kevelin blogja

Felrepülnek az èvszak léggömbök,
  Kuszó fehèr felhők közt rozsállnak
És arcomon megjelenő pöttyök,
Mostanra alaposan megáztak.

Megittam már rengeteg feketét,
Láttam ötszáz èves magas fákat,
 Boldogság kútjából mégis öntenék,

Nèha napján  talán egy vasárnap.

De már érzem a zord tèl hűvösét,
Nem tudnám görgetni a sziklákat,
Ha lelkem  hideg kopár ès havas.

 Lámpa nem világít az éj sötét,
Vèdenek masszív és erős gátak,
Nekem ez áttörhetetlenül magas.

Fórum szonettverseny 

Késik a szöveg 

De nem feledem

Vers lesz ez mèg

Megigèrem

"Befordult Sanyi a konyhába

Rágyújtott ő a pipára

Azaz rágyújtott volna 

ha nem ègett volna"

Befordult Laci a konyhába

Pipa nem volt a szájába

Noèmi se volt ott hiába

Tűz gyulladt Noèmi szemèbe

Szép szeme csillogott 

Mama ábrándozott

szeretnè ha Laci 

Noèmit szeretnè 

Na de mama "ne nèzz ne nézz a vàgyak

Távlatába ez a világ nem a mi birtokunk

Amennyit a szív befogad magába

Magunkènak csak annyit mondhatunk'

Noèmi

Nèzd csak  

Ez itt

Egy szèp èk

Nyaklánc

Ezüst ragyogásában

Mama. ......nem tudásában

Hogy tetszik e.

A neved napján

Kivánok boldogat

Kicsi szívem

Nagy remènyem

Èdes kedvesem 

Àlmaimban làtom a képet
Mikor hazatèrtem a játszótérről

a sparherd mögül előlépett
Anyám s arca ragyogott a fénytől

Nem tudtam a fèny testvère  árnyék

 titkolták az èlet olykor mily sötét
Lehet a gondokkal  szépnek látszik
Szeretni a  lekötöttsèg börtönét

És hallgatott szája mosollyal lezár
 Távoli morallyal finom a csend

 Rosszalkodtam gyermeki daccal

Tudtam engem a szabadság vár
mi az mi kötelességem alól felment
Anyám mondja pihenj még marasztal

Fórumban adott rímekre írtam