kevelin blogja

Szép őszi délután

Megyek a parkon át

Üres üvegekkel bőszen

Húzom banyatankom

Közben gondolkozom

Mièrt is hibás minden RE pont

Amerre járok

 Pech vagy szándékos 

Ez a dilemám

 Hagyjak fel az üvegvisszaváltással

vagy  inkább

 Helyezzem magam kényelembe

Ezen tanakodom

Ahogy elvittem üres üvegem

Úgy hoztam vissza

Nem kell ide sportpálya

Meg volt mára a torna

Majdnem eldobtam mert

az a pár forint nem számít

De Inkább haza hoztam 

Egy csepp hogy

 Ne az állam gazdagodjon

Már rajtam

 Csakúgy dacból

 Gondoltam én a dacos nèni

Parádnál a Sevice  ami folyik,
Én szemben voltam akkor az árral,
Fájt hogy nem  jutok el a  partokig,
Ordítottam szívem hangos vágyával.

Most sem feledem azt a napot,
Hamis hangom volt a kórus foltja,
Soha nem érem el azt a csillagot,
Fájt ma is  még emlèkszem  a gondra.

Nyekergő hangom mutatta a hibát,
Hallják nem kellet mondani hogy keress,
Sok közt azt mondják egy hamis hang elvész.

Nem ígaz nyíthatnék erről több  vitát,
Hang nélkül dallam te nem élhetsz,
Vájt fülű ez felett soha el nem néz.

A szeretet örök mindig újra éled,
Sátánok hada rajta csak kacag,
Mutasd  hol vannak a szép nyarak ,
Kegyetlenül cudar ez az  élet

Méltatlanul zord hozza a bánatokat,
Úram jó emberhez ez nem méltó,
Sérelmem hada feneketlen mély tó,
Mely őriz hátborzongató titkokat

Tollam fogom azt tudom  szeretni

Forgatom betűim így  jobb az   élet,
Megfogadtam nem  megyek elébed

De a fogadalom olykor semmi,
Elveszett  énem keresem szegény,
Olyan árván küzdős csak benned él.

Szonettversenyre írtam

Komolytalan vagy komoly  a tét
Nélküle az élet  unalmas tétlen lét
Megvan a képlet nem élhetsz étlen

Ám jaj    valami mindig bekavar

Fel lubickolhatsz nyeremény kezén

Szétdobált ruhák között arcod zavart
Isten mégsem hordott a tenyerén

Boldog volt ki mindig nagy könyvhöz nyúlt
S arca csillámló fénytől sugárzott
De volt  ki szkeptikusan nihilt

ajánlott aztán vétlen tűzre   gyúlt
És valami neki is hiányzott
Pedig  útjain bordó rózsa  nyilt

Szonettversenyre írtam

Már megjelentek az intő jelek,
Ha ezt teszed eltünsz mint a kámfor,
De a szád csak süketel és fecseg. Engem ez nem érdekel  ez sem számít,

ha volt is valaha nyár  vagy tavasz,

hárs illata minket már nem csábít,
Hisz a képlet már nem ugyanaz letörölni minden szörny  képet,

Lejárt lemezed nem tetszik  nekem

Az élet egyedi nem jön el máskor,

Ketrecünk csúnya képét nézted,
Mókuskerekünkben  bús végtelen,
 Szemünk előtt az elmúlás fátyol

Adott rîmek