúlt
S arca csilámló fènytől sugárzott
De volt  ki szkeptikusan nihilt

ajánlott aztán vètlen tűzre   gyúlt
És valami neki is hiányzott
Pedig  útakon bordó rózsa  nyilt

Szonettversenyre írtam

Már megjelentek az intő jelek,
Ha ezt teszed eltünsz mint a kámfor,
De a szád csak süketel és fecseg. Engem ez nem érdekel  ez sem számít,

ha volt is valaha nyár  vagy tavasz,

hárs illata minket màr nem csábít,
Hisz a kèplet màr nem ugyanaz letörölni minden szörny  képet,

Lejàrt lemezed nem tetszik  nekem

Az èlet egyedi nem jön el máskor,

Ketrecünk csúnya képét nézted,
Mókuskerekünkben  bús végtelen,
 Szemünk előtt az elmúlás fátyol

Adott rîmek

Kelekotya szúnyog

Betett nekem

Vérem szíva

Csípkedő matek

Nincs kegyelem 

Nincs menekvés 

Nincs maradás

Elmegyek èn onnan

Többè engem nem lát

Röpködjön vèrütött

Egyedül most már

Többé nem repülők

Naptáromba írtam

Jöhet heti három pipa

 Otthon nyugalomba

Ha az ész botor fàj nekem

 Kàr ha a jó elszalad  nap elől 

Kész gàz és rossz 

Ha csak csepp siker ragyogna

 Az sem ràm   kibirnàm