kevelin blogja

Èn meg csak úgy vagyok
Kit megfogtak a ragok
Az emberiség folyton író elektronja
Na mèg az se
Inkább csak a neutronja 

 Egy lelkes lèlek
Ki ír nèha szèpet
Szótagok közt tervezget
Szèp szavakat terelget

Ha majd kuncsorog a vègzet
Fejèben nem lesz több idèzet
Vègère ennyit èrt az èlet

Vettem három fekete tollat
Sok verset írok majd 
Arra gondoltam
Napok óta töröm fejem
Több lapot írtam tele 
csak 
Azt nem tudtam megírni
Amit akartam 

Boldog Karácsonyt  kívánok minden kedves író ès olvasó társamnak

Cicák gyűltek gyűlekeztek
Fotel alatt nagyra nőttek
Most is arról tanakodtak
Meddig ès hogy maradhatnak
Megsúgom  nekik a titkot
Nem kell tanakodni
Sokáig fognak maradni


Töprengek èn eleget
Hogyan tegyek eleget
Nálam van a szeretet

Isten hogy telt el egy èv
Míg a skizofrént gyógyítottam
Mindig magamnak magyaráztam
Első ápolni szeretni 
Utàna cicákat fogdosni
Oly hálàs a betegem
Legyen gyógyír szívemen

Mèg a színpadon nincs
A fekete függöny elhúzva
Ma  mèg drámát jãtszunk
Van benne egy kis komèdia


Titkával fürkèsz a nèzőtèr
Nem sejtik èn mindent látok
Naivàk a padsorban
Pusmognak
Arra nem gondolnak
Hogy csak èrtük aggódom
Nem szàmít a darabom
Nekik akarok tapsolni
Mint anya csak így tudok èlni