kevelin blogja

Paplan cipő kipipàlva

Felejtve a félelem

Hogy a földre szédülök

S ottan bambàn ülök

Hiszen ma van csütörtök

Holt pontomon délután

Kettő és fél után

Ez tehàt megvan

De nincsen iskola

Örülhet Noncsika

És nincsen szalonna 

 De van màshol

Mondjuk a csarnokban

A vàsàrcsarnokban

Kell krumpli kàposzta 

Zöldség  és leveshús

Ha nem is .lúd

Az se baj sebaj

SZép volt az élet veled

Dràga gyermekem

Nem tudtam a jövőt

Csak merengtem és szerettem

Mi lesz ötven hatvan év múlva

Làm eljött  most itt van 

Köszönöm Istenem

Hogy megérhettem

Ha nem tetszik a cipő

Veszek neked màsikat

Csak a tortàdból adj gyermekem 

Ötvenhàrom évesen

Időnként visszanézem verseimet,és a hozzàszólàsoknàl  azt làtom - törölt tag törölt tag törölt tag-kàr,  nagyon sajnàlom

Csillagok a sötét éjben

Ragyognak a messzeségben

Làm egy csillagszóró fehér szívet rajzol

Bàr profi csillagvizsgàló

 Nem vagyok 

Csillagok  közt tudatlan ballagok

Mégis érzem  szívét anyàm nekem küldte 

Vérvörös szíve színét elvesztette

 A halàl kifehérîtette 

Szeretetől szíve ragyogó

Halàlon túl is gondoskodó

Mindig volt tavasz

És mindig zöldült a határ

Tarka lepkék tàncoltak

Elsasszéztak bódultan

Rigófütty az ablakban

Harangszóra megszólalt

Rég is úgy volt mint most

Kék viràgok kinyíltak

A  tavaszban virultak

A hàztetőn gólyafészek

Az emberek énekeltek

Gólyamadàr gólyamadàr

 Tekints le rànk

 hozzàl nekünk a csőrődbe

 Egy aranyos kicsibabàt 

Elsöpört màr a szélvihar

Tavasz volt újból màr 

Kikelet hozott egy kisbabàt

Kinek neve Kiss Éva

Boldog volt vele az  anyja

Kár hogy szerető édesanyàm

Nem hallja örökös hàlàm

Ülök mozdulatlan és nézek 

Mennék én de fáj ha lépek

Talán bizony szalmazsák kéne

Masszív kemény ez az utolsó remény 

Vagy egy nagy bögre tej 

Csak meginnám kortyolgatnám

Óvatosan 

Kár a tejet nem kívánom 

De ha használ nem is bánom