kevelin blogja
GondolatokTávoli angyal
Elhoz a téli szél nem vagy már távol
Bennem nevetsz szeretve újra létezel
Szép világod bármerre van pontjáról
Boldogság reményekkel érkezel
Szívem szerelmet sejt lehetsz bárhol
Rólam mint másik szív el nem feledkezel
Gonosz világ sötèt verem gondjából
Szereteted laza mosolyával kiemel
Akkor a szèl vihara kilábol
Hordalékából nap sugarakat szel
Hiú reményem nem csak világol
S te valóságban is velem leszel
Angyal vagy ha mégis hibázol
Hogy meg ne sérts arra vigyázol
Gyakorlás
Mikor a fekete éj rám szakad
Szalad a sátán vacsorám főzi le
Addig én mint szelíd őszinte őzike
Jóra várok mig az èg baljósan szakad
De lám odakinn virrad ès fény fakad
Arannyal szőtt nap ruhája talàn mégis
Rám akad
Ijesztő lèptek
Ijesztő léptek
Hallatszanak ez éjjbe
Keresük honnan jön a ropogás
Zúg süvit reccseg a szél
Hangtárával fut háborús kelet felé
Földre döngölni ártatlan szépet
Vèrük áztatásával megelégedni
Na persze nem a szél hibàs
Van még mögötte más
Illan a perc
Végül elillant a perc
Mit a lány akart
És maradt és marad a
Torz fanyar arc noha ezt ő
Még álmában sem
Látni nem akarta
Soha nem akarta
Évszakok
Nézd, làsd, szél üget vàroson àt, màr kél hideg mar,
Még fàj nyàr szava, légy itt én megyek, szél süvölt fúj, SzSz
Szól, pörget tél van màr