kevelin blogja
VersÉdesanyám
Óh de sok dolgom van ma drága anyám
Drága édesanyám
Megszídhatnál helyre raknál
Szólithatnál. de jó lenne
Törödnél velem ez kellene
Akkor összeszednêm magam
Hiába most nálam minden kesze kusza
Szèjjel a sok ruha
Hogy mondjam el mit nem tudok
csak fájdalmat érzek ha rád gondolok
mert nem vagy már drága anyám
Drága .édesanyám
Ezért folyik könnyem anyák napján
Csak sírok ês sírok ha rád gondolok
Mert ilyen csillag nincs még egy
Hiába keresem nem lelem seholsem
Nincs akit ennyire tisztelve szeretek
Bár melletted lennék fognám két kezed
Vinnék neked virágot de nem tudok
Messzi a temető mely húsz éve elrabolt
Vörösmarti Emberek
Hallgassatok, ne szóljon a dal,
Most a világ beszél,
S megfagynak forró szárnyaikkal
A zápor és a szél,
Könyzápor, melyet bánat hajt,
Szél, melyet emberszív sohajt.
Hiába minden: szellem, bűn, erény;
Nincsen remény!
Hallátok a mesét: a népnek
Atyái voltanak,
S amint atyáik vétkezének,
Ők úgy hullottanak:
A megmaradt nép fölsüvölt:
Törvényt! s a törvény újra ölt.
Bukott a jó, tombolt a gaz merény:
Nincsen remény!
És jöttek a dicsők, hatalmas
Lábok törvény felett.
Volt munka: pusztított a vas!
S az ember kérkedett.
S midőn dicsői vesztenek,
Bújában egymást marta meg.
S a hír? villám az inség éjjelén:
Nincsen remény!
És hosszu béke van s az ember
Rémítő szapora,
Talán hogy a dögvésznek egyszer
Dicsőbb legyen tora:
Sovár szemmel néz ég felé,
Mert hajh a föld! az nem övé,
Neki a föld még sírnak is kemény:
Nincsen remény!
Mi dús a föld, s emberkezek még
Dúsabbá teszik azt,
És mégis szerte dúl az inség
S rút szolgaság nyomaszt.
Így kell-e lenni? vagy ha nem,
Mért oly idős e gyötrelem?
Mi a kevés? erő vagy az erény?
Nincsen remény!
Istentelen frígy van közötted,
Ész és rosz akarat!
A butaság dühét növeszted,
Hogy lázítson hadat.
S állat vagy ördög, düh vagy ész,
Bármelyik győz, az ember vész:
Ez őrült sár, ez istenarcu lény!
Nincsen remény!
Az ember fáj a földnek; oly sok
Harc - s békeév után
A testvérgyülölési átok
Virágzik homlokán;
S midőn azt hinnők, hogy tanúl,
Nagyobb bűnt forral álnokúl.
Az emberfaj sárkányfog-vetemény:
Nincsen remény! ninc
Mondóka
Rohanj ki a rétre
menj haza ebédre
Mit találsz az asztalon
Nincs benne kátránytartalom
És ez így jó egészséges
Mert a gyomruk
Nagyon kényes
Adalékot nem szeret
ki nem cselezheted
Így van ez pajtás
Írány a pálya
rohanás már ma
Dicséret szerző Aranyosi Ervin
Aranyosi Ervin:
Dicséret
Lásd, hogy kivirágzik,
akit megdicsérnek,
kivirul, kiragyog,
ha szívéhez érnek!
Jobbá, többé válik,
feltöltődik fénnyel,
s ő is jobban bánik
majd a többi lénnyel!
A dicsérő felé
máris hálát érez,
el tudja képzelni,
hogy holnapja szép lesz!
Ezt az energiát
tovább képes adni,
képes másokat is
boldoggá avatni.
Hiszen a dicséret
olyan üzemanyag,
amitől a világ
egy jobb úton halad.
Jóérzés és hála
száll feléd nyomában,
kiléphetsz a fényre,
nem élsz már homályban.
Hát dicsérj, emelj fel,
így simogass lelket,
a másik értéke
tükröződjön benned!
A dicséret fénylő,
felragyog a lélek,
így látja világát
élhetőbbnek, szépnek!
Aranyosi Ervin © 2025-08-12.
Föld napra
Kezdjük azzal ne szemetelj
Te is kicsim megteheted
Föld víz levegő kis babák
Ne okozzunk nekik kárt
Figyeljünk arra mindannyian
Hogy a szennyezettség árt
Zöld fű legyen a foci pályán
Ha földünk talaja tönkre megy
Heves árvíz pusztító sárlavina lesz
A levegő ha szennyezett
Persze arról te nem tehetsz
Savas eső zivatar koszos
víz önti el völgyeket falvakat
S nem találni meg a tavakat
Ha nagy leszel adjál hangot kicsim
Üzemek gyárak ne szemeteljetek kell a
Virágos rét lombos erdő tiszta patak
óvjuk mind közösen szeretett bolygónkat
