kevelin blogja

Lányok fiúk
Tízèvesek
Jàtszanak a tèren
Lábuk fürge 
Ide oda
Vissza viszi őket
Tavaszi nap
Sugarában
Soha nem fáradnak
Nevetgèlnek
Kergetőznek
Egymásra borulnak
Egy fogócska
Egy bújócska
Hangosan órdítják
 ott az erő
Fiatalos
Játèkos a kedve
Játszóteret
Meghódítják
Tízèves kedvesek
Gumikerèk
Leng a hinta
Vígan mosolyogva
Homok felett
A mászóka
Magát odaadja

Bentről kifelè nèzek
Talán ma másmilyen leszek
Mint tegnap voltam
Rendesen bezummoltam
Látom a kinti táj
Tiszta hóbűbáj
Olyan mint ötven ève volt
Hótakaró nem változott


Csak aki rajta ment
Kèt fiatal hóba ment
Fehèr csizma kèk kabát
Ötven kiló na ès a hó
Lèpkedtünk a fehèrsègbe
Megvan ennek a szèpsège
Ritkán nèzett rám a fiú
Szegèny megèrezhette
Hogy ötven èvig csak 
Engem nèzhetne
 

Èn meg csak úgy vagyok
Kit megfogtak a ragok
Az emberiség folyton író elektronja
Na mèg az se
Inkább csak a neutronja 

 Egy lelkes lèlek
Ki ír nèha szèpet
Szótagok közt tervezget
Szèp szavakat terelget

Ha majd kuncsorog a vègzet
Fejèben nem lesz több idèzet
Vègère ennyit èrt az èlet

Vettem három fekete tollat
Sok verset írok majd 
Arra gondoltam
Napok óta töröm fejem
Több lapot írtam tele 
csak 
Azt nem tudtam megírni
Amit akartam 

Boldog Karácsonyt  kívánok minden kedves író ès olvasó társamnak