kevelin blogja
KritikaCsípkedő
Kelekotya szúnyog
Betett nekem
Vérem szíva
Csípkedő matek
Nincs kegyelem
Nincs menekvés
Nincs maradás
Elmegyek èn onnan
Többè engem nem lát
Röpködjön vèrütött
Egyedül most már
Többé nem repülők
Naptáromba írtam
Jöhet heti három pipa
Otthon nyugalomba
Botor
Ha az ész botor fàj nekem
Kàr ha a jó elszalad nap elől
Kész gàz és rossz
Ha csak csepp siker ragyogna
Az sem ràm kibirnàm
Imre bà
Türelem és szeretet
Senkiben nincs akkora
Mint Imre bàcsiba
Az okos tanàrba
Mindig mosolyog
Szeret jó fénybe tünni
Sőt tündökölni
Mégis ne mosolyogj Imre bà
Torzitsd el arcodat
Minek a fény ha nem igaz
Ez igy csak àlca
Csak természetesen
Ja vagy félsz lehet
A labirintusban semmi nem egész
Sok embernek felemelte
Vérnyomàsàt alantosan
Imre bà mert ő a
Mosolygós gonosz törpe
Kilóg a lólàb
Jézus koporsójàt sem őrizték ingyen
Úgye kedves kicsi népem adakozunk
De hogy mint akit kitakarítanak
Felmosnak elmosnak nem is akartuk
Olyan ügyesen becsapnak
Sokszor észre sem lehet venni
Na ezt kell megemészteni
Hogy mondjàk pestiesen
Lenyúljàk az embert ennyi
Nem vagyunk hülyék és
Észre vesszük ezt is
cselek
Elintézni nem lehet
Amit akarok
Szövevényes
Csellel ràm kényszeritik
Amit nem akarok
Rettenetes
Zsong a vàros nagy a tömeg
Mi lesz velem ha elveszek
Nagy péntekre
S nem sül a sütemény
Én àrtatlan hol fizessek
Se csekk se online felület se
Újsàgàrús pont
Csak a sok gond
Posztó kabàtom felveszem
Benne tehetetlenségem viselem
Nagy péntekre